Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., január - február / Komédia à la carte

Komédia à la carte

Szereplők:

A PSZICHIÁTER
A NŐ

1. jelenet

PSZICHIÁTER Hallgatom.
NŐ Milyen nagy a csönd. Mért nézi folyton az órát?
PSZICHIÁTER Hallgatom magát.
NŐ Az órát nézi. Un engem. Hát ezért vagyok itt. Unnak. Unom magam.
PSZICHIÁTER Mondjon valamit.
NŐ Pocsékul néz ki ma reggel. Röhejes ebben a kockás ingben. Néha legalább
kimoshatná.
PSZICHIÁTER Dühös rám?
NŐ Fulladjon meg!
PSZICHIÁTER (pipát vesz elő) Zavarja?
NŐ Röhejes amikor ennyire komolyan veszi magát. Nem szeretem, amikor azzal a nagy ostoba szemével így néz rám. Ahogy ő nézett mindig.
PSZICHIÁTER így tudok nézni.
NŐ Fuj! (köhög a füsttől)
PSZICHIÁTER Magától kaptam.
NŐ Én egy komplett idióta vagyok. Itt ülök a maga rendelőjében, ahelyett, hogy a lábamat mutogatnám. Ezt a harisnyát még tőle kaptam. Most mit néz a lábamon?
PSZICHIÁTER Nézni csak szabad.
NŐ Nézze az öreganyja térdekalácsát. Én egy csúnya nő vagyok. Maga nemkü¬lönben ocsmány. Ráadásul azt akarja, hogy közös üléseinkből további szörnyeteg traumák szülessenek. Mit bámul?
PSZICHIÁTER Húzza feljebb a szoknyáját. Magába akarok látni.
NŐ De vicces.
PSZICHIÁTER Azt ismeri, hogy megkérdezik a kertészt a bolondokházában:
maga trágyázza az epret?
NŐ Nem, én cukrozom, de én bolond vagyok.

(csönd)

PSZICHIÁTER Nevessen!
NŐ Nevessen maga. Ilyen rossz viccet csak maga tud kitalálni.
PSZICHIÁTER Mire gondol most?
NŐ Egyszer rendet kellene raknia. Arra gondolok, mért tűröm el, hogy a lelkem¬ben kotorásszon.
PSZICHIÁTER Mire gondol?
NŐ Megakadt a lemezjátszója. Ezt már kérdezte.
PSZICHIÁTER Mikor?
NŐ Az előbb.
PSZICHIÁTER Már az is maga volt? (a naptárát nézi) Érthetetlen. Csak nem akarja azt állítani, hogy már csaknem öt perce magamban beszélek? Vagy itt volt?
NŐ Néha válaszolt nekem, jó, ha tudja.
PSZICHIÁTER És megállapított valamit belőle?
NŐ Rosszul vagyok.
PSZICHIÁTER Majd hívok orvost. Hová lett a pizsamanadrágja?
NŐ Ha kedvenc ruhadarabomra céloz, amely legutóbb rajtam volt, köszöni jól van.
PSZICHIÁTER És maga?
NŐ Fáj. (mutat magán egy helyet) Itt.
PSZICHIÁTER Akkor üljön arrébb.
NŐ Ha nem hagyja abba...
PSZICHIÁTER Nem látom magától az órát. (a nő visszaül) Na, így jó. Beszéljen! (egy ásítást nyom el)
NŐ Szép a szeme, amikor így könnybe lábad, tudja? Ennyire meghatódott az életemen?
PSZICHIÁTER Most melyik életénél is tartunk? A legutóbbira - ha jól emlék¬szem - csaknem három hét ment rá. Nem túlzás ez egy kicsit?
NŐ Mit szól bele az életembe! Maga nem tudja, mi az, megsebzettnek lenni. Nem tudja, mi az a szerelmi bánat. Most annál a szép nagy mazochista élmény¬nél tartunk...
PSZICHIÁTER Amikor a feneke kis híján belefagyott a fürdőkádba?
NŐ Nem! Amikor a kutya megharapott... Itt hátul.
PSZICHIÁTER Az analízis csodákra képes.
NO Istenem, micsoda gazdája volt!
PSZICHIÁTER Hát igen. Freud mester tudott valamit.
NŐ Ki az a Freud?
PSZICHIÁTER Aki a maga hátsó fertályát elemezte.
NŐ Magának csak ne legyenek hátsó gondolatai. Képzelem, az a Freud is miféle volt. Az analízisével egy kutyát se tudott volna beidomítani. Pedig micsoda harapás volt! Most is őrzöm a nyomát. ...És elhagyott.
PSZICHIÁTER A kutyák hűségesek.
NŐ Nem a kutyáról beszélek. A férfiak mind egyformák.
PSZICHIÁTER Szép szomorú történet.
NŐ Ugye? Díjat nyertem vele egy női magazin olvasói pályázatán. Akarja, hogy felolvassam?
PSZICHIÁTER Tudom kívülről az egészet.
NŐ Igazán?
PSZICHIÁTER Nő megy, pasi, kutya jön, kutya belemar, pasi kedves, pasi is
belemar, pasi megy, nő jön.
NŐ Hát... dióhéjban. Leírva valahogy izgalmasabb volt.
PSZICHIÁTER Máskor tessék egy kutyaújságnak beküldeni.
NŐ Maga kutyába se vesz engem.
PSZICHIÁTER Mert hazudik.
NŐ Hát mit csináljak, ha semmi érdekes nem jut magánál eszembe? Mondja, maga tényleg ilyen unalmas fráter? Még egy nyamvadék kutyája sincs? Hát hogy zokogjak így a maga vállán? Maga nem ember, maga... pszichiáter!
PSZICHIÁTER Mit akar tőlem?
NŐ Tessék engem lemezteleníteni. Tessék megszemlélni, hogy mi van nekem ott belül, ahol sajog és fáj, mint mikor belemar az emberbe egy kutya, és dühösen csahol, hogy vau-vau, meg vicsorog azzal a sok fogával. És mondja nekem szépen, hogy megnyugszik a beteg. És akkor én majd odafekszem a maga lába elé, és eszek a maga tányérjából...
PSZICHIÁTER Mért a lábam elé?
NŐ És akkor majd ez a rohadt dög megszelídül, őrizi a házat és csóválja a farkát...
PSZICHIÁTER Az én farkamat?
NŐ És akkor megnyugszom, na érti már? Ez egy jó hasonlat.
PSZICHIÁTER Értem. Maga nem tud önmagával azonosulni.
NŐ Barom.
PSZICHIÁTER Maga azt hiszi, hogy mindannyian állatok vagyunk, s az állatok szerepébe bújva fejezzük ki lelki azonosságainkat. Maga példának okáért egy fejőstehén, akit én kvázi pár ezer forinttal megfejek alkalman¬ként. No már most, én ugyanakkor a maga szopósborja vagyok, akivel ekképpen, minthogy a tőgyéből áramló dolog kedves nekem, kvázi kapcso¬latba kerültem, és anyai ösztönökkel is felruháztam. Ily módon maga az én anyám és fejőstehenem egy személyben.
NŐ Arra gondoltam, hogy én: maga vagyok.
PSZICHIÁTER Vagyis maga egy nagy gyerek.
NŐ Hát ezért szopok mindig!
PSZICHIÁTER Színtiszta mazochizmus.
NŐ És ezt meg lehet gyógyítani?
PSZICHIÁTER Már el is kezdtük. Nem kell kétségbeesni. Csak engedjen be magába.
NŐ Hová?
PSZICHIÁTER Engedje, hogy magába menjek.
NŐ Minek?
PSZICHIÁTER Hogy megismerjem a maga pszichéjét. A maga személyisége még nagyon mozaikos nekem.
NŐ Nem vagyok puzzle.
PSZICHIÁTER Még semmit se tudunk magáról.
NŐ És ezeket a... mozaikokat össze is tudja rakni?
PSZICHIÁTER Egyszer már ki tudtam rakni a Hófehérkét.
NŐ Amelyiknek vasorra volt?
PSZICHIÁTER Tévedtem volna? Mindenesetre vigyázzon hazafelé, mert azóta is szabadon járkál.
NŐ Maga annyira emberi, amikor hülye.
PSZICHIÁTER jobban van?
NŐ Ez csak egy játék, ugye? Rakjon ki!
PSZICHIÁTER Arra van az ajtó!