Kalligram / Archívum / 1993 / II. évf. 1993. szeptember / nút

nút

gyanút nút nút nút ki fog nekem

két tenyerébe mint lepkét ki zárja

tanút nút nút nút ki szerez tanút

adott világunk sértnökét nút nút

zakatol bennem az én

                 

hoh te bennem lakozó légy

enyém-nyémnyémnyámnyámnyila

igazán gabalyodj szépen haspók

hálómba végre magamévá hadd tegyelek

tönkre

ignut nút nút nút olvasok ginsberg

angolra hangolva izék ízek és

undorodom mert mindenben benne vagyok

nyakig nút nút tökig nút nút söre

jisroel adonaj elohemu adonaj echod nedumáj

                     

előtör belőlem amit csakis szeretkezéssel

lehet elmondani-haj-dani-dani turi

klaviaturi betűtetűk csípnek felcsípnek

csíp-csip-csókocska vakk-kvakk varjúcska

minden bájom van ágybájom nágybájom

                         

eszembe lót-fut a kollektív bűnös alma

A múlt éjjel álmodtam

róla hét hosszú éven át

szerettem arca nem sejlett föl

anyajegyei csupán:

veríték bőr szemek

ürülék húgy ondó

nyál testszag

és a halálos íz.*

                   

és a halálos víz kenut nút nút

vegyél apám ha szeretsz egy kicsit

hogy átevezzek átsikoljam a réseken a résleteken

húgyhagyókeddből babszerdába

önszerelemcsütörtökből havazószerdába

meg mittudomén

                   

ó vénusz vénusz csak lehetnék

csak lehetnék a te gáláns

amorózód csak lehetnék én is

olyan széphiú én is olyan széphiú

mint az a szakállos ottan a

körösztön (az alma)

                   

jaj mit pattogtok velem

tűz vagyok én is

jaj mit pattogtattok velem

istenostorát csak tudnám hol keressem

telehúgyoznám mind a kétkulacsokat

                 

össze-visszazavart kavart

fürge ujjak köré csavart lettem

kisdobosok kisdobosok hajrá

pe-pe-pereg a szűz dob hártya

tamtam-gyerekség lépj ki le fel meg

                   

kisdobossok meg szemlesütve meg

múzejum meg úgysemérted meg

úgyisénvagy meg egyszerűen ebifasz

nemteszemel nemteszemle a garast

garasoskodom garasokoskodom

                       

mit keres hogyan kerül a

spanyolcsizma az asztalra

lököttmód kegyetlenke árulás

ez a vers gyanút nút nút

fogdos

             

meg kell sírnom a magamét

sértsétek meg a tanút nút nút

testemmé teszem a nyaramat

kiszerkeszthetem magam az életemből

a kenut nút nút pedig ha lesz még

ráhagyom az örökkévaló Istenre

                     

*Allan Ginsberg The Night-Apple című versének saját, hevenyészett  fordítása