Üvegbeváltók; A festő újjászületése; A tél királya; Három nomád; (Valakinek már elmondtam magam...)

Üvegbeváltók

– nomád életkép –

A harangok nem értük szólnak.

A koszlott tarisznyák, zsákok

a fal mentén összerogyva.

Rajtuk a számolatlanul sok dudor.

Kézről kézre, faltól falig üvegek

népvándorlása. A sötét, darabos

emberek markában a törékeny üveg

feledte rég folyékony mámorát,

peremüknél a csorbult idő az

élő hús házát viszi tovább,

valamit, ami fáradt a múlttól,

és nem lel hazát...

Már mennek. Esetlen kézzel csör-

getve pénzük. Vagy ezer éve.

Toronyiránt.

A festő újjászületése

Az idő fényt kaszál ecsete nyomán.

Vászna a kút, melybe a mélység lánca hullt.

S a Mester? – az egekbe ment fel,

új tereket rendel.

A tél királya

Talpig fehérbe öltözik,

végigcsurog a nyála,

hóhérai már üdvözlik is,

mert ő a tél királya.

Vasvesszővel csak ő uralkodik,

mint sápadt kórót köt hozzá a fagy,

ha végigsöpri tartományait

a betemetett háztetők alatt.

Három nomád

Három nomád az országúton. Mindegyik

hátán egy-egy tarisznya átvetve, már-már

zsák. Különleges súllyal megrajzolt

grafikák, élő vonalban hurcolódnak,

terhükkel csontig összeforrva. Mintha

a lét dróton húzná őket, holott mindegyik

más. Foltra folt, fehérre sötét, sötétre

fehér átmásolódik. Egyszerre mindre át.

Pedig csak a tarisznya közös, nem a váll.

Ha kinyitom a szemem, épp a szemükig érek.

Ha kinyújtom a lábam, velük egyszerre lépek.

Ha elmaradnék tőlük, megölne a szégyen.

Ha megelőzöm őket, mind engem cibál.

Már lógnak a szurtos fekete rongyok

a tarisznyák kikezdett oldalán...

(Valakinek már elmondtam magam...)

Valakinek már elmondtam magam,

hogy az utak törvényszeleit választottam,

hogy pontos vagyok még tárgyaimban,

de zavaros lettem tetteimben,

s a Vespuccik és Vasco da Gamák

gyorsulása is kevés nekem,

hogy kerestem a bűnben a fegyvert,

és segítségül jött Raymond Chandler,

majd félig álomban, félig ébren

Raszkolnyikovval sétáltam a téren,

és leborultunk mind a ketten,

ki-ki a magáé miatt...

Valakinek már elmondtam magam,

kérdezni tehát fölösleges, mert

most akár ő is ülhetne épp itt – veled.