A világ köldöke
részlet
Gunnar Hoydal a világ köldökének nevezi Förjart, az óceán hasának közepén. William Heinesen magányos porszemhez hasonlítja egy bálterem márványpadlóján. „Ám a Teremtő nagyítóüvege alatt ez a porszem valódi kis világ" – teszi hozzá – „hegyekkel, völgyekkel, meredek sziklafalakkal, sebes vizű, mély szorosokkal, fjordokkal, házakkal és apró emberekkel."
Förjar, Feröer – förjszk nevén Føroyar – Norvégia és Izland partjai közt terül el a nagy kékség ölén. A „terül" szinte túlzás e kapcsolatban: mindössze 1399 négyzetkilométer, néhány zöld hátú kis sziget, annyian se laknak rajta, mint egy nagyobb magyar városkában. A lélekszám ma sem éri el az ötvenezret. Őseik – norvég halászcsaládok – még a vikingkor elején, több mint ezer esztendővel ezelőtt telepedtek le e távoli földön. Ezer év nagy idő, s ahogy Árpád apánk honfoglalóinak nyelvéből idővel kialakult a miénk, a norvég ősök nyelvi hagyatékából megszületett a modern føroyskt mál – a förjszk. Bár ennek történetében is akadnak furcsa vargabetűk, zárójelek.
Förjaron a norvég Landslagen szolgált törvénykönyvként évszázadokon át a helyhonos halászunokák számára. A szigetlakók ugyanazt az ősi nyelvet beszélték mint ükapáik, s ezen az 1380-ban kötött norvég–dán perszonál-unió sem változtatott. Az 1500-as évek végére azonban annyira elavult a régi szöveg, hogy Norvégiában már a törvényhozók sem boldogultak vele. Az átdolgozott kiadás – most már dánul – 1604-ben látott napvilágot, s ezzel a dán lett a jogi nyelv Förjaron is. Dánia viszont az akkori hajókkal igencsak messze esett még a hazai partoktól. Bár többé-kevésbé minden a régi kerékvágásban ment tovább, Tórshavn mind szorosabban kötődött Koppenhágához. Ez lett a szigetek ablaka a világ felé. Az iskolában dánul tanultak a gyerekek, az isten házában dánul hallgaták az evangéliumot a hívők. A napóleoni háborúk gazdasági-politikai változásait követően Tórshavnban a dán udvar képviselői vették kezükbe a gyeplőt, s Förjar közgazdaságilag egyszerre megyei rangra süllyedt. A Lagtinget 1852-től csupán tanácsadói hatáskörrel rendelkezett.
Majd harminc esztendőbe telt, míg a Koppenhágában tanuló förjszk egyetemisták megalapították a Nemzeti Szövetséget – elsősorban az anyanyelv, a hazai hagyományok újrafelfedezésére, ápolására. 1889-ben jelent meg Tórshavnban az első förjszk nyelven írt újság. A szigetlakók felismerték a nyelv szerepét saját identitásuk felépítésének munkafolyamatában. Ezzel tulajdonképpen megtették az első lépést a nemzettéválás, a nemzeti önállóság felé. Pártok alakultak, egyre többen emeltek szót a hazai értékek védelme érdekében. A dán kormány 1938-ban hivatalosan elismerte a förjszköt a közoktatásban, majd – egy évvel később – az egyház nyelveként is.
Dánia német megszállásával – 1940-ben – minden kapcsolat megszakadt a szigetekkel. Förjar a rövid háborús önkormányzatból erőt merítve 1946 őszén népszavazásra bocsátotta a „fennhatósági kérdést", melyen a résztvevők többsége az izlandi példára adta le voksát. Koppenhága – tekintettel a Lagtinget kizárólag tanácsadói státusára – előbb semmisnek nyilvánította a népszavazás eredményét, a dolog mégsem maradt annyiban: az újrafelvett államközi tárgyalások következményeként 1948-ban megszületett az Önkormányzati Törvény, Förjar autonómiájának alapokmánya. Ennek értelmében a kis szigetvilág a dán királyság része ugyan, de 1948 áprilisa óta „et selvstyrende folkesamfund", azaz helyi parlamenttel, kormánnyal rendelkező autonóm terület, amely maga dönt belső ügyeiben, s amelynek saját zászlaja, helyi törvényhozó kamarája és végrehajtó szervezete van. Honvédelmi és külpolitikai téren Förjar a koppenhágai országgyűlés alá tartozik, minthogy a törvények értelmében a szigetek lakói Dánia állampolgárai.
Az alapokmány kitér a nyelvek helyzetére is, a hivatalos kapcsolatokban egyenlő rangra emelve a dánt és a förjszköt, s aláhúzza, hogy ez utóbbi egyúttal Förjar első nyelve is. Fontos kitétel ez, hiszen – noha valamennyien jól tudnak dánul és sokan izlandiul, norvégül is – a szigetek lakossága tulajdonképpen egynyelvű. A förjszk nemcsak a magánéletben, de a társadalmi élet minden területén egyaránt használatos.
A legutóbbi választások során mindenki reformokról beszélt, az önkormányzat fokozatos kiépítéséről, megerősítéséről. Az önállósodás kérdésében csupán időrendileg térnek el kissé a vélemények. A folyamatosan megújuló gazdag halállomány – megfelelő tervezéssel és kihasználással – mindenesetre stabil anyagi feltételeket biztosíthat ennek a maroknyi népnek ott fenn Északon. Az olajkutatók reményeiről nem is beszélve.
Az elmúlt években átlagosan száz-százhúsz könyv jelent meg a szigeteken förjszk nyelven. Ezeknek fele-kétharmada lehet fordítás. Nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy Jens Christian Svabo alig kétszáz éve kezdte feljegyezni az ősi balladákat, 1846-ban került kiadásra V. U. Hammershaimb Helyesírási Tanátsadója, s csak a múlt század végén látott napvilágot az első „modern" verseskötet. Az első regényt, a Bábel tornyát, 1909-ben írta Rasmus Rasmussen (a biztonság kedvéért álnéven), Heðin Brú (1901–1987) jó tizenöt esztendővel később készült el első novelláskötetével, s nyomukban egyszerre felvirágzott a prózairodalom. William Heinesent (1900–1991) nemrég még Nobel-díjra is felterjesztették. A lírai költészet klasszikusai – Janus Djurhuus (1881–1948), Hans Andrias Djurhuus (1883–1951), Christian Matras (1900–1988), Karsten Hoydal (1912–1990) és a lantot is pengető W. Heinesen – után új költők sora nőtt ki a földből: Régin Dahl (1918), Guðdrið Helmsdal (1941), Steinbjørn B. Jacobsen (1937), Carl Jóhan Jensen (1957) és társaik.
Förjaron az írásból nem lehet megélni. Túl kicsi hozzá az olvasótábor. Az íróember ezért a tolla mellett tanár, kö táros, orvos, halász is. A förjszk irodalomban ezért dominálnak úgy a rövid műfajok: a vers, novella, esszé, karcolat...
Stockholm, 1999 júniusában
Mervel Ferenc (Vecsés, 1936) – Nyelvész, esszéista, műfordító. 1956 októberében a Lőrinci Újság főszerkesztője. 1969-től a stockholmi Népegyetem nyelvtanára. Szakcikkeket, tanulmányokat publikál. Nyelvkönyvei közül egy – a Rendszeres svéd nyelvtan – Budapesten is megjelent. 1993-ban jelent meg első novelláskötete, a Pillanatképek. Magyarról svédre, illetve skandináv nyelvekről magyarra fordít szépirodalmat.