Rándulások; Idill; Tanulmány; Gyarapodj, áldás készül
Rándulások
Bettes Pistának
már nem kirándulunk
csak kiábrándulunk
úgy érkezünk meg
hogy nem is indulunk
már meg is rondulunk
már nem is rendelünk
rendetlenkedik
e röhej-rend velünk
nem cincálunk már
cincákról éneket
nem áldoznak bohócra
érdemrendeket
elpirulás ellen
egy pirula van
a mellényzsebünkben
– kell minduntalan
hisz indák fonnak be
Melindák helyett
hisz napolajat iszunk
meg babatejet
Idill
idilli itt ez a dili
amíg ki nem dől a bili
akkor lesz majd bilis idill
bilis grill bilis brill
idilli itt ez a bili
amíg ki nem tör a dili
akkor jön majd bibis Till
lesz millió ribillió
idióta idill ha kidüll
ed didid de jó de jó
dadogta Abdul Haidid
úgy kell neked dilis drill
cikis dió didis cicó vi
díts fel ha nem vagy frigid
Tanulmány
a szonett egy múlt idejű ige
azt jelenti: aki szonett, font
az nem lehet takács mie
lőtt értelmeset mond
a szonett egy sziget neve
azt jelenti: aki ott él, az
máshol letelepedve
virág nem lehet, csak gaz
a szonett egy csatakiáltás
az iszonyat szomorú szigetén
ahol csak te élsz és én
őrködik felettünk egy vén
keselyű, míg jön a (meg)váltás
vagy Noé, a vén bárkás
Gyarapodj, áldás készül
El nem csitulhatsz, nem vagy Te hangos
öniróniája Istennek. Téged öntözni kell
vízzel s vitaminnal, gondozni, félni.
Nem vagy Te titok, szégyen, se kín.
Növekedned – kell. Kell a létezésed
ártatlan harmóniája, kell, hogy kinődd
a sekély valóságot, s irányítsd, termékenyítsd,
ami áldott. Örök a délutáni dal.
Lehetőség vagy, a hétrét görbült tereket
aládrendelem, beléd is nyúlhatok
az Idővel, ezzel a vén hátvakaróval.
Küldetésed igazát ha tudod, gyógyíts
– hogy kétkedésedért ne büntesd majd
önmagad az Örökkévalóban.