Szimultán; Kivonás; család

Szimultán

Ladányi Miskának

És akkor megindultak a gleccserek,

zsíros korom hullott a városokra.

(Én Orfeuszként támolyogtam utánad,

hétszer árva, halott nő,

míg büdös szájjal testedért nyüszített,

sarkamban loholt a kan idő.)

Liliomot csókoltál rám egykor,

most véred még meleg az ávósok kezén.

(Bámulom komoran, mit locsog

az ólmos folyó a híd alatt:

késdöfés, könnycsepp vagy hulló szirom

a megállított pillanat?)

Míg őrült liftje rohan velünk a föld alá,

Isten üzen: él, szeret és szomorú.

(Holtak kószálnak az utcán, téren,

ahol jártunk, fogják a kezem.

Intek nekik, ők visszaintenek.

Élek még, vagy csupán emlékezem?)

Kivonás

        Vettem neked a körúti standon egy kiló grépfrútot, mert a cukorbeteg kültőknek hóvégi pénztelenség esetén árt a drága narancs.

       Kifizettem a villanyszámlád-varjút is, ha szégyenkezve elszeleltél előle, vagy leoltottuk, hogy meg ne lásson a díjbeszedő, a villanyt, de csak olyankor, ha nekem se volt pénzem.

       Csak üres zsebünk tapadt folyton korgó hasunkra, bár tudtuk, más költők is korognak errefelé.

       Megosztottuk az utolsó százast, dideregve bújtunk össze éjjel a rossz dikón, elkínzottak voltunk, mert terror-brigád zaklatott.

       Csak a tücskök zizegtek vidáman, akár sztaniolpapírszívek a szélben. A nyájas hold is ragyogott ránk, fokozva a nyáréj örömeit.

       Félévenként megkérted a kezem, most végre komolyan kézbe veszed az életünk, mondtad, félre kell söpörni a tücsköket és a holdat, de azok nem hagyták magukat félresöpörni.

       Aztán megbeszéltük, hogy fél évre szóló névházassággal mindketten ingyen áthozunk egy-egy erdélyi magyart. Persze nem tudtuk, hogy ez politikai csapda. Elhittük, hogy a lapos has és a lapos zseb dialektikája máshol is divat.

       Ezért mondom, embertársaim, jól gondoljátok meg, mi maradna nektek, ha a tücsköket és a holdat félresöpörnétek.

       Csak a didergő összebújás marad, a karcsusító grépfrút a karcsúsító villanyoltás után, a hóvégi utolsó század kozmikus röheje meg a halálos, rossz dikó a milliárd tücsökkel, a nyájas holdról nem is szólva, a csillag hintette csemői ablak alatt.

család

a negatív apa negatív csepeli kocsmában

veri el a fizetéskor kapott pozitív pénzt aztán

kidőlt-bedőlt kerítések csikorgó villamosok

negatív élményei közt hazatámolyog ahol

a negatív anya várja

két szorongásosra vert vegetatív-negatív

gyerekkel és így megy ez a következő fizetésig

amikor pozitív mosollyal

pozitív mosollyal a még pozitívabb

                  jövő felé