Egy Holan-vers dedikálása a jubiláló Mészöly Miklósnak

Hol a műfordító dedikációjának a helye a műfordítás kéziratán? Hová írjam, hogy Vladimír Holan Prosté című versének az alábbi, általam készített magyar változatát Mészöly Miklósnak ajánlom? A műfordítói copyright jóval bonyolultabb, mint a szerzőé: a tolmács nem tudhatja, hogy a mű címe s az ő (a műfordító) neve közötti térből melyik négyzetcentiméter az övé.

De a szerző vajon tudhatja? Hátha csakugyan egyetlen hatalmas könyv az egész világirodalom? Vagyis: Vladimír Holan fordítása közben mért érzem úgy, mintha Mészöly Miklós prózájából kellene verset csinálnom? A reciprok intertextualitás milyen csodája a két nyelv analóg szerkezete?

Nem tudom, csak azt tudom, hogy Mészöly Miklós és Vladimír Holan művei az újabb európai irodalom legkegyetlenebb (mert Isten és remény nélküli) és legpontosabb olvasmányai (mert arról a „lényeges helyről”, ahol a két író áll, „a teremtés igaz képére” lehet látni).

Ajánlom hát műfordításomat Mészöly Miklósnak: mintha Holanról Mészölyre lapoznék abban az újkori, a megváltásról nem tudó Passionálban, amelyet valamikor 150 évvel ezelőtt még Kierkegaard kezdett el írni, aztán Nietzsche, Camus, majd Vladimír Holan folytatott, s a mai fejezeteit Mészöly Miklós írja; mintha az ősök s utódok együtt köszöntenek a folytonosságot.