Jelentés közérzetünk romlásáról

öregkorában könnyen meghatódik

az ember azon min korábban csak mosolygott

vagy egykedvűen szemlélte a dolgot –

a képzelt helyett ismer már valódit

s a való Medúza-főt ha hordott

megdermesztette szívét Most ha tódít

a locska képzelet nem bánja Szorgos

szervei még működnek beszélnek

s barátai közül még jónéhányan élnek

de érzi már a morc idő marását

lábikrájában Így hát elvarázsolt

világba bújna vissza lágy mesébe

hisz a jövőben nincsen sok reménye