Erdei lagzi

Nősül a sül, nősül a sül,

nősül a sül! Ni, de büszke:

légbe döföl, dús taraján

égre mered föl a tüske!

Házasodik! Jó urasán

csap csuda állati lagzit,

s már ezután megszelidül:

senkire meg se haragszik.

Boldog a sül, délceg a sül,

ejsze, dalolni se restell...

Ugrik a vén mókus, ihaj,

járja a nyuszt is a nyesttel!

Vadmalac, őz, vidra s a borz

ropja, csuhajja, a csárdást!

Róka koma s nyúlszívű nép

nyalja az ünnepi mártást.

Nősül a sül, nősül a sül,

szép idejét odahagyja...

Lagzija tart: tombol a víg

állatok apraja-nagyja!