A szabadság szabadjai; Korzó; Az ember legalább magával szemben őrizzen meg bizonyos elemi gátlásokat
A szabadság szabadjai
Minden definíció
a józanság extázisa.
Hogy hol is vannak a kételkedők,
a szabadság szabadjai,
nem tudhatni.
Számon tartható az ordítás
fülemben a vattacsomók,
az egység kétséges.
A kór már elterjedt
minden csillagon.
Sápadnak is már.
Agyonuralkodnak
és halálugrásra kényszerítenek.
Korzó
A papírrepülők fölöttünk süvítenek el. Alig kerülve ki fülünket.
Kopogós tűsarkakon a mamák. Álldogálunk. A főtér mindig
olyan, mintha a városban folyamatosan történne valami. Ahogy
visszaintenek, szemecskéikben ijesztő bizalom csillog. A pici
fejek pici sapkákba bújtatva. Egyre gyűröttebb és gyűröttebb a
lelkem. Meggyűrik ezek a friss lépések. Ki hinné: a kezem nézem,
így szokott kezdődni a kétségbeesés.
Az ember legalább magával szemben őrizzen meg bizonyos elemi gátlásokat
Meleg, hosszú árnyékok
hajolnak össze a padon.
Öreg varázslók.
A csendben
tisztán hallani amit egymásnak mondanak,
de persze egy kukkot se érteni belőle.
Az éterbe röppenő eltévedt hangokat
kevesen értik.
Félek tőlük. Attól, hogy levesznek
a lábamról.
Elég ötpercnyi eltévelyedés.
Étvágygerjesztő ködfelfújt.
Vérszörp.
Hány ődöngő embert kaparintottak már meg?
Tűnés a helyről,
ahol történni fog!
El a boldog parkból!
Mától a perceket hónapoknak nevezem,
az órákat meg éveknek.
Már nem lehet
egykedvűen halni meg.