Hamiskritika: áradás

Összenéztek, talán semmitől sem féltek jobban, mint ettől: hogy így elcsúszik minden.

A Hamisregény olvasásakor olvassuk, hogy „Mészöly” hogyan olvasta újra »Mészölyt«. Azt olvassuk, hogy ez az újraolvasás regényszerű, regény akar lenni, kényszeríti magát, hogy regény legyen. Hamisítja a regényt. Az újraolvasás újraírja a határaiktól megfosztott töredékeket. Beletöri a töredékeket a regénybe. Beletörődik. Elhamisítja a töréseket. Átteszi. Átírja. De nem szünteti meg. Nem tör-zúz. De töri, hamisítja magát. Nem előz, utánoz. Pótol. Tettet. Nem megtér, hanem eltér. Eltérbeliesít.

A múlás elpusztíthatatlansága.

A Hamisregény inkább egy könyv. Egy könyvnyi mítosz. Visszhang. Fakó foszlányok nagy esők évadján alakulások térkép aliscáról anno magyar novella nyomozás öregek halottak a kitelepítő osztagnál ló-regény szárnyas lovak magasiskola térkép repedésekkel jelentés öt egérről.

A Hamisregény a Mészöly-olvasó aktualizált szövegemlékezete. A Hamisregény a Mészöly-olvasó feledékenysége. A Hamisregény rejtvény. Rejtett vény.

Kilazult eresztékek, illegalitásba vonult dolgok, kémlelés, leses, nyomozás. Az Isten se keresztrejtvény, amit megfejteni szabad.

Az egység, az analógia, az identitás, a hasonlóság fátyla mögül előlép a legizgatottabb sötétség. A legfényesebb sötétség, ami adatik? A látvány, a részletek promiszkuitása.

A folytatás csődje lenne mégis a remény valamilyen szakadéka? Hogy másképp újra – aztán megint másképp?

Bár a rejtélyes megtöri a rendet, a rejtélyes pillanat nyugtalanító titka egy rejtett rend megnyilvánulása. A rejtélyes nem egyszerűen különös vagy bizarr, hanem mélyebb törvényeket sejtet?

Hősünk kém (lelő).

Szurdik. Rés. Kilátni. Nem látni ki.

A Hamisregény önidézetkönyv. Megjelenésre hív. Fölelevenít. A Hamisregény „Mészöly” megidézése. A már olvasott után jön elé. Vigyázz, a regény hamis.

Már nem álmodom – csak nyomozok, mint magányos detektív. Cervantes azt adta útravalóul, hogy az út mindig jobb, mint a fogadók...

A Hamisregény lopakodó regény. Nem áll. Már megvolt és most születik, megszületett s nincs. Volt, nincs. Lesz.

Tér. Kép. Re.

A Hamisregény ideje kikelettől karácsonyig tart. Az év magára csukja a könyve fedelét. Bekeretezve egy egészen más és szebb reménytelenségbe.

A Családáradás egy családregény. Egy családregény közepe. A Családáradás áramlik, sodor. A családregényben/ellen úszik. A családregényből folyik. Prózaáradat. Lassú hömpölygés. A Családáradás a családregény múlása. Özönlik, tódul, kiterjed.

Az Árvái Jurkó család két ága, a bordácsi és a bogárdi. Az emlékek két ágra szakadó folyama. A folyamat ágrajza. Rajz, festmény. Mégis próza. Vizek. Vízrajz. Fluidum. Fluctuat.

Júlia a virginitás helye. Mégis hű tudott maradni a választékos kielégületlenséghez, amiről szívósan sejtette, hogy fontos. Gótikus érzékiség. Női írás? Hímnemű, átlátszó homály.

Rajz. Kép és szöveg. Összecsúsztatott idők. Összecsúsztatott képek és szövegek. Három kép Mészölyről. „Mészöly”.

Az áttekinthetetlenség számbavétele. Adatok, bizonyítékok állhattak volna rendelkezésre, csupán az egész maradt volna akkor is áttekinthetetlen. Ő maga talán ezért is törekedett mindig számbavételre. Marinka. Férfi írás egy nőtől. Férfiköd.

Érzés, gondolat, emlékezés, fantázia. Folyó és hordalék. Vadvizek. Amorfológia.

A Családáradás a Faustot is olvassa. A férfiakat? Történnek a dolgok, ha akarod, ha nem – mormogta Iddi. Csupán alázatosan helyet adni a tények képzeletének és mágiájának. Ilyen közönségesen vagyunk némák, de nem figyelmetlenek. Korlátosság, kerítések.

A tévedés pillantása. A férfias néz a nőire. S vissza.

A parókia kovácsoltvas kerítése másfajta csapda volt, a józan szemmérték és játék kivételes találkozása: a rések, lyukak, hézagok, olyan labirintusa, amely úgy takart, hogy egyúttal le is leplezte, amit takar, s éppen ebben mutatkozott meg a bogárdi arányérzék és kertelés nélküli logika. Amíg Csanaki Dániel élt, a legnagyobb hanyagságnak számított, ha a folyondár kezdte benőni a hézagok mutatványát – hogy végül is akkor hová tűnik belőlük a kerítés, hogyan van mégis benne...? Ami van: annak becsülettel kell mutatkoznia – másképp beleandalíthat olyasmibe, hogy esetleg nincs is. És ez megengedhetetlen. Vagyis tisztán kellett tartania a kerítés környékét, mint az úrvacsorai kelyhet. A láthatatlan lényeg a világossá tett részek, hézagok helyén látható.

A Családáradás története régen történik. A tizenkilencedik század közepe és a huszadik század közepe között. Akkor árad, „Mészöly” ezt mintha fontosnak tartaná. Arra figyelmeztet, hogy a hagyomány nem függeszthető fel, nem iktatható ki. Nem ő jön velünk, hanem mi megyünk vele. Nem hagyhatjuk le. Elénk kerül, beleütközünk. Nem lennénk nélküle. Visszük tovább.

A Családáradás viszi a nyelvbe zárt múltat. Rajtunk át viszi. Mi is áradunk. A Családáradás engedi az áradást.

Az irodalom erősebb, mint a történelem, noha egyiknek sincs értelme. S egyelőre, vége sem. A múltból árad a család. A jövőből árad a család. Sádarádálacs. Fakó foszlányok, éles metszetek.

Végre is mindezek után mi történhet egyáltalán és felelősen? mi hozható létre, amiről kétség nélkül ítélhetünk, s amit egyúttal teljesnek, egésznek érezhetünk? Hamiskr...