Kalligram / Archívum / 1997 / VI. évf. 1997. április / Tagoló ének 1992-ből; Áprilisi akvarell

Tagoló ének 1992-ből; Áprilisi akvarell

         

Tagoló ének 1992-ből

                 

Ablakunk alatt balkáni gerle

fára, fűre száll, ott burukkol –

balkonunk alatt itt Észak-Balkán,

a legvidámabb barakk múltán

legvidámabb a Balkán-kávéház.

                   

Régi folyónkon egy égi komp jár –

részeges révésze réveteg.

Fölhangzik mégis féltőn egy ének,

ők énekelnek, a gyerekek:

hová ringsz, ringatsz, átkunk, komp-ország.

           

                 

Áprilisi akvarell

   Magyartanárok tiszteletére

             

Ahogy az áprilisi eget nézed

– jobbról még bezárt szobák,

a hóhullás énemlék-képe, szemedben a hóhullás

illyési rácsa,

s bal kezed felől már gyümölcs-kosár,

balról már a termő, gyümölcshozó nyár.

Ahogy az áprilisi eget nézed,

lábad előtt apró virágok:

– nevük sincs talán?

ahogy lépsz, nézed: virágzó

gyermekláncfű, te drága, s pásztori táska

Áprilisi virágaid ahogy nézed,

ki ültél előbb a hallgatás, a némaság,

a Csönd

atlanti-óceáni partjainál, most

virágaid látván

anyanyelvedhez is

hazatalálsz,

s ismétled:

gyermekláncfű, pásztortáska, aggófű, árvacsalán.

                 

Ti drága áprilisi virág-család.

               

Nézed

a kerted előtti tengernyi rétet,

s múltad és jövőd is

megéled.

Hányszor levágták,

letapodták,

és hányszor

megéledt:

a gyermekláncfű, pásztortáska, az aggófű s az árvacsalán.

             

Őket óvod, őket becézed, ha nem leszel,

ők még akkor is lesznek.

Gyermekeid majd ők vigyázzák

– ha járnak a jövendő kertben,

virágzó rengetegben s rettenetben –:

                 

a gyermekláncfű, a pásztortáska, az aggófű s árvacsalán.