Evezés; álmomból zászló; Valóságos hasonlatok

Evezés

Karátson Gábornak

társulásuk szétpereg

örvényei a padmalyok már

csak rémlenek így velem

velünk lett feltételes

kizengenek a fények szó-

jelek ahol akkor vagyok

még nem aki még nem a nevet

nincs még az a perc sem

a homokpart mozdulatlan

csak a hullámzás lüktetésem

csillogás a mindig túlra

elringó part gátak fordulók

csobogó születő elmuló

ahogy figyelmemben megvalósul

koporsóbölcső rozsdás

szörnyek közt a meder

döglött gépek a parton

tücskök rekettyék

táncol suhan a csónak

1993. augusztus 28.

álmomból zászló

álmomból hallom narancsszín

selyme lobog fölöttem

és a tömbházak közül

kiszálldos meg-megvillan

két gondolat fák között

a felhőkből is vele siklok

át egy újabb szóba némán

ráterül a meghajlóra

a medence völgye erejével

telik háttérként leng mozog

és mindenekelőtt fénye

hangja sötétség meg világ

egymásba fordult arca

kétségeivel egyetemes

két rím közt ez a nyelv

mielőtt még már vissza-

felel szólnál ez a narancs-

szín selyem örömed a zengés

sugárzás végtelen álmomból

hallom narancsszín selyme

fölöttem mindig mindig szüntelen

1993. szeptember 9.

Valóságos hasonlatok

Zsombék tocsogók és bealkonyult

és köd lett fehér nadrágodban

csuszorogsz tapogsz jaj ez a balszer

múltadba csúszik iszapba sárba

a fehéren bogáncsok fűszálak, mocsok

Máskor kőösvényen hegyoldalvást

eléd ugrálnak cserjéi ingerel

szúnyog és bögöly legyek vagy

erdőben felázott meredélyen latyakban

megcsúszol gyepűrózsa ágába kapsz

tüskék elesel sziklára csattan lapockád

keserű vagy reménytelen ha megállnál

és ezt belaknád lépés nélkül tovább

kerülnél hagyd végre helyben magad

maradj ott amibe alázuhantál becsúsztál

megcselekedték veled S akaratoskodsz

nyakas vagy célokra tapadt szemű

hebeg előtted amire rálátsz óvatosan

majd nekilendülsz duhajul elcsúszol elesel

magadon gyakran besározódsz megsebesülsz

valaki beköti kezedet és tiszta ruhát ad