Lantommal szólíthassalak

íratott Komárom szép leányához

B. Sz. D. szövegének felhasználásával,

Virt közelében, 1807 decemberében

Kallóban ázódik

mi rohanásban fennmarad,

húzó különb dalt e tájon

rosszkedvében sem kongatna.

Énekelnek immár Néreus lányai,

szemesen rostálgat közben az idő.

Tege életre éhes vágyai:

a zöld kor elevenebb mása.

Hívó belső gyülekezet,

a szólás jogán ragadozva veszed,

engedj meg-álmok kiségi léte

nem feszélyez.

Pompás ligetekben daloló Pán,

inkább figyelő Dámétás,

lepke-ráncokon túl

fej-vitorlás csábításnak nem engedve

feléje szórja könyveit,

meg másolhatatlan igaz fogadalmával,

mely úgy ereszkedik alá Simois hullámain,

mint mezsgyén váró pillantásban

a vajákos igézet.