Libabőr; Az akvárium

Libabőr

ha látod lábnyomaimat a hóban

még mindig jó szemed van

és jól ismersz engem, szeretem

rövidíteni az utat, és azt is

tudod, hogy így télen sokkalta

egyszerűbb egy külön ösvényt

kitaposni, aztán hogy

hamarabb odaérek-e, ahová

szeretnék, azt inkább ne firtassuk

a csöpögő eresz már

valamit előrejelez,

nem jégpecsétes titok többé,

hogy hamarosan macskahullák,

madárhullák és azonosíthatatlan

állathullák bukkannak fel a

takaró alól

és az emberek akkor

visszakívánják majd a fehér mínusz tizenötöt

és ormótlan lábnyomaimat

melyek felsértették a park rendjét

csörgő reklámszatyorban

húscafatokat cipelek a

szombati vacsorához

a diófa felnevet és vízcseppeket köpköd rám

szép ez a sétány

emlékszem, egyszer már majdnem

sikerült írnom róla,

megírni egy ilyen fát,

aztán kényelmesebb megoldásképpen

félkör alakban kikerültem,

az ott gubbasztó verebek alatt

behúzott nyakkal siettem,

bár volt, hogy így is

sikerült leszarniuk

Az akvárium

Az akvárium fölött

ide-oda pászítgatom a képet a falon,

míg végre azt mondom: jó.

Régtől hányódott a lakásban,

az utolsó pillanatban mentettem meg

saját magam elől,

most már hadd lógjon.

Tulajdonképpen Darryl miatt

váltottam bugyit aznap.

Van egy kép (nem ez az), ahol nekidől

egy oszlopnak, behajlított bal lábával

támasztja, és unott képpel néz a lencsébe.

Valamitől mindig ilyen volt a nézése.

Régen féltem és irtóztam

az akváriumi halaktól;

aztán megtanultam én is úgy tátogni.

Ha bedugom az ujjam, körbepuszilják.

Ez tetszene neki.