Makabeus táncza
Melynek egyetlen eredetije franczia földön,
Tours városának püspöki tékájában található
egy Troyes-ból származó XV. századi kódexben.
A hírhedt haláltáncz szerzőjének kilétét
a tudományosság máig sem bírta felfedni.
A medievalisták föltevései
Adam de Chartres, Jehan d’Amiens
és Ambroise de Saint-Amour
nevei között ingadoznak.
Király valék, hatalmas, imperátor,
Hírért csatázó, vad, vasingbe bátor –
Koronám vesztém, vállamról palástom...
Hány kis vazallom kell vak porba lásson?
Hoppsza, jöjj mulatni, császár –
Majd uralmad másra rászáll!
Hopp, a hívság ege dőre:
Ropd a hörgő hegedőre,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Rút pápa voltam, vén frankföldi püspök:
Megártott, ím, a zsíros böjti früstök...
Talán a Mennynek nem tetszik, ki kába –
S ezt nem teszem be Szent Encziklikába.
Hoppsza, főpap, víg a pápa –
Üstbe fortyog, híg kakába!
Hoppsza, csizma csonka szára:
Mind megérünk pont kaszára,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Gályáim járják Génuát, Velenczét:
Tyrusból hoznak át agátszelenczét!
Arany, zafír, sok zálog tölti zsákom:
Segél az Úr s a bolt a bölcs Izsákon.
Hoppsza, bankár, balga kalmár –
Portékád viharba hal már!
Hopp, a hívság ege dőre:
Ropd a hörgő hegedőre,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
De bővön él, be vastag mind a kazdag:
Kevély, kövér, mint nyárom kint a kazlak!
Savány a pór, rossz parlagot csak az túr:
Gálád robotban görnyedez parasztul...
Hoppsza, járd ki végre, jobbágy –
Bár a termés bére otthagy!
Hoppsza, csizma csonka szára:
Mind megérünk pont kaszára,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Báró valék, brabanti, ó, hiába
Vonultam harczba Antióchiába:
Mit ér a vér, a bún, a czél ha fennkölt?
Fiad fogadd be, nyelj magadba, Szentföld!
Hopp, lovag, hé, tedd le kopjád –
Mórok is csak erre ropják!
Hopp, a hívság ege dőre:
Ropd a hörgő hegedőre,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Finom küsasszony voltam kócsra zártan,
Fonnyadtam, vártam Őt egy ócska várban...
Hol vagy, szerelmem? Sem tüzem, se fényem:
Mivé fakult hűségem, szűz erényem?
Hoppsza, agglant, sánta dáma –
Vőlegény hí tánczba máma!
Hoppsza, csizma csonka szára:
Mind megérünk pont kaszára,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Riszáltam ucczán, kéz markolt csöcsömbe,
Szép kapható valék farolt örömre:
Falánk pintyőkém, lábam szétvetettem...
Hány kósza nép fáradt el énfelettem?
Hoppsza, kuss, girinczre, szajha –
Új kufirczos ez, sehajha!
Hopp, a hívság ege dőre:
Ropd a hörgő hegedőre,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Tudom, ki méla, béna, vízi kóros...
Mit mond Hrabanus, Baeda, Izidórus:
Halálra írt nem ád, heába nézed,
Hippocrates s a Hét Szabad Művészet.
Hoppsza, tombj, tudós magiszter –
Tán utókorod, ha tisztel!
Hopp, a hívság ege dőre:
Ropd a hörgő hegedőre,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Világomon, mint vén levél az ágon,
Fityegtem én... Elkölt végső petákom.
Kegyelmes Isten, dús dukátra várok,
S ha megfagyok, tág torkot tár az árok.
Hoppsza, kódis, telj malaszttal –
Jer, terítve Fenn az asztal!
Hoppsza, csizma csonka szára:
Mind megérünk pont kaszára,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Követ faragtam díszül büszke dómra,
Vonalkát véstem, éket szürke trónra –
Játszó valék, Sátán a passióban...
Tán megbocsátja vétkem, azki Jó van!
Hoppsza, histrió, te czefre –
Nem telik ma több szerepre!
Hopp, a hívság ege dőre:
Ropd a hörgő hegedőre,
Csontos úr, hopp, hoppsza hát!
Megsemmisülten, túl betört reményen,
Borom fogytán csak írom költeményem:
Szemem, szívem kicsorbult, mint e penna...
Kasztáliám vár – vagy megint Gyehenna?
Csontos úr, fogd, itt ez ének –
Köll a franczos fityfenének!
Hoppsza, csizma csonka szára:
Mind megértünk pont kaszára!
Hoppsza, költő! Ámen. Ámen.
Maros-Vásárhelyt, 1893 februárjában