■ Lászlóffy Aladár (Vers)

Újévi víz

Ramszecú japán költő emlékére

Indulj a kútra, nagy kutyákat
vagy mély havat tapos a lábad
s ha szemben állsz az ösztönökkel,
nézd alaposan meg, ki jött el?

Nézz bele ebbe a vödörbe.
Mögötted még egy kép, egy görbe:
a hó súlyától íves ágak
ironizálnak glóriákat.

* * *

Ebben a fehér révületben
csak mély és fekete vizekben:
csak egy veder egykori hóban
nyugszom bele és mondom, jól van.

Tudom, hogy kínlódtam el máig
s hogy épp egy hordozható tóban
vagy égben - ahogy fuldokoltam –
öntöztem lelkem szaharáit.

* * *

Tudom, a tükrök tükre benn él,
szomjan halnál, ha vízen mennél
s nem volna benned is egy tenger,
amelyhez lehajlik az ember.

Újévi víz, aki megérte,
más változatok jönnek érte,
más mentségért engedik vissza
a korba, melynek dolga tiszta.

* * *

Hó, megtaposott fehér bunda.
Puha világ. Indulj a kútra.
Az álom tükrében fürödj meg,
hogy a halál is lásson többnek.

Egyik, ki elmegy, mint az írás
s nyomába eredhet a sírás.
Másik, kit telek ablakából
sosem csalogat ki a távol...