Kalligram / Archívum / 1996 / V. évf. 1996. január – Mészöly Miklós 75 éves / Mészöly-hatás Tsúszó Sándor prózájában!!!

Mészöly-hatás Tsúszó Sándor prózájában!!!

(egy elfelejtett elbeszélés eredetrajza)

Éppen ezen lapszámon dolgoztam, amikor egy újabb küldemény érkezett attól a lelkes, bár mindeddig az anonimitás homályában maradt Tsúszó-kutatótól, aki legutóbb méltatlanul elfeledett irodalmi ősgéniuszunk felbecsülhetetlen értékű eredeti indigóját volt szíves eljuttatni a Tsúszó Sándor Dokumentációs Központba (TsúDoK). A levélboríték most egy Molnár Miklós névvel szignált elbeszélést rejtett, amely a pécsi Sorsunk 1943. áprilisi számában látott napvilágot.

Miközben a fénymásolt sorokat nagy izgalommal böngésztem, egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy újabb Tsúszó-dokumentummal lettünk gazdagabbak. Az alábbi elbeszélés történetének hevenyészett vázlatát ugyanis éppen a fentebb említett indigó jobb felső sarkáról sikerült kidedukálnom; eme verstöredék alatt lapult szerényen: „a szélvédőn amidőn a felhőnyájak nyála csorg,/ koponyámból váratlanul a félelem rám vicsorg...”

A Tsúszó-kutatás számára kétségtelenül páratlan jelentőséggel bíró felfedezés még nem indokolná, hogy a Mészöly Miklós születésnapjára összeállított lapszámunkba besoroljuk az alábbi elbeszélést, csakhogy az írás tüzetesebb elemzése egy újabb – nem kevésbé jelentős – felismerést inspirált: a Bridge és a nyúl szerkesztésmódja, nyelvezete és atmoszférája Mészöly korai alkotói korszakára oly mértékben jellemző, hogy az ítész már-már elbizonytalanodik mindama filológiailag egyértelműnek és megkérdőjelezhe-tetlennek tűnő adat hitelességét illetően, ami Tsúszó Sándor szerzősége felé mutat.

Hosszas mérlegelés és fontolgatás után végül arra a következtetésre jutottunk, hogy Tsúszó Sándor alábbi – Molnár Miklós szignóval jegyzett – elbeszélése legalábbis erős Mészöly-hatást mutat, ami újabb bizonyítéka Tsúszó rendkívüli rugalmasságának. S bizonyítéka annak a sajnos igen ritka tulajdonságának is, hogy – már csírájában felismerve az ígéretes tehetséget – számos nálánál fiatalabb kortársa reá gyakorolt hatását sem utasította el a tapasztaltabb fölényességével. Habár igaz, a kutatás során mindeddig nem találkoztunk Tsúszó-elbeszéléssel, így föltételezhető, hogy Sándorunk csupán nem sokkal tragikus autóbalesete előtt (melynek még évét sem sikerült a mai napig megnyugtatóan tisztázni!) kezdett a prózaírás gondolatával foglalkozni, s e műfajban még maga is gyakorlatlan volt. Ez magyarázatot adna arra is, miért engedte ilyen mértékben eluralkodni írásán Mészöly hatását.

A hetvenötödik születésnapját ünneplő Mészöly Miklósnak most, ötvenhárom év távolából nyújtjuk át korai követőjének, a nemkülönben koszorús literátorrá érdemesült felvidéki irodalmi ködlovagnak ezt a kései elbeszélését. És a TsúDoK nevében is szívből gratulálunk!