Skip to main content
Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., június / Tollpihe; ***; időtlenül; Színfónia
kalapgumi
fehér cérnaszálak piciny szellőkacsókban
halványzöld hattyúk tegnapi kőcsobbanás
vihar előtti csendben fecskefióka szeppen
tengerszínű szósugárban
szerelem – angyal lebben
Érzem lassan rám ül a köd
Üvegszilánkokként ér a neonfények könnye
Hallom a száraz levelek surrogó lépteit mögöttem
(Hulló hódolóim osonnak utánam...)
A szél messzi magányt röpít felém.
pókhálóban vigyázom az érzést
napfény-sima szerelemtől reszket
szememre ül melegítem arcát
egy picinkó tündér-gyereknek
fekete lepel rózsaszín testemen
apró virágokat szólok takarom
fekete lepellel
fehér lepkéket álmodom takarom
kis piros madarakat érzek takarom
lyukakat fájok fekete leplemen
lyukakat fájok