Öt redukció
I.
Nincs olyan harmónia,
melyből hiányozna
a káosz bomlasztó,
egészséges magva.
Jelenléte: titkos,
álmatlan
és: növekvő.
Ugyanakkor a káosz is.
A káosz is csak
magában hordozza
a maga kis puha,
üdítően vörös
és elpusztíthatatlan
összhang-magvát...
A körvonal közepe:
öröklétünk központja,
a mozgás elmozdíthatatlan
és pusztuló foltja:
újplatonikus emanációk
titkos epicentruma:
szabályszerűsége
meghatározhatatlan...
Ugyanakkor a nőstény is
nyugtalanságával
zabolázza meg a hím
nyugalmát...
Életünk holtpontja
szobrot farag
saját összhang utáni
vágyának...
II.
Nyugtalanság? Unalom? Azután:
halál vagy lődörgések
önmagamban, a kiüresedettben?
Folyamatosság. Történés mozgásban.
Valaminek a története. De másképp.
Vagy: akaratlanság és hányinger...
És: mozdulatlanság avagy a halál
banális komédiázása. Történetlenség.
Hány de hány inger története!
Folyamat. Ideges mozdulat a statikában.
Játék a halállal. Halállabda. Haláljáték?
Játék a halálért – halál a tét?
Vagy inkább: haláltalanság? De másképp?
Vagy: vásári vészmadárdal, verejték,
a történetlenség törtrésze,
a folyamatlanság folytatása...
A halálhoz való viszony vagy:
álláspont: variábilis, ergo: labilis. De másképp...
Vagy: te vagy a való viszony: és pont.
És újra: nyugtalanság! Folyamat. Unalom?
Odüsszeia pour art. Deskriptív értelemben.
Gondolatszünet a nyugtalanban: és tovább
védekezünk a továbblétezőben: de másképp
III.
Az első strófa feladata
nem a bevezetés;
éppen ezért:
nincs mondanivalója.
A második strófa hasonlóképpen
pazarolja a teret, mint az első.
Kifejti alapgondolatát,
fokozza a motívumot és a
feszültség, amellyel ellátja
saját magát, a harmadik strófában
elcsitul.
A harmadik strófa elmagyarázza,
hogyan illeszkedik az ötödik strófa
a negyedik strófa kontextusába.
A negyedik strófa a harmadikhoz
mostohaként viszonyul. Inkább
visszanyúl: megfékezi a fokozódást;
ez egy nemkívánatos reciprocitás,
a hanyatlás kezdete, a recesszió
egyik megnyilvánulása...
Az ötödik strófa viszont
legalább olyan jól van megírva,
mint a harmadik. A negyedik
szempontjából azonban semmi jelentősége.
A hatodik strófa meg van írva.
IV.
Adva vannak:
a tér koordinátái.
Létrejön: a tér
élethű illúziója.
Az illúzióba történő
belépés
nem azonosítható
a térbe való belépéssel.
A tér illúzióinak
pontos száma:
nem ismeretes.
Ha a térbe való belépés
mégis megtörténik,
akkor a tér illúziójába
is beléphetünk,
hála azoknak
a törvényszerűségeknek,
amelyeknek a tér
valódi mivoltához
az égvilágon
semmi közük.
A tér is folyik.
Vagy inkább: történik.
Illúziója felfoghatatlan:
tautologikus jellegű:
belülről szemléli
saját külsejét.
És nem árul el
önmagáról
egyáltalán semmit.
V.
Vertikálisan
összepréselt
emlékfoszlányokban,
pontatlan
metaforák
által,
sírja el
redukált
korlátainak
számtalan
lehetőségét...