Gépelt papír; A költői lét; Elvetélt gesztenyék; M...

Gépelt papír

Lehet-e kérkedőbb semmittevésem, mint hallgatag dolgosságod,

amikor dolgavégezetlenül is sokatmondó egy-egy mozgássor,

és minden megfeleltetésre vár? Ami éltet, áltat is.

Elaltat, ami betódul az ébrenlétbe, visszaalszol, vészjel,

apró hormonlámpa villogása, kitépett kép az Énekekből, stb.

Túlzott átszellemülés (tehát köd) a lényeg helyén, önmagádból

téves mintavétel, már nem mondhatod, hogy belefáradtál a

gondolkodásba, az elmésségek szétpukkannak azon az őszi hártyán.

A lényeg: túlélés. Sem cselekvés, sem a tettenérés ellenszere

nem hat. A beszéden túli elnémulás is fölhasznált, oxidálódott.

Elmarasztalt jövő, aszalt lét. Könyörgés békénhagyásért, fölhasított

malac, belek gőzölgése, lapocka, brassói, egyszóval: hányni. Hiány,

mosakodó pillangó bekérődzi magát a tulipán szirmai közé, kösz!

Az elvetemült jó mindaddig romlott, amíg kihívóan naiv. Értekező

nagyvonalúság, békesség, fosás, csúnya kis hasmenés. Elrontani,

elronthatatlanná rombolni talán. Egy kitépett nép a Kékegekből.

A maradandóság, az elzsibbad és lábadozik soká. Buborékok

pattannak szét a tányér szélén, szappan fő, nagy babamoslék,

rózsaszín szar, szárié, világnak világával halsz, illúzió vagy

föltárt, föltálalt szigor. Ellágyulsz, megtántorodsz, bekérődzöd

szívedet a málnásba. Télapó, meghalhatsz, nem kellesz. Egy sakk-

figura matat a gerinckoporsón. Oszolj, princípium, ...

Egy kicsit beljebb, mélyebben csiklandozz, mondja Nagyezsda.

A költői lét

Bizony, szépen igazgat a félelem,

a legbűnösebb az, aki pénztelen,

venne Red Bulit, parenyicát, makkos cipőt,

végre ő hívná meg egy whiskyre a nőt,

ez az örökös szorongás tönkre tesz,

már az isten is semmibe vesz,

hiába imádkozom, átkozódom,

az a kis pénz is elmegy, ha totózom,

már kölcsönkérni sem merek,

nincs szerencsém, a szégyen esz,

és mindezt úgy, hogy gyermekeim ne tudják,

olyan mosolyom van, amit a nyomor gyárt,

Biankának kerékpár, Tamásnak teniszütő kellene,

a hűtőszekrény tönkrement és sör sincs bele,

csak egy kis tej, vaj, parizer,

belegondolsz s a víz kiver,

mindig akkor csappan meg a jólét,

mikor nagyon szomjazod a JÓ lét,

mindig akkor fogynak el a javak,

amikor vágyak vannak és nyarak,

és összeroppan már az akarat,

az igyekezet elapad,

olvasni sincs erő,

s fájdalom a szépérzékre nő,

minél jobban szenvedek, annál udvariasabb vagyok,

mindenkit meghallgatok, ráérek, nevelek, hatok,

szépen körülírom közérzetemet,

mily rég mondhattam ama helyen, hogy FIZETEK,

megfizetni mindenért,

azt igen, kinek s minek, ha haldoklik az Én,

egyre szelídebb, most agyő, megyek az antikváriumba,

szatyromban Kondrád, Moldava, Csurka.

Elvetélt gesztenyék

          Megreccsen talpam alatt zöld tüske-gömb,

még szőlőszemnyi magzat. Zsenge szervesség, nedvdús,

üveggolyónyi rost-tömeg. A mag: múlt.

         Potyognak a fáról, elhullanak.

         Nem mondja senki, mit veszt a fa.

M...

Szétvágom az álmát, mint az almát,

s ott a mag: ébredés.

De azt a kábító suttogást

ne roncsolja szét.

Csak az eszét,

ami annyira ép.