Százmillió csepp
A Nap óceánjából hívlak,
ahol a tűznyelvek apró tükrök.
A tündérek hajában
apró csigaházak.
Ujjukon az égitestek megunt gyűrűi
nászra várnak.
A lányok ajkán méz.
Válluk a hűvös űrbe csókol.
Fénylik, akár a gyermekkor,
a homlokukon
a csillagpor.
Jégkristályok a tél széfjében.
Érintést mutatóujj gyújt.
Isten levetett ruháiban
édesen alszik
a Múlt.
És százmillió csepp csoda lángol az alkonyi tájban.