Kalligram / Archívum / 1995 / IV. évf. 1995. december / indigójának szövegrekonstrukciója

indigójának szövegrekonstrukciója

részlet

A szomszédjára lassacskán hasonlítani kezd az ember, mint a kutyájára. És nagyjából úgy is bánik vele, mint az ebével: ha valami baja van magával, belerúg. Persze a szomszéd se egy öleb: legközelebb visszamar. Hamar megutál. S ami a legrosszabb, ezek után sem csavarog el; furkósbottal se űzheted világgá. Ráadásul, ha szomszédod van, magad is szomszéd vagy. Veled is úgy bánnak, mint a kutyával, lassacskán rád is hasonlítani kezdenek, és te is visszamarsz. Szóval, ha nem is farkasa: ember embernek ebe; egymást domesztikáljuk, s tesszük alkalmassá az együttélésre.

(...) Amikor megérezzük, mi az, amit a másik félreérthet, az már egy sajátos kulturális halmaz alapja. Ha legalább két kultúra találkozik és megismerik egymás gyengéit, megteremtődtek a multikulturalitás feltételei. Többkultúrájúságról viszont csak akkor beszélhetünk, ha e tapasztalatok tudatosulnak. Viszont csak akkor tudom megválaszolni, mi a különbség köztünk, ha előbb tisztáztam, mi a különbség köztem.

Az önismeret az első lépcsőfok. A külvilág megismerése önmagunk kikémlelésével kezdődik, hiszen legelébb mérőműszerünk tökéletlenségével kell kalkulálnunk.

Ez az önvizsgálat aztán a tapasztalás, az érzékelés, a mérlegelés természetes részévé válik, ezekkel szinkronban, tőlük elválaszthatatlanul, reflexszerűen történik. A külvilág megismerésének minden stációja egyben önmagunk megismerésének is egy újabb fokozata.

Mindez nem csak az egyénre érvényes. Úgy vélem, minden kulturális halmaz hasonlóan viselkedik: a különböző folklórhalmazok, a regionális, az etnikai, az osztálykultúrák halmazai, a kultúrkörök stb. Ha egy kulturális halmaz nem képes a külső hatásokat az önvizsgálat szűrőjén átengedve tudatosítani, ha nem képes az önismeret stációin följebb lépkedve öntudatra jutni – vagy szeparálódik, vagy pedig asszimilál. Ilyen esetben az asszimiláció tekinthető pozitívumnak: a létrehozott kulturális érték, a másság legalább a tudatosabb halmazt gazdagíthatja.

Multikulturális közeg viszont csak ott alakulhat ki, ahol legalább két tudatos, egymás alternatíváját jelentő kulturális halmaz találkozik.

A többkultúrájú közegben a kulturális metabolizmus rendkívül heves és minden egyenrangú rivális kulturális halmaznak egyformán biztosítja az egészséges fejlődés lehetőségét. Mégpedig nem csak e halmazok érintkezéseinél, hanem fokozatosan a halmazok egészében, sőt, más irányú érintkezések révén továbbgyűrűzve idővel további halmazokra is frissítőleg hathat. Míg ahol egy halmaz szeparálódik, s e láncolat megszakad, az egyetemes kultúra anyagcseréje tökéletlenedik el kisebb-nagyobb mértékben.

Az az érdekes ebben az egészben, hogy soha nem a relatíve gazdagabb halmazból jut el több hatás a relatíve szegényebbe. A gazdagabb ugyanis attól gazdagabb, hogy hagyományosan tudatosabb, tehát felkészültebb a befogadásra. Az áramlás természetes irányát csak a politikai presszió tudja (történelmi léptékben) ideig-óráig megfordítani.

Érdekes jelenség az is, hogy bár a befogadóképesebb, idegen hatásokat rugalmasabban asszimiláló halmazok a tudatosabbak, következésképp az öntudatosabbak, tehát az önálló identitás feladására (az asszimilációra) is kevésbé hajlamosak, a multikulturális közegek – ráadásul elsősorban a tudatosodás legmagasabb szintjére hágó polgáriasuk többkultúrájú városok – a zavartalan fejlődés évszázadai alatt kulturálisan gyakran eggyé olvadnak. Ilyenkor keletkeznek a rivális halmazok átfedései. Egy új regionális jellegű kulturális egyensúlyi állapot jön létre: tulajdonképpen egy önálló halmaz. Ezt követően a szellemi offenzivitás lanyhulása tapasztalható.

Amíg ez az átfedés nem történik meg, a többkultúrájúság, s a vele járó heves erjedés számos veszélyt is hordoz. Már kisebb politikai beavatkozás is nagy mértékben fokozza az etnikai villongások veszélyét. A hosszú évszázadok alatt egymáshoz igazított viselkedésformák kötelmei fellazulnak, a hű társban feltámad a természet, az eleven szemű korcs tekintete elhomályosul, aztán újból kitisztul, eszelősen élessé, öntudatlanná és céltudatossá egyszerűsödik, s ember embernek farkasa lesz.