Új hellénizmus és szőrözés*, avagy Priaposz szobra a Posoni** Kertben

Most valami kéne. Egy boldog, pulzáló, kriptokonzervatív mondat. Mit mondat: mondatkert! Sudár fák, keletiek, nyugatiak, pázsit, pici rét, mint virággarázs, sétányok, zugok, rokokó lugasok, barokk berek, reneszánsz padok, szobrok és sok minden mozgó.

Egy mondatkert, ahol nincs alá- és mellérendelés.

Ahol lepke a nyelvtan és Priaposz falloszán pihen meg.

Priaposz, a kertek őre, isten.

Szó a mondaton.

Most, hogy a magyar irodalom ötágúsípságból (mely már a hőskorban is minimum hatágú volt) szimfonikus zenekarrá vált, jobban esik a szőrözés.

De csak külön-külön. Mert mi aztán nem mi vagyunk, hanem énteő. A szőrök a kövön. Csak ebben van köszönet.^***

Ami összetart: amorf, élettelen és ökölnyi. Benövésre vár.

Ami összetart, a hellénizmus szelleme. A sokszínűségé, a vitáé. A doctus és natus egymásba fullad. Régi műfajok újulnak kiben-kiben. Új műfajok vénülnek és kövülnek mává. Fő, hogy szőr legyen a kövön.

Édeseim, ki hisz a borotvában?

Az összeállító

* A Szőrös kő c. folyóirat 1996 októberében alakult és tkp. Polgár Anikó, Juhász Katalin és Csehy Zoltán ötletének megvalósulása. Azóta egy önállótlan és két önálló száma jelent meg. A szerkesztőség ingyen, a szerzőgárda pusztán „az jó hírért-névért" dolgozott/dolgozik.

** A folyóirat stabil bázisát jelenlegi és egykori pozsonyi egyetemisták alkotják.

*** Hadd mondjunk köszönetet Hizsnyai Zoltánnak, aki lehetővé tette, hogy Kalligram legyünk, Szigeti Lászlónak és Hajdú Istvánnak, akik (kiszivárgott hírek szerint) többször is kiálltak mellettünk, Balázs F. Attilának és Haraszti Máriának, az AB-ART Kiadó munkatársainak, akik valóban szívügyüknek tekintik lapunk kiadását, a budapesti Tiszavirág Baráti Társaságnak, a Kodolányi Intézetnek, továbbá valamennyi korábbi és eljövendő szerzőnknek és olvasónknak.