Nézőpontok
Az örök kép már
nem ugyanolyan, mint volt
pár perccel előbb.
Magány
Álmomban: homok.
Kiszáradt folyómeder.
Magányos élet.
*
Remete álma
száraz nagy folyómeder.
Homokból halmok.
*
Kiszáradt idő
medrében homokpadok.
Magányra ébredsz.
*
Kiapadt időd
medrében fövenybuckák.
Aszályos év ez.
*
Ki sírja tele
az üres folyómedret?
Szeretőm? Anyám?
*
Az úton senki.
Egy mély lábnyom vizében
ragyog az újhold.
Napszállat
Aranyló alkony.
A csillapodó tudat
fényében felhők.
*
Telelő hava.
Lenyugvó napunk arany
ereje árad.
*
Egy gondolatot
átvilágít a fényed.
Napnyugta. Felhők.
*
Téli napszállta.
Tudattól fölragyogó,
aranyszín felhők.
*
Fekete, ezüst.
Napnyugta. A gondolat,
mondd, mitől fénylik?
*
(Mire megírtam
a mai napnyugtámat,
este lett, sötét.)
*
Kívül és belül
- mert bentről: kint, s kívülről: bent –
is én vagyok, én.
*
A szőlőlugas
csupasz ágbogai közt
remegő csillag.
*
Téli ablakban
kopár szőlőlugas, nézd:
csillagból fürtje.
*
Téli szobámból
szőlő tarlott ágai
rajtuk csillagfény.
*
Más nincs, csakis én.
Testem meg szavak nélkül
vagyok itt minden.
*
A végtelenség,
ahol már nincs kétség.
Egybeforrt minden.
*
Nincs nézés, s aki
nézzen és nincs is, amit.
Fénylő üresség.
*
Lágy simogatás.
A medence vize mély.
Májamig öröm.
*
Nézd, víz vagyok én.
A nagy úszómedencét
betöltő öröm.
*
Hagyd a jogaid!
Az ember mind nincstelen.
Légy az igazság.
Iniciálé
Mint orra elé
lógatott szénacsomó
után a szamár,
az éhségedtől
csábító dolgok után
meddig törekszel?
Hogyan is érd el
úgy hogy nem mozdulsz? Legyél
te a Törekvés!