Őszi levél a költészetről; Táj romokkal, 1650 (olaj, fa); Párhuzamos emlékezet; A rejtély megoldása felé
Őszi levél a költészetről
avagy Sz. J.-gyakorlat
Megsárgult már az az őszi levél
az asztalfiókban.
(A mezőn keresztül
Hosszú cérnaszálon húztad magaddal
Pengetve húrként
A szél bele-belekapott
Kopott nagykabátodba
Ahogy levelek sárguló meséit
Szorítod szíved fölé
Látlak a hóban
Miről írsz verset ha vége az ősznek
Ha tél zárja el előled
A hárs nyugodt aranyát
Hiába szórod az égbe
Kéklő egyszerűséged...)
PS/ Jelentéssel telik az este,
húrként szavaid pengetem,
szétpergetem ujjaim között
ezt az őszi,
tavaszig húzott levelet.
Táj romokkal, 1650 (olaj, fa)
Kibonthatóak-e a rétegekből,
részletei tökéletes
rendezettségéből,
a nappal mozdíthatatlan
fénylő romjai?
Távoli víztükörben
láthatóan régóta veszteglő hajók.
(Minden tájkép önarckép.)
Mint mindig,
ha áttörik a vásznon az álom.
A háttér arany izzadását felhők hűsítik.
Ernyedő izmok,
az árnyék visszaenged
óvatosan
a kép elé a földre.
Párhuzamos emlékezet
O. I. Magritte-átiratához
A síkok eredetileg párhuzamosak,
éppen belátni a valóság és a kép közé,
ahol a szétfűrészelt kőgolyó résén túl,
a függöny takarásában „meglebbenti”
az álomvásznakat „forró szél”.
A párkány mögött túl szelíden
hullámzó víz, festményekről
ismerős felhők, üres(s)ég;
de a gipszfej tengernek háttal
torzóként emlékeztet: szalag-
gal átkötött „puha kő-haj”,
lehunyt szemhéj, levélillat.
A halántékon szivárgó vérfolt
élővé teszi a mozdulatlan arcot
Távolban érnek össze a síkok
A rejtély megoldása felé
A rajzoló szerződése alapján
A rejtély nem rejtvény, nem megoldható.
A cél elrejthető a rajzok mögött
a tettek látszólagos vonalvezetésével
maga az elérhető-elérhetetlen titok.
A művész kiszolgáltatottsága tény.
(Például, ha a ház éjszaki
oldalát ábrázoló rajzon a szobor-
Bacchus lábát takarva el
az impotens táj a férjet csodálja
lovaglócsizmáival, míg a bokrok
vásznakra aggatva száradnak.)
A rajzoló tudja, hogy a történet keret,
melyet ügyesen ráfeszíthet a tájra,
és a rejtély belesimulva a képbe
a megoldást soha el nem érhe