Tudod,; A hírnök balladája; Leltár; Hajnali glossza
Tudod,
kihűlt az ágyadon a helyem.
Madárijesztő vagyok, szélbohóc, kinek
keskenyebb a válla, mint a segge. De
jó keze van, s mellkasában ég a szívkanóc,
földet és eget felperzselve. Lehet,
hogy ülve alszik a süket éj ölében,
vagy cikázva jár, mint fényben apró lepke.
Ha lelkét és magját beléd lövelte,
arcára borul a mindenség sűrű leple.
Kihűlt az ágyadon a helyem.
Hajnalonként a Holddal súlyozom, s
miután a Nappal egy jót beszélgettem,
a kávét neked is behozom. Gyerek vagyok,
játékos, bumfordi medve, zenében, nőben,
versben élő porhüvely, aki még tud
sírni és néha vidor a kedve. Csak néz a
szájával, mert minden össze van keverve,
de feliratkozik egy meg nem írt szerepre.
Kihűlt az ágyadon a helyem.
Nem érkezem, csak távozom, naponta
többször változom, semmit sem elfeledve.
Király vagyok, aki mindent birtokol.
Nincsen mit elveszítsen. Ég és föld
között csak Istennel osztozom a kincsen.
Bezárom szobánk ajtaját, új szobákba
lépek. Mögöttem ott van mindenem,
előttem semmi nincsen.
A hírnök balladája
Folyton-folyvást fújjuk az idő trombitáit.
Átkeltink vízen, tengeren. Kifogyóban
a gyűjtött tartalék. Kockára fel mindent:
ha veszni kell, vesszen velünk a kendőbe zárt
kincs! Pincér! Üres az asztal. Na, gyerünk!
Az aranyfogammal fizetek, vagy bármimet
viheted, csak ez az éjszaka kiteljen.
Hajnalra mámorunk kámforként elillan.
Démoniából megállás nélkül jövök.
Még látom meztelenkedő táncát az
elzüllött angyalseregnek. Lucifer
hangját s az őrült zongoraszót, mely
fáradhatatlan kezei nyomán égre száll,
fülemben hallom... Lassan a
sötétkék árnyak felfeslenek.
Hajnalra mámorunk kámforként elillan.
Űzött seregnek szóvivójeként szedtem
a lábam. Várkaput nyissatok! Lihegő
testemre meleg takarót dobjatok! Bort
töltsetek a kiürült kupákba! Körém
gyűljetek aprók és nagyok! Szavamra
mondom, lángokban áll a tenger, hajóink
kiút nélkül a kikötőben maradtak...
Hajnalra mámorunk kámforként elillan.
Ajánlás
Herceg! Hiába átok és cselszövés,
kompjuterekbe gondosan orzott program.
Az éjszakát tudod mi váltja fel?
Hajnalra mámorunk kámforként elillan.
Leltár
mennyi szép verset írtam
mennyi semmit
öleltem száz nőt vagy tán
kétszer annyit
sírtam s hallgattam sírást
női faxnit
megcsaltam icát annát
katát pannit
voltam léhűtő vendég
bunkó tahó
végvári vitézeknél
trójai faló
másztam fára hegyekre
falra nőre
égetett láz égett a
pofám bőre
néha fittyet hánytam a
teremtőre
tudtam mindent ezért tu-
datlan voltam
magam soha mindenért
mást okoltam
kibírtam ezt-azt nincs ki
összeírja
bevallom jelentkeztem
néhány díjra
vadásztak rám vadásztam
másra én is
az élet egy szart ér bár
mondják szép is
egy barátom üzente
harc az egész
vághatnék s varrnék mint egy
híres sebész
de már eldöntöttem nem
szállok harcba
nem vágyom győzelemre
sem kudarcra
néha még borra sörre
női ölre
egy helyben élek lassan
megyek tönkre
ha válaszolnom kell – mi
lesz belőlem?
legfennebb diákok vizs-
gatétele
undorító férgek fi-
nom étele
mert sok szép verset írtam
sok szép semmit
tán többet érdemelnék
nem csak ennyit
Hajnali glossza
lassan s titokban benned minden újjáépül
már világítanak a holnap maskarái
csak néhány színes cipőfűző marad
a lejárt útra emlékeztetőül
tengerek haragja pusztít el vulkáni
láva beborít az éj poros romokra
ül és fáradtan piheg hajnalig las-
san s titokban benned minden újjáépül
meztelen vagy a tengerparti fényben mint
hunyorgó újszülött a kvarclámpa alatt
csak a jelmeztárig eljutni ahol
már világítanak a holnap maskarái
kertitörpék között rohangáló kölyök
gyepes iskolák majd szigorított század
szesz és nők között romába visz minden út
és csak néhány színes cipőfűző marad
ezüstnitrátba szárított arcok álomban
vissza-visszatérő táj merészül lendülő
láb vonatok s autók puha ringatása
a lejárt útra emlékeztetőül
a lejárt útra emlékeztetőül
csak néhány színes cipőfűző marad
már világítanak a holnap maskarái
lassan s titokban benned minden újjáépül