Zöld haj
L. I. Kasinának
Zöld haj mögül vakítva
Lányka-mell tündököl. –
Ó mondd, te karcsú nyírfa,
Mit rejt a tótükör?
Mit súg neked a szellő?
Mit dúdol a homok?
Fésűdnek a derengő
Holdat mért akarod?
Fa-gondolatod tárd ki,
Tárd ki titkod nekem.
E borús, későnyári
Zizegést szeretem.
S így válaszolt a nyírfa:
„Ó, kíváncsi barát,
Tegnap a pásztor sírva
Ült itt az éjen át.
Árny ingott holdsütésben,
Fűre harmat esett.
Ő mezítelen térdem
Átfogva remegett.
S hosszan sóhajtozott, sírt,
Mint szélben a levél:
Ég áldjon, kedvesem, míg
A daru visszatér.”