Jön az ihlet; Ikon

Jön az ihlet

jön az ihlet leszáll a buszról köszön a fáknak és kérdezősködik

           hol is lakhatok én mert oly régen nem járt nálam

hogy közben én már elköltöztem

           megnősültem fél vesém elittam elit körökben

na szóval jön már az ihlet

           nagyon nyomorultul érzem magam nélküle

           szűk az autóbusz szűk a vonatfülke

ronda az utazás nélküle

utazom a vershez

           él még tudom múltkor írtak róla egy pár sort valamelyik újságban

           merészen elolvastam

           nem látott senki remélem

még a napszemüvegem is feltettem

           szóval most a Vershez utazom

mert az Ihlet az már megjött a korai busszal

a Vers meztelenül fogad

           nem szeretkezünk mindjárt

felöltözik megint csak hogy dolgom legyen vele

pedig sietek délután bekéjenckedem magam a Kiadóba

fizetnem kell egy vagy két féldecit

a vers a Vers levetkőzik szépen magától

az ihlet az Ihlet

rejtett kamerával figyeli szeretkezésünket

s a nagy örömmámorban én

én beköpöm a taksát

Ikon

egy morzsányi fény csak

jobb oldalán hússzínű vágás

lepergő polikróm

kettéhasadt jobbkéz

megkopott múlt hitek aranya

Krisztus arcán kibuggyant

szúette hársfarost

szája sarkán a csönd örökösségével

mosolyog

mikor a semmi nagyon kopogtat

üzenek halkan a Fiúnak

jön s térül-fordul

a Nap vörösbe hullik

a hegy kékbe mozdul

rám zárul a gond