Kalligram / Archívum / 1997 / VI. évf. 1997. október – Talamon Alfonz emlékszám / Három lábjegyzet néhány Talamon-mondathoz

Három lábjegyzet néhány Talamon-mondathoz

1

A vérlián befolyta:

kettőzött hústorzsa,

istenverte póz.

                             

Szorongok, még köldökben

a zafír, zsinórja épp

a hasonlítottig nyúl föl.

                       

Ez egy arab szokás, vagyis,

ha tetszik: már van is, és

ebben játszhatol másat.

                         

A fényt figyeld, ahogy

mozdul a has és telik,

s dombján a hús lecsorog.

                       

Végül rájövök: semmit se

akartam, de amint a semmi

akar, fölizgul a játék.

                   

                     

3

A Tenek lenne forgácsa Én

és rakodja be a kiszabott kaput,

                 

lássuk-látjuk namármost

lenyes, keserű kedvesét,

                         

mely húsokon és véreken post

és prae szerveződik át.

                             

Tipikus év, fontra-szagra,

szendergő alma Erisztől.

                     

Ha lenne még őség, vágyott

célcsoportja lenne meg.

                             

Vándor! Ebben ideiglenes

a nem-titok! Csak fájna,

                       

ahogy elfogy a lassú férfi

és simogatna győztes lényeget,

                   

mely bizonyos. Teher, hiszen

önbecsülése van: vidd hírül.

                     

                       

2

Névjelen.

Elvarratlan hús a hón alatt.

Igen: asszony, puha, jelentős

anyagból. Egyszer elzuhant

egy más alakban, a többi

sajnos, Godot.