Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. december / Télen

Télen

Kerék Imre fordítása

A föld hideg fényben ragyog.

A roppant égbolt holt magányba dermed.

A tó fölött csókák kerengnek.

Egy vadász lépked a hegyről amott.

                     

Az ormokat csönd üli meg.

Kunyhókban tűzfény gyúl vakítón.

Száncsengő hangja száll a síkon,

s a szürke hold már fönn lebeg.

                             

Vért buggyant ledőlt vad sebe,

s a véres csatornát holló kavarja.

Fázósan vacognak a rozsdabarna

nádak. Fagy, füst, lassú léptek nesze.