Kharón; p. m.; ***; alef
Kharón
szerte a mezőn hullák fénylenek.
fölébük állok, szeretkezek.
szelíd szememre légy száll,
szárnyára akasztom, amit
még lehet, és gyorsan.
csak meg ne lepjenek.
p. m.
mintha szómond.
egyszerűen elviselhetetlen,
na, itt vagyok,
a szavak lesznek,
meglesznek gondolatok,
jaj, mennyi ilyen jó szó.
most már inkább sosem lennék.
* * *
Az ősz betöri az összes évszakot,
Telepít a nagy asztalra pár
Klasszikus mattot, és össze-
Néz sok sosemvolt lomha szem,
Mit felfűzne, de nincs,
Az értelem.
alef
az ember végzetét az értelme adja.
egy szenvedő táj kitépett darabja.
felnéz, s látja magát, mint régen.
semmit sem mondhat, hogy bármit megértsen.