Pro domo

Csak én írok versemnek hőse: semmi.

Vak űrnek voltál viselőse, Emmi –

vidám hasadban zsidó voltam s dán is,

csordult a számon vád, vér, vodka, ánizs...

Szomjazva ezt-azt felnőttem, fel én,

ki fuldokoltam más anyák tején,

tudom már: solvet saeclum in favilla,

mert egy mozdony volt csak József Attila,

s Babits volt Jónás, Babits volt a cethal,

hisz tetszhalott is meglakol, ha meghal,

s nehézkes voltunk Isten könnyű álma,

de szétnyom bűzlőn, mint a szörnyű bálna,

amely Szatmáron Szent István terén

rohadt, akár a szóra szánt erény,

miképpen Hamlet s Fortinbras, a norvég...

Kék formalinban forgat majd az orv ég,

ha semmiségre lelkem tán serény:

kicsüng a létből, mint versből a sorvég.