Bohumil Hrabalnak; Sorsok; Éjszaka

Bohumil Hrabalnak

bekuporodni észrevétlen –

ez hát a gondosan bélelt fészek:

konfetti és flitter a teknőben

kiírva: betelt

fehér papírlapok

betűkkel maszatolt

karok és lábak

elfáradt húslegyek kórusa

szorong

és a száj is

egyre vékonyabb

a pillanat

még kikémlel a rácson:

(cigánylányok csípője lebben

színes szoknyák ráncain

macskák masíroznak

puhán a zajos utcán

hegedűszólam foszlányai

az agyban)

zakatolás

gondolatprés

korty sör

könyvek ködében

az emberből végül

kevés foszfor marad

doboz gyufára elég –

bekuporodni

és megnyomni

a zöld indítógombot

Sorsok

nyomomban

  mindjárt utolér

  érzem ám

  a szél ma nekem kedvez

  már kigondoltam

  holnap hova

  akkor még

  nem tudtam

  épp így akarta

        *

nyomában

  néha már

  azt hittem

  ráleltem

  a szél ma nekem kedvez

  mormoltam

  megvagy

  mégis

  idegen így a világ

       *

és mint a gyermek

ki sáros cipőjét

fényes lakkra cserélte

tétován

állok

az esős időben

Éjszaka

elhúztad a függönyt

csak sejtem

mögötte már élnek a fák

végre

egy mozdulat

gyűrődés

láthatod

nem félek

áttetsző szövetbe bújtatom

magam

ráncos holdba

fordult napom

valaki

engem néz

a néma sarok

maghatároz

egy szoborrá kuporodó

véletlen formát

fedetlen testem