Kalligram / Archívum / 1994 / III. évf. 1994. november / Rándulások; Idill; Tanulmány; Gyarapodj, áldás készül

Rándulások; Idill; Tanulmány; Gyarapodj, áldás készül

Rándulások

                     

Bettes Pistának

                     

már nem kirándulunk

csak kiábrándulunk

úgy érkezünk meg

hogy nem is indulunk

                           

már meg is rondulunk

már nem is rendelünk

rendetlenkedik

e röhej-rend velünk

                       

nem cincálunk már

cincákról éneket

nem áldoznak bohócra

érdemrendeket

                   

elpirulás ellen

egy pirula van

a mellényzsebünkben

– kell minduntalan

                   

hisz indák fonnak be

Melindák helyett

hisz napolajat iszunk

meg babatejet

                       

                 

Idill

                     

idilli itt ez a dili

amíg ki nem dől a bili

akkor lesz majd bilis idill

bilis grill bilis brill

                     

idilli itt ez a bili

amíg ki nem tör a dili

akkor jön majd bibis Till

lesz millió ribillió

                       

idióta idill ha kidüll

ed didid de jó de jó

dadogta Abdul Haidid

                     

úgy kell neked dilis drill

cikis dió didis cicó vi

díts fel ha nem vagy frigid

                     

                     

Tanulmány

                       

a szonett egy múlt idejű ige

azt jelenti: aki szonett, font

az nem lehet takács mie

lőtt értelmeset mond

                     

a szonett egy sziget neve

azt jelenti: aki ott él, az

máshol letelepedve

virág nem lehet, csak gaz

                     

a szonett egy csatakiáltás

az iszonyat szomorú szigetén

ahol csak te élsz és én

                       

őrködik felettünk egy vén

keselyű, míg jön a (meg)váltás

vagy Noé, a vén bárkás

                     

                   

Gyarapodj, áldás készül

                   

El nem csitulhatsz, nem vagy Te hangos

öniróniája Istennek. Téged öntözni kell

vízzel s vitaminnal, gondozni, félni.

Nem vagy Te titok, szégyen, se kín.

                     

Növekedned – kell. Kell a létezésed

ártatlan harmóniája, kell, hogy kinődd

a sekély valóságot, s irányítsd, termékenyítsd,

ami áldott. Örök a délutáni dal.

                       

Lehetőség vagy, a hétrét görbült tereket

aládrendelem, beléd is nyúlhatok

az Idővel, ezzel a vén hátvakaróval.

                       

Küldetésed igazát ha tudod, gyógyíts

– hogy kétkedésedért ne büntesd majd

önmagad az Örökkévalóban.