Az olvasás órája

Női szöveg. Egy igazi női szöveg. Itt szuszog

mellettem, puhán, melegen, lágyan. Meg-

próbálok odaadó lenni én is. Ma éjjel, tizen-

egytől megújulok én is. Permanensen. Addig

még van két órám. Eldöntöttem, most udva-

rias leszek és tartózkodó. A lehető legudvari-

asabb. De csak egy bizonyos pontig. És onnét

nincs tovább. A legjobb az lesz, ha nemcsak

számára. Ahhoz nekem nincs közöm. A leg-

utóbb, mint egy gáláns lovag, a karjai közé

vetettem magam azonnal. Titoknyitogatás.

Még megszerethet. Még úgy fekszik itt, mint

egy hulla. Önmaga holtteste, fúj, de utálom

az ilyen reflexív... mint egy tetem. Most még

az enyém. Tiktakkol a fejem. Még van egy

órám. Felkelek, és még jobban megnézem.

Rengeteg lehetőségem van rá. Csak megpró-

báljak végre nem élni velük. Hol leszek én

már akkor. Ugyanitt. Fogom nézni, fogom a

kezét és várom az éjféli tizenkettőt. Egy női

szöveg, mindhalálig. Átható illat a sorok közt,

ez leszek. Annak a lapnak a síkja, ahol ő is.

Elviselem őt. Nem fogom leírni őt.

A történet következő része az éterben fog ját-

szódni. Hullámrezgések meg ilyesmi. Nya-

kunkon. És hirtelen bejutok egy csatornába.

Érzem, ahogy fölfognak. Vagy ott kereng a

mindenségben. Vagy benned, drágám. Csak

lazán. Élvezed, ahogy beléd futok, ahogy ki-

futok magamból. Lenni.