Kalligram / Archívum / 1996 / V. évf. 1996. április – Éneklő Borz / Gúnyirat Andreas Transylvanus ellen

Gúnyirat Andreas Transylvanus ellen

Andreas Transylvanus valószínűleg Mátyás-kori magyar humanista lehetett. Semmi biztosat, semmi többet, közelebbit nem tudni róla. Talán mégiscsak ő volt az, akit egyes olasz források Andrea Transilvano avagy Ungheretto néven emlegetnek Más vélemények szerint Janus Pannonius barátjával, az Itáliában iskolázott Sárpataky Andrással azonos. Ám neki is csupán a nevét ismerjük. Egyéb híradások, művek nem maradtak utána sem. Ez a döcögő pasquillus viszont Veronából került elő. Elképzelhető, hogy éppen az ismeretlen Andreas Transylvanus írhatta önmaga ellen. Ha így van, akkor tulajdonképpen tréfának, paródiának tekinthető... Pedig lehetne szirtkemény szatíra is!

                         

Andris öcsénk, te szamár humanisták közt tovahírült

Tömpe barom, te lökött latinoknak seggenyalója,

Szarkeverő nagyokos, te poéta, te senki ganéja!

Halljuk: ronda penész esz, moly rág szét... Betegeskedsz,

Köpsz, köhögöl, nyuvadol, nyöszörögsz, mint sárga öreg könyv

Lapjai orrvájó buta írnok bütykei közt... Még

Egyre zörögsz: sokat írsz... Nosza inkább rajta: dögölj meg!

          Légy halhatatlan! Úgy talán kibírunk majd...

         Nálad hősebbek, szittyábbak vagyunk mink! Hát

Fordulj föl! Ma megéri... Olympusi ormok is érted

Bőgnek a semmibe: bérc bruhaházik a kín tetejében,

Hüppög a szent Helicon, hisz a phoebusi szajhasereg rí!

Rút Polyhymnia: taknyos a bútól! Úgy kesereg már

Thália, Melpomené tunya Sappho szurtos ölében...

Socrates és Cicero szipog arrébb Martialisszal,

Prünnyög a cserfes Ovid, hazudós vak pletyka Homerus –

Vinnyog a Menny, a Pokol s valahány mulya külhoni Messer!

Gyászol a tökkelütött fiatalság, pár faragatlan,

Majma modern divatos nyökögésnek... Sirat Olaszföld:

Ferrara fölzokog, ó, sír Pávia, Pádua, Prátó!

Messze Siena, Modena, Salerno! Távol a toszkán

Lanka, verőfény, báj lehe: Lucca, Firenze, Arezzo,

Pisa, Velence, Milánó, Róma s a lágy Fiesole!

         Taljánul tudsz-e még, tökfej? No, mint mondják

         Digóul, hogy: dió? Dupék? Didik? Dundik?

         Dantéd, Lorenzód lófing csak nekünk, dögpurc!

Elszáll, mint a rimák nevetése Rimíni fölött... Hadd

Ríjon a balga Bologna utánad, férge bolondja!

Ám Bihalosbasznád nem mukkan, néma marad! Rád

Sem hederít hű honni vidék: füle botja se moccan!

Várad, Pécs, Hunyad, ős Buda hallgat... A büszke Kolozsvár

Sem venerál, mert már nem is András – Andrea vagy csak...

Versdadogó idegen, te deák, víg tésztazabáló!

         Pofázni – azt tudsz! Bár inkább ravaszkodnál

         Velünk... Tenyéssz sebes nevet magadnak: gyors

         Agárt, ménest, magyart! De nem dagaszt, nem zúg,

         Szarházi, rajtad át a sors – a transzilván

         Szelek se rázzák lelkedet, miként a görcs fát...

         Nincs törzsökünkben semmi göb! Mi nyíltak, jók

         Vagyunk! Türelmesek nagyon. Nyivadnál meg!