Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., június / Tollpihe; ***; időtlenül; Színfónia

Tollpihe; ***; időtlenül; Színfónia

     

Tollpihe

   

      kalapgumi

                fehér cérnaszálak piciny szellőkacsókban

halványzöld hattyúk tegnapi kőcsobbanás

         vihar előtti csendben fecskefióka szeppen

tengerszínű szósugárban

szerelem – angyal lebben

     

* * *

       

Érzem lassan rám ül a köd

Üvegszilánkokként ér a neonfények könnye

Hallom a száraz levelek surrogó lépteit mögöttem

(Hulló hódolóim osonnak utánam...)

A szél messzi magányt röpít felém.

   

időtlenül

     

pókhálóban vigyázom az érzést

napfény-sima szerelemtől reszket

szememre ül melegítem arcát

egy picinkó tündér-gyereknek

                 

Színfónia

                     

fekete lepel rózsaszín testemen

apró virágokat szólok takarom

       fekete lepellel

fehér lepkéket álmodom takarom

       fekete lepellel

kis piros madarakat érzek takarom

       fekete lepellel

lyukakat fájok fekete leplemen

       lyukakat fájok