Eljutva addig. Tovább soha

Takáts Józsefnek ajánlva, ma este

Akkor talán. Ha le nem rántanak.

Ha vád, csak ön. Hisz a csatár hibája.

Sorolhatnám, miért. Térül s kivárja

(s a többi...!) hamletül, hogy ártsanak.

Ahogy s amíg teszik: azok, amik.

Jelül. S a jel alighanem (az!) égi,

mitől még most is rettenek. Bár régi.

Ám már-és-még – e peremen lakik.

S a cél elé a képzett sor(s)fal áll.

(A képzett végzet, mondanám. Halál.)

„Akkor talán”. Nem lenne az a másnap,

mely ma és most. (Ophéliátlanul.)

A szélen. Messze kinnebb már, tanul-

va egyre. Nem is néznek. Nem is látnak.