JURAJ ŠPITZER (1919–1995)

Amikor Juraj Špitzer új könyvének egy részletét decemberi számunkba besoroltuk, még nem sejtettük, hogy posztumusz közlés lesz belőle. A már előre láthatóan halálos, bár váratlanul gyors lefolyású kór megfosztotta a szerzőt az utolsó korrekció lehetőségétől.

Azon a délelőttön, amikor a szomorú hírt megkaptuk, a számítógép képernyőjén egy titokzatos fekete keret jelent meg – éppen Juraj Spitzer gépelés alatt álló esszéjében. S ami a legmeglepőbb, sehogy sem sikerült eltüntetni, másnap reggel is megjelent, s csupán a temetés után tűnt el véglegesen. Utolsó üzenetként hatott, habár egy Špitzer-formátumú gondolkodó szellemi öröksége az általa keltett hatások révén, tudjuk, tovább él, nem szűnik meg üzenni.

Juraj Špitzer a Kalligram házi szerzőjének számított; több esszéjét publikálta lapunkban, kiadónknak három könyvét ajánlotta fel. De ami talán még ennél is fontosabb volt számunkra: a Kalligram szellemi köréhez tartozott, bölcs emberségével, páratlan tájékozottságával, pótolhatatlan tanácsaival sokat segített munkánkban. Egyike volt azon keveseknek, akik mély nyomot hagytak a Kalligram arculatán. Vitára való mindenkori hajlandósága, intenzív szellemi jelenléte, úgy véljük, mindnyájunkat rendkívüli módon inspirált.

Bár gazdag életpályájának csupán végső – igaz, legérettebb, s talán legtermékenyebb –szakaszát volt módunkban személyes kapcsolat révén követhetni, meggyőződésünk, hogy Juraj Špitzernek nem csak könyvei és publicisztikai művei tartoznak a szlovák közgondolkodás maradandó értékei közé, pedagógiai életműve, kommunikátori hatása is számottevő. A „špitzerizmus” – ahogyan a hazai nacionalista körök találóan megnevezték az általa képviselt és mind szélesebb körben teret nyerő szellemi irányzatot – megkérdőjelezhetetlen tényekre, nehezen cáfolható argumentumokra épülő, s mégis rugalmas és minden ésszerű javaslatot beépítő, mérhetetlenül nyitott és áttekinthető, humánus és higgadt gondolkodásmódot jelent. Mindazt jelenti, aminek a szlovák szellemi élet manapság híján van. Mindazt, ami Juraj Špitzernek minden sorát áthatja. Mindazt, ami örökérvényű üzenet.

Juraj Špitzer szlovák író, esszéíró 1919-ben született Korponán. Gimnáziumi tanulmányait Zólyomban végezte. 1944-ben részt vett a szlovák nemzeti felkelésben, ahol a zsidó partizánegység parancsnoka volt. A háború után filozófia-francia szakos egyetemi hallgatóként diplomázott. Az ötvenes és hatvanas években tudományos dolgozóként és publicistaként a szlovákiai szellemi élet egyik vezéregyénisége volt, s egy ideig a legendás hírű, reformorientált Kultúrny život című irodalmi-művészeti hetilap főszerkesztője. A hatvannyolcas események egyik szlovákiai kulcsfigurája. Közeli kapcsolatban állt Alexander Alexander Dubčekkel. A hetvenes és nyolcvanas években nem publikálhatott, és csak 1989 novembere után térhetett vissza a közéletbe. A közelmúltban megjelent Nechcel som byť žid (Nem akartam zsidó lenni) című regényesített memoárjáért Egon Kisch Díjat kapott.