Pirogram VII
Félálomban, anyag és szellem között,
mint kozmikus száműzött,
félig éberen
a részeg térben
az Úr összes hangjára szomjasan
nyugtatgatom magam.
A rög fülelni kezd, megmoccan,
körülsandít, majd feldalol.
Az égmadár csőrében véres Hold énekel,
szemében őrült láng ragyog,
félénken rebbennek szét az éjben
a rövidzárlatos csillagok.
Mint jégdarab, kavics szitál,
a hidak teste fáig meztelen.
Az idősíkok egymásba csúsznak
egy vértől szeplős hentesköpenyen.