a sas; a különbség; a bakter

a sas

apám emléke ős – apám erős

emléke az első ízben – hol is jött elő...

(pestszentlőrinc!) ott vesz majd valakin erőt

a végső rosszullét (...) egy másik, közbenső

ízben vitte őt el egy teherautó

az apámat, mitől az anyám lett rosszul

(hogy még sem egy apától, ez volt volt a vicc)

s nőtt a szememben, mialatt egyre több zavaró

körülménnyel néztem szembe már azidőtt is

(halálba zavaró egy hely pestszentlőrinc)

hol apám nemléte-holléte egy kecske vas-

úttal párhuzamos – ősrímre kerengő sas

a különbség

a fáma olykor elszíneződött

olykor álmomban vette semmibe a ködöt

nem fölvert belőle, álomból, ködből mintegy

a semmire se – hanem térülnöm-ferdülnöm

adta síkban elő... a síkból majd hogyan lett

nyíltszini torok, sípolós, síkos a levegő

itt lép be, újfent, az apám, börtönből jövet

küszöbön mármint hogy felül – s már mint csont-bőr

töröttes-viseltes utókép – sikoltani

a nővérem sikolt, anyám fazék törökös

kávét főz, víz és zacc és vicc összefeketül

(törölve pestszentlőrinc, jehova tanúi)

a bakter

az álom drótháló feneket ér

sodrása ekként oly nehéz, s nemcsak taszító

és egyszer sokoldalú, másszor kísérteties

(egymás közt vagyunk egy kísértetvonaton)

apám viccet csinál a torkából, tátog

húzzam le, tátogja, az ablakot a vécén

orra mint csonka csomagtartó rúd, mire én

kishíján repülni tudok, duzzad hónom

alja, meg-megrángok, mint ki rosszul álmodik...

a vicc már a semmiből mint unalomból

fakad, szívügyem már nem: a kecske vagy a sas

de vad macskakörmöt kap „egy salabakter”