A távollét és a hazatérés könyve

Drago Jančar legújabb regénye a szerző 1980-as években tett amerikai utazásai nyomán született, a New Yorkban és New Orleansban eltöltött hónapok ihletésére. Az elmúlt évtizedben számos közép-európai intellektuel élménye Amerika, az Újvilág és Európa, mi több Közép-Európa közötti távolsággal való drámai szembesülés, az abból eredő kulturális, társadalmi sokk. Jančar ezt érdekes módon nem Yorkban éli át legpregnánsabban, amint várnánk, hanem a fülledt szubtrópusi, latinos kultúrájú, színes bőrűekkel teli, dzsessztől átitatott, lázasan lüktető New Orleansban.

Regényének címe Tennessee Williams A vágy villamosa című drámájára utal. Hogy ez a vágy voltaképp mire irányul, és miért megmosolyognivaló, arra a regény ad választ. A negyvenes évei elején járó író önmagát keresi a hazájától távol, Amerikában töltött hónapjai alatt. Sok új emberrel, egy más életstílussal, a nyelv, a zene, az emberek közötti érintkezés új formáival találkozva voltaképp arra keresi a választ, ki ő, honnan érkezik és hová tart.

Egyik kalandból a másikba hajtja a vágy, hogy könyvet írjon a melankóliáról, hogy megírja a melankólia anatómiáját. Ezt a nemes ám meghasonlást jelentő érzést, amit nem megíratlanul maradó könyve testesít meg, hanem maga a főhős élete. Az írott szó és az élő tapasztalat közti dilemma.

Az író alteregó-főhőse Gregor Gradnik, szlovén író egy creative writing course ösztöndíjasaként tartózkodik New Orleansban. A jellegzetesen amerikai íróiskola különös kihívást jelent számára – ez is a nevetséges dolgok szférájába tartozik a regényben.

A történtekhez a repülőút adja a keretet: az odautazás valamint a hazatérés. Ez utóbbi terjedelmesebb, erőteljesebb a bevezetőnél: Gradnikot felesége hívja haza: édesanyja beteg, már csak halálos ágyához érkezik.

A regény fő színtere New Orleans: itt van a creative writing course, Fred Blaumann professzor vezeti, aki a melankóliát tanulmányozza. Gradnik különböző idézeteket hív elő a professzor computeréből a melankóliáról, két táblázatban valamint egy ábrán szemlélteti e lelki jelenséget, mégsem írja meg róla a könyvét.

Gradnikot mihamar különös tarka társaság, érdekes párok veszik közül. Például Meg Holick, a kurzus hallgatója, a professzor szerelme, Irene Anderson egy másik diáklány, akivel Gradnik rövid viszonyba keveredik. Irene kedvese egyébként David Diamond, a New Orleans kerékpáron című könyv szerzője. A társaság Rygby bárjában találkozik, itt játszik szájharmonikán Jesus, a tüneményes fekete muzsikus. Itt van Debbie a pincérlány és Gumbo, aki nevetőtanfolyamot nyit a keep smiling hazájában. Amikor ez befuccsol, egy szerelemporral áll elő, persze hamar kiderül, hogy kábítószerüzlet van a háttérben. E tarka társasághoz tartozik a kelet-európai és főként szláv nosztalgia megtestesítőjeként lady Lili, a Lafitte bár orosz bárzongoristája és énekesnője, valamint az ugyancsak orosz és a többi szereplő között is a leginkább kallódó Lujza Dimit-rova.

Jančar ízekre szedi mindazt, ami amerikai életstílus és amerikai álom. Élve boncolja a nagy amerikai mítoszt, és egybeveti a közép-európaiak látásmódjával – melankóliájával.

Gradnik önfeledten merül el New Orleans forgatagában. Boldogan feledi el Közép-Európa összes mizériáját, hogy azok maguktól bukkanjanak fel újra meg újra. Örömmel fordít hátat a régiónak, ahonnan jött, hogy újra és újra mindig odamutasson. Mert természetes, hogy e könyvben nem Amerika az érdekes, hanem az a hely, ahonnan a szerző jött, s ahová végül hazatér.

Ott vesz ki szobát New Orleansban, amerre a Vágynak nevezett villamos jár. Ablakából minden nap Stella és Kowalski szobájába lát. Gyakorta hallja Blanche hangját. És mindvégig a New Orleans-i zenét.

Miután Gradnik-Jančar valamelyest megállapodott, következik a farsang, a New Orleans-i Mardi Gras, a „a bűntől forró vad forgatag”, mintegy megtestesülése mindannak ami indulati, démoni és infernális. Megtestesülése Gradnik-Jančar démonainak: minden felborul, összekeveredik, a párok is természetesen, olyan az egész, mint egy hatalmas részegség, eszméletvesztés, alászállás. Gradnik a kavalkádban összeborul Irene-nel, Peter kedvesével.

Együtt járnak reggelente joggingra, napközben a creative writing coursra, esténként a Lafitte bárjába, lady Lilit hallgatni. Kerékpárral járják be a várost, ahogyan azt Peter megírta könyvében. Találkozásuk olyan mint egy civilizációs félreértés. Irene régi szerelme, Peter után megy New Yorkba, és a felesége lesz.

Véget ér lassan az írókurzus, ahol olyan aranyszabályokat tanulnak a növendékek, hogy nem szabad írást kezdeni álommal és nem szabad zárni felkiáltójellel. A legszürkébb írást kiáltják ki a legjobbnak. Gradnik boldogan hagyja ott őket, író létére vagy éppen ezért semmiféle kapcsolatot nem talált velük – ez a vonulat is a nevetséges szférájába tartozik. Egyre erősebben szól Ana, a feleség hangja otthonról. Gradnik anyja halálos beteg, mire hősünk hazatér, már eltávozott az élők sorából. Ez a cselekménysor önéletrajzi és jelképes egyúttal. A rendkívül sodró, erőteljes, hangos amerikai események után Jancar elnyugvó hangulatú, vallomásszerű fejezetben írja meg hazatérését.

A regény a távollét és a hazatérés könyve. Az idegen földé és az otthoné. Idegenek és a család, az író, az anya, a feleség könyve. Az Amerika-komplexusunké. Kísérlet a másság, a két világ közötti eltérés megmutatására. Magával ragadó, sodró erejű olvasmány, Amerika-könyv a mi régiónkból, amely a szélesebb olvasói tábor érdeklődését is felkeltheti.

(1993, Wieser Verlag, Klagenfurt)