Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., június / Akváriumban hajótörés; *****; Krampusz, kora reggel; Túlélők szútrája; Gépiességem pornográfiája

Akváriumban hajótörés; *****; Krampusz, kora reggel; Túlélők szútrája; Gépiességem pornográfiája

     

Akváriumban hajótörés

     

Stílustalan, nézetmentes írás. Bolondok csengettyűs sapkája

                                                                                               fejemen,

fejetlen ugra-bugra várudvarokon. így már könnyebb

                                                                                                nekive(r)selkedni.

Valahol itt folydogál az én (is): tettei láthatatlanok, szó belülről

                                                                                                szétfeszíteni

képtelen, erejére támaszkodni lehetetlen. Harácsolásra, meg gyanús

lovagi tornákra semmi sem kényszerítheti. S főleg nem ő –

viadalnak, veszekedésnek, elszólásnak örökkön izzó szikrája –

                                                                                                 a nő:

a legpompásabb metafora mögé sem lehet elrejteni. Meztelenül kell hát e

színjátékban szerepet vállalnia... Áthatolhatatlan metafora marad ő még

így is: őszintesége csak hazugságaiban lenyűgöző... S megérlelt nézetek

csattogtatása úgysem csupaszítaná le; szemfényvesztésének bármely

tagját ragadod meg, mindig visszájára fordul.

A vihar után pedig újra vissza.

Bennem már a semmi is másképp tesped, nőben nem tükröződöm:

ő csak a mulandó leigázását szomjúhozza (állandóan); szilárd

(állás)pontot követel, szóhulladékot, polüptotonok polüptotonjait,

erélyes döntések biztos bárkáját – azt lékelné meg, örömest.

Ugyanakkor titokban tudja jól, bizonytalanságok külső óceánjának

átszelésére tűsarkú ladikjai bőven elegendők.

(Tároljuk hát a nőt akváriumban?) Tároljátok, mondom.

Ha már egyszer tükrében lényemet úgysem láthatom,

megpróbálhatnám visszatükrözni én őt (makulátlan speculum

                                                                                               vagyok,

minden mozdulat megvizsgálhatja magát bennem s a

                                                                                 megindulásnak

is megadom a neki járó hű fintort); tudvalevő azonban:

az éhező lelkek Poklából ideszabadult vámpír tükrözhetetlen...

     

   

* * * * *

Azt, ami abból a bizonyos érzelemből,

vagy annak szánalomra éhes foszlányaiból megmaradt,

hajítsuk most (inkább) a színjátszó csoport

porlepte kelléktárába. Az utánuk sorra kerülő komédiásoknak

biztos lesz rá gondjuk, hogy az agyonnyűtt maskarában

újra végigfintorogják a már ismert drámát.

Ne törődjünk velük; inkább szagoljunk magunkba.

Szagoljuk meg magunkat például ott, ahol a térd hajlik

vagy ahol beleinknek végződése leledzik. Ha e helyek orrunknak

túl távolinak tűnnek, küldjük ujjunkat oda, bátran.

És vele együtt merítkezzünk meg magunkban; még a belső sár

sem lehet eléggé visszataszító, hiszen felszerelésünk része.

Ijesztő? Mert vannak kedvesebb meg utálatosabb tájaink?

Vagy talán nem mostuk meg magunkat mindenütt egyforma

gondossággal? Nézzünk csak bele a tátongó kérdésbe:

Mit szerethetett rajtunk a szerelmünk szerelme? Az egészt, teljes

mikrokozmoszunk mikrokoszát, vagy csak bizonyos, kellemesebben

illatozó részeket, lényünk töredékekre szeletelt alkotóelemeit,

képzetekbe zárt, öntömjénezéstől beillatosított testszakaszokat?

   

   

Krampusz, kora reggel

   

i.

A tükör, nem tagadom, rendszerint reggel, összeaszott

szivacsot szeret (bele) mutogatni a képembe. Kora, reggel,

rendszerint, ismeretlen. Szemétládaként üríthető arc-

kifejezés; gyász- és virágzásmentes. Szem- és szájtalan.

A rajz is eltűnik; nem marad más, csak egy szürke folt,

egy élősködő szétkent maszatpofája. Megütközésnek

meg zavarba esésnek (a tükörben) helye nincs.

   

1.a

A tükörben egyedül vagyok. Legalább nem jelent semmit.

A tükör. Meg az sem, aki benne egyedül van. Vizuális érzék-

csalódás, világos. A képzelet eljátszadozik a gyatrán megpihent

fizimiskával. Lesír róla egy privát madárijesztő időelőtti

időjárásjelentése a rövidesen romlásnak induló arc klímájáról.

   

2.

Saját Dorian Grayem mai énem tükrében, eléggé lerobbant

állapotban. A megmaradt arcvonások most (lassan) belefúródnak

a szivacs pórusos felületébe. A sejtek akkorára duzzadnak,

hogy lelátni a vaginájukba. Vak pillantás.

     

2.a

Olvasás helyett, szeretnék most odaszólni az olvasónak (is),

inkább lelkiismeretesen kéne nézni: bármire, ami attól a

krampusztól kitelik. A tükörből kifelé. Csínytevékenységek

és a rosszmájúság elkerülhetetlenül egészséges adagjának

többi szüleménye. Aki pedig ezt elviselni képtelen (most

   

3.

mondjam azt, hogy: sajnálom?), lépjen a tü-

körből ki. Ha egyszer a (tü)kör(kép) szétesett...

   

   

Túlélők szútrája

   

(11111):

Egy kicsit azért, a biztonság kedvéért, legyen paranoiás. így majd

                                                                                                      többet

lát, óvatosabban mozog, állandóan készenlétben.

                                                                           Hisztéria-hajlammal is

rendelkezhet, hogy kifinomultság is szoruljon

                                                                    cselekvés-algoritmusaiba.

A művésziélek hipochondriája viszont mellőzhető, hiszen

                                                                                       használhatatlan.

Nyelvbotlásaiból, hiányos műveltségéből előnyt csiszoljon majd

                                                                                                 magának;

többszintes kibernetikus alagúthálozatok birodalmában

                                                                                     akadálytalanul

haladjon, (mondattöredékek információ-sűrítettsége, a hibás nyelvtan

merész és ésszerű újításai; a gép-kommunikáció korrekt gyűlölet-

és elérzékenyülés-mentessége)

     

(01111):

Vírusbiztos teste megszilárdításán fáradozzék, de az izzadság-fényű,

alkonyat-színű, expresszionista-ízű kimerültséget sose ismerje,

                                                                                                 és ha mégis,

                                         vesse el. Csalódásálló burokban vágja át magát

                                                                                 érzék-szennyeződések

ezerkarú kivetülésein. Szexuális függetlensége érdekében,

                                                                                      ha a szükség úgy

kívánja, ne rettenjen vissza még az autoerotizmus gépies

                                                                                       esztétikájától sem.

(androgünszemmel látni vágykilobbanások alacsonyrendű ripacskodását:

nincs több szánalmas hímviadal, mint ahogy nincs több szerelemcombú,

agyékszőrű hazudozás sem.)

   

(00111):

Holnapra kristálykeményre csiszolt tudatából kiszorul minden

                                                                                          intellektuális

nyivákolás: az összeaszott seggű metafizika, a húgyszagú

                                                                                            létkérdések,

a segghű bohémek rigmusfaragásai, a moralizálás

                                                                           szarcuppantásai meg a

politikai hovatartozás onániagyanús kakaskodásai... Akinek

                                                                                               az átutazás

a sorsa, abban az empátia bódító mítosza is saját roncstelepére lel.

                                                                                                   (kidobni,

ami nehéz, ami gátol... ilyen egyszerű; a poggyászban nincs többé helye

szent-mihály-út-mélabúnak, római ábrándozásnak, londoni

                                                                                          borzongásnak,

közép-európai tunyaságnak...)

       

(00011):

A megrozzant immunrendszer, a már-már használhatatlan levegő;

                                                                                             a gyilkos nap

és a torz növényzet; a szaporodó férgek és rágcsálók meg a dáridózó

                                                                                                      tájfunok

és földrengések részegesen hisztérikus csuklásainak szorításában,

                                                                                           fegyelmezetten

készülődni az útra... Aki ezt felfogta, legyen egy kicsit paranoikus,

                                                                                             óvatos, immár

saját biokémiai divina commediájának ura: csak ő merjen

                                                                                 ihászának hőse lenni...

(induljon hát a klónozás kalandja, tudományosan lándzsát törni

                                                                                                  az erősebb

és embertelenebb emberi szervezet mellett... félre az űr-rettenettel,

                                                                                                      új gének

isteni tulajdonságai tegyék szabaddá az utat egy merészebb

                                                                                         honfoglalásnak...)

     

(00001):

Ami a katasztrófa utáni világban megmarad, biztosan

                                                                        használható lesz majd,

tekintet nélkül arra, hogy valódi vagy csak húzódó, vélt világégést

                                                                                                   sikerült-e

túlélnünk. Kedvenc ideológiáinkat sem hagyjuk itt:

                                                             cyber-buddhizmus- és virtuális

iszlámként visszük őket majd tovább; a kereszténységről pedig

                                                                                              lenyúzzuk

búvalbaszott együttérzés-illúzióját. Új értékrend-piramisokat

                                                                              konstruálva teljesen

idegen világokban; ismeretlen mentális képességek kibontakozása

                                                                                         a láthatáron...

(a megsérült, megrongált régi honban megszokott látásmód hihetetlenül

természetes eltűnése... a mű-intelligencia és egy más, eddig ismeretlen

alapanyagokból összetevődő környezet együttes hatása: a romantikus

érzelgősség törlése egyben a vérengzésekben kicsúcsosodó feszültséget is

enyhíthetné...)

   

(00000):

Indulásra készen. Minden kornak megvolt a varázsa. Megtörtént

                                                                                               persze, hogy

néha túl sokan születtek és ezért túl sokan patkoltak el.

                                                                      A hulladékká zsugorodott

nagyszerű alkotásokat emlékezetünkben még tárolni fogjuk,

                                                                            de ez sem tart sokáig.

A túlélő stratégiája az állandó átutazás. Legyen hát óvatos,

                                                                        hűvös és tettrekész. Ha

téridőben (vagy valami más ehhez hasonló tüneményben)

                                                                        hátrálni készül, ne riogassa

               száguldozó csészealjakkal saját elődjét... (ami valaha fontos volt,

                                                                                               érzelem vagy

megváltó eszme, az most kezelhető kémiává sorvadt... marad

                                                                                            a létfenntartás

hidegvérű, ösztönző energiája... visszaszámlálás befejezve... űrre fel!)

     

     

Gépiességem pornográfiája

Nézd a testét, mondja az énem és a bennem leledző látószervet

testem tüzetes vizsgálatára buzdítja. A testét vizslasd vigaszul,

suggalmazza újra. És tényleg: a vigasz tényleg itt bujdokol valahol:

bőröm felszíne alatt bizsergés-információk siklanak kijelölt

                                                                                                   pályáikon.

A pornográf igazságkinyilvánítás nevében felkínálom magamnak

testem fényérzékeny esztétikumát. Persze, túl az önszereteten.

S ekkor Narkisszosz betekint szexusának gépházába:

Bőröm alatt: önbűvölő, fém-hűvös, acél-puha szerkentyűk

mozdulnak, tapintatosan. Inger-szimulációk, gender-bender

vértezetem fitogtatása. Protézisben gazdag porhüvelyem mégsem

képes nászba merülni saját lényegének kifosztott nyomával...

Nincs ebben semmi szomorú: megvan már az én tokja;

vigasztalan nő- és intellektushíjas terében kibe vagy mibe

                                                                                                habarodjak,

ha nem előnytelenségeim előnyeibe; hátrányosságaim élőlényeibe,

gépiességem szomorkásán örök önvigasztalásába? Hát nem

szerelemérett mesterséges nemi szerveim hallgatag pásztorórája?