Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., május - Szlovák művészet és gondolat / A fénykép tulajdonosának magánélete

A fénykép tulajdonosának magánélete

Németh Adél fordítása

     

A nő szép fehér ruhát viselt. A felsőrésze testhezálló volt, a szoknyája mini, combközépig ért, ahogy annak lennie kellett. Egy lábon állt, a másik lábát merészen a magasba tartotta. Ugrásra készült. Ellenállhatatlan volt így. A bal kezéből és lábából hiányzott egy kevés – csak az arca és lelógó tincsei voltak egészen láthatóak.

Öreg, gyűrött fénykép volt. Ráadásul egy ultranacionalista folyóiratból vághattták ki, mert a másik oldalán mosolygó földműveseket lehetett látni, alatta a szöveg, melynek bevezetője így szólt: „A jól végzett munka után a földművesek..." Soha nem tudhatja meg, mit csinálnak.

Kamil tizenkét éves volt, amikor kivágta ezt a képet. A kötéltáncosnő hihetetlenül megmozgatta a fantáziáját. A gondolat, hogy mit csinálhatnak a földművesek és ennek a kötéltáncosnővel való párosítása kimondottan erotikus fétisként hatott rá.

Kamil és az erotikus fétis kombinációja egy hihetetlen és egyedi történet alapjául szolgálhat. Talán nincs is jobb kombináció, mint egy exhibicionista és egy bálvány. A történet már magától adódik. Bár lehet, hogy valami durvább ötlet még megfelelőbb lenne. Például egy balett-táncosnő és egy buldózer, egy fagylaltárus és egy vetőgép, egy vörös hajú dadogás és egy motorfűrész, vagy valami hasonló.

Nem is tudom!

Valójában Kamil nem is exhibicionista. És pubertás korában már nagyon jól tudta, mit csinálnak a földművesek a jól végzett munka után. A képet egy kartonlapra ragasztotta, hogy meghosszabbítsa az élettartamát.

Ezután gondosan eltette valahová és idővel megfeledkezett róla.

Élni kezdett. Diplomát szerzett, szerelmes lett és megnősült. A felesége egy szőke szépség. Mialatt mindketten tanultak, Kamil elmerült a szerelem szépségeiben. Megtanult szeretkezni a legelképesztőbb helyeken is. Mindenütt közösültek – előadáson a pad alatt, az opera páholyában, a távolsági buszok hátsó ülésén és ki tudja, hol mindenhol még.

Nagyon tetszettek neki ezek a hancúrozások. Gyerekeik születtek, meghaltak a szüleik, az örökségből meggazdagodtak. Így éltek.

Egy napon Kamil arra a megállapításra jutott, hogy a feleségével már több mint három hete nem szeretkezett. Meghökkent. Kinyitotta a naptárát és megpróbálta felidézni, mikor történt meg a dolog utoljára. Képtelen volt visszaemlékezni rá.

Éjjel volt, mindenki aludt. Egy ideje a konyhában ült és cigarettázott (csak ott volt szabad neki). Felállt és kezébe vette a zseblámpát. A fényét túl erősnek találta, ezért ráhúzta az egyik kék zokniját. A kék fénysugárral felfegyverkezve házkutatásba kezdett a saját lakásában. Néha így szórakozott.

A gyerekszobában két angyalka alszik, akiket néha legszívesebben kihajított volna az ablakon.

A szobában hihetetlen rendetlenség van. Persze megígérték, hogy holnap kitakarítanak. Ismerős a szöveg. Ő elsőnek megy el reggel, aztán az anyjuk rendet rak helyettük. A nappaliban nincs semmi. Pontosabban van egy szekrénysor, a fal mellett egy kis könyvtár, kandalló, tévé. Mégis mindig úgy érzi, hogy nincs ott semmi. A kék fényben azért megnézi a semmit. Távolról horkolást hall.

Kamil egy történetre gondol, amelyet a felesége olvasott fel neki egyszer. Akkor még nem voltak házasok. Valami francia pasas írta. Ő akkor meglehetősen erkölcstelennek tartotta ezt a történetet. Egy kisfiú zseblámpával a kandalló mellett várta a Mikulást. Kisvártatva megjött. A szülők aludtak, és a Mikulás ezt kihasználva mindkettőjüket megerőszakolta. A kisfiú nagyon csodálkozott ezen, végül a Mikulás ővele is ugyanezt tette, majd a kéményen át távozott.

Valamikor régen jól ráérzett az ilyen gaztettekre. A könyv ehhez hasonló brutális esetekről írt, mindhez tartozott illusztráció is.

Kamil most a feleségét világítja meg.

A kékes fényben olyan, mint egy hulla. A lába még mindig szép és hosszú, de egyre inkább kezdi elhanyagolni, már nem borotválja rendszeresen. Ebben a kékes fényben kimondottan jól lehet látni a szőrszálakat. A mellei nem látszanak, de azért még megvannak. Tehát a mellei rendben vannak, jók. Az arca is szép, bár a frizurája Kamil szerint túl rövid. Náci nő – jut eszébe számtalanszor. A szájából lassan csordogál kifelé a nyála. Néha megtörténik ez az emberrel álmában. Ilyenkor annyira védtelen. A felesége hirtelen fújtatni kezd, mintha Kamil gondolatainak igazolására tenné. Gyorsan elhagyja a szobát és kedvenc helyisége felé veszi az irányt – a raktárba megy. Ezt a helyiséget akarják átalakítani, de nem tudnak megegyezni, hogy mivé. Tele van olyan ládákkal, amikkel nem tudnak mit kezdeni. Ez az ő birodalma. A ládák rendszerezve vannak. Mindegyiken két évszám szerepel: „-tői, -ig", és bennük mindenféle dolog megtalálható az ágyneműtől a szerelmes levelekig.

Kamii kinyit egyet és belekotor. Kihúz belőle egy mackós pólót, OLIMPIC GAMES MOSCOW felirattal. Ezt a pólót a felesége hálóingnek használta. Az oldalán felvágta, hogy könnyebben belebújhasson. Tovább kotorászik. Kivesz egy könyvet. A címe Pillangószárnyak, írta Beáta Grubzniaková. A közepe táján üti fel a könyvet: „Ujjbegyed visszhangja ölemben zeng, az ablak mögött néma titkunk napja sóhajt".

Becsukta a könyvet és elgondolkodott, hogy vajon milyen történet fűződhet hozzá és honnan kerülhetett elő. A könyvben ajánlást fedezett fel: MERT TE TUDOD, HOGY... Aláírás nélkül. Ki tudja, miért nem írta alá az illető. Tovább kutatott. Sok mindent előkotort még. Egy öreg Roy cigarettásdobozban találta meg a kötéltáncosnő fényképét. Épp hogy a kezébe vette, el is hajította. Alighogy eldobta, észbe kapott és keresni kezdte. Mikor megtalálta, a konyhába rohant, rágyújtott és italt töltött magának. Így üldögélt. Az egyik kezében cigaretta, a másik kezében az összegöngyölt kép, a sejtelmes kék fény a falra tapadt, az asztalon egy pohár bor, az egyik lábáról hiányzott a zokni és a pizsamájában a halmocska egyre növekedett.

A konyhába az egyik szomjas gyerek vánszorgott be.

–Apuci, jól vagy?

Ivott és eltűnt a szobájában. Tudta, hogy ha apuci nem válaszol, akkor nincs jól.

Pedig Kamil még soha nem érezte magát ennyire jól.

* * *

A polgármester színész akart lenni. A szülei intézkedtek az ügy érdekében, de csakhamar rájöttek, hogy csalóval van dolguk. Sok pénztől fosztotta meg őket. Végül a fiút mezőgazdasági iskolába adták. Kissé buta volt ugyan, de az élet csakhamar mindenre megtanította. Az iskola után egy vállalatnál kezdett dolgozni, ahol hamarosan a lopás minden fortélyát kitanulta. Aztán kilépett a pártból. Jött a rendszerváltás és ő azt csinálhatott, amit akart. Amikor kellő hatalomra tett szert, elkezdett kutatni a csaló után, aki a szüleit becsapta. Megtalálta és köszönetet mondott neki. Ezt őszintén gondolta. A férfi megijedt és eltűnt a városból. Amikor a színészek sztrájkolni kezdtek, elhatározta, hogy polgármester lesz. Így is történt. Aztán a vallás felé fordult. Vagyonának négyötödét a székesegyház építésébe fektette. A felesége őrültnek titulálta és elhagyta. Később újra polgármesterré választották. Lassan elveszítette a hitét, talált magának helyette egy fiatal szerelőt. Egy élettársat. Mindig rá gondolt.

– Hogyan...? Mit mondott?

– Azt kérdeztem, hogy figyel-e rám.

Kamil kissé feszült volt. A polgármestert zavarta, hogy csupán egy-két mondat erejéig képes odafigyelni beszélgetőpartnerére.

– Na, mi van, muszáj folyton arra a kis cafkára gondolnom? Lehet, hogy éppen mással hancúrozik.

– Ne aggódjon, nincs mással.

– Ő is megmondhatja magának.

Hol is tartottunk?

Most Kamil gondolatai kalandoztak el. Neki soha nem jutott eszébe, hogy az ő fingós náci nője hűtlen lenne hozzá. Miért tenné? Talán unalomból?

– Nem hiszem, hogy unatkozik –Jelentette ki Kamil.

– Ki? Hol?

– Hát, ha már a nőknél tartottunk...

A polgármester nagyot sóhajtott belepillantott a papírokba, amelyeket Kamil hozott.

– Hogyan rögzítené a kötelet?

– Nem tudom,

– Ja.

– Keresek egy céget, majd ők kitalálják.

– Tavaly volt itt egy cirkusz. Emlékszik rájuk?

– Gyenge volt.

– Az a nő a karikákkal...

– Később kutyákkal lépett fel.

– Igen?

– Parókát cserélt. Az első sorban ültem, láttam.

– Értem, én a hátsó sorban ültem.

– Bűzlött.

– A kutyáktól?

– Az izzadságtól.

A polgármester az ablakhoz sétált. A téren egy turistacsoport sétálgatott, első pillantásra látszott rajtuk, hogy németek. Az idegenvezető a székesegyházról beszélt, majd a városházára mutatott. A polgármester tudta, hogy az ő derék cselekedetéről van szó. Az öregek egyszerre fordultak felé, mire ő ijedten elugrott az ablaktól.

– Csináljuk meg?

Kamil elmosolyodott; az első lépésen túlvannak.

– Azonban magának is hozzá kell járulnia valamivel. Emlékszik, amikor a fegyvertár évfordulójának az ünnepségét szponzoráltam?

A polgármester intett a kezével, félbeszakítva őt, mondván pénz van elég.

– Hallgasson rám, nem szeretne maga művész lenni vagy valami hasonló!?

Kamil megrázta a fejét.

– Én nem megyek végig azon a kötélen!

A polgármester bólintott.

– Látott már valaha kötéltáncosnőt?

– Nem.

– Honnan kerít elő egyet?

– Polgármester úr! Hiszen maga is tudja, hogy bármihez hozzá lehet jutni!

– A polgármester elégedetten mosolygott. A térre egy másik turistacsoport érkezett, valamilyen rendőri szervezet tagjai lehettek. Egyezség most még nem született. Megbeszélték Kamillal a legközelebbi találkozó időpontját. Akkor majd egyeztetik a részleteket.

Örökké arra vágyott, hogy valami csodálatra méltó dolgot vigyen véghez. A vágy egyre csak erősödött benne. Kamilnak most nagyon sok pénze van. A polgármester igazán nagy összeget adott neki, ehhez jött még a szponzorok pénze meg a sajátja. Kamilnak most igazán sok pénze van...

A náci nő és az angyalkák a szüleinél vannak. Az a szokás, hogy bizonyítványosztás után Kamil fölrakja a gyerekeket a vonatra és a szünidő első hetét a gyerekek a nagyszülőknél töltik. Most is csak az előadásra jönnek majd vissza. Kamil nem tudott velük menni, hiszen ő szervezi az előadást.

A náci nő csak biccentett és morgott valamit a környezetváltozásról meg a kikapcsolódásról. Magáról azonban már semmit sem mondott, úgyis felesleges lett volna.

Iszik s közben ezekre a dolgokra gondol. Néha szól a személyzetnek: – Legyen szíves, kapcsolja ki a zenét! – vagy: – Kérem, tegyen be valami zenét!

A polgármester és Kamil egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Olykor leisszák magukat és a nőkről beszélgetnek. A polgármester szintén hülyeséget csinált a székesegyházzal kapcsolatban, úgyhogy rokon lelkek voltak. Mindketten boldogok, mert őrültségeket csinálnak, s egyáltalán, mert meg merik tenni, mert képesek rá. Az utcán egy csomó olyan ember járkál, aki soha semmi őrültséget nem csinál.

Iszogatás közben történeteket találtak ki róluk: Az a fickó ott, nejlontáskával a kezében... Hazamegy, mindent kiszór belőle, a fejére húzza és kiugrik az erkélyről... Két fiatalasszony megáll az utcán és pletykálni kezd. Szenvedélyes leszbikusok és minden pénteken sátánista összejöveteleket rendeznek... A kisfiú, akinek az a szokása, hogy köveket dobál a szökőkútba, egy napon eltéveszti a célt és véletlenül megöli a miniszterelnököt.

A polgármester szívesen hallgatta ezeket a történeteket, s mivel jól ismerte a város lakóit, segített a kigondolásukban. A nejlontáskás fickó az alagsorban lakik, mindkét anyuka az egyházi kórusban énekel és boldog házasságban él. A kisfiú hatdioptriás szemüveget hord – kész csoda, hogy beletalál a szökőkútba. Szóval... ez mégis mind semmi... így magukban szart sem érnek.

A műsor a kötéltáncosnővel nagyszabású rendezvény lesz (SHOW!), az egész egy cigarettamárka nevét viseli majd. Bármit meg lehet szerezni. A kötéltáncosnőt azonban nagyon sokáig kellet keresnie. Végül aztán ez is sikerült, bár egyáltalán nem hasonlított az „eredetire".

Így most két képe volt Kamilnak, ez az újabb színes volt és össze sem lehetett hasonlítani az újságból kivágott képpel. A ruhája nem fehér volt, hanem halvány lila, fényes vacakokkal kivarrva. A haja vörös volt (bár ennek ellenére nagyon szép) és a lábán színes, testhez simuló valamit viselt. A kötélen állt, mosolya nem volt természetes. A kép másik oldalán nem mosolygó földművesek voltak, hanem egy ügynökség címe és hogy mit mennyiért adnak – a kötél hossza, az állványzat magassága... egy csomó unalmas adat.

Az ügynökség székhelye Ausztriában volt, de a táncosnő ír és pillanatnyilag Lengyelországban turnézik. Az esti gyorssal érkezik.

A polgármester berohant a kávéházba (a pincér épp ekkor töltötte ki Kamil italát) és egy faxot mutatott Kamilnak.

– Ma nem tud jönni. Csak holnap érkezik!

Milyen kár! Pedig Kamil már előre kigondolt néhány angol mondatot, a polgármesterrel pedig már előkészítették a WHAT DO YOU THINK ABOUT SEX? kérdést. Kár, pedig jó móka lett volna. Holnap jön és a fellépés úgyis csak két nap múlva esedékes.

Leültek és történetet kezdtek fabrikálni egy férfiról és egy nőről, akik éppen most sétáltak át a főtéren és erősen gesztikulálva beszélgettek. A polgármes ter kigondolta, hogy a városban titkos tantrikus tanítás folyik, és ők a legerkölcs telenebb pózokról beszélgetnek, amelyeket holnap reggelig át kell venniük. Mind kettejüknek van családja és épp azon tanakodnak, hogy hol gyakorolhatnának nyugodtan. A nő meggyőzően érvel, hogy a férfi lakására menjenek, mert az ő férje és a gyerekei már otthon vannak. A férfi lakásán semmi nem zavarhatja meg őket. Lassan távolodtak, rövidesen már nem is tűnt annyira szenvedélyesnek a beszélgetésük.

A polgármester ismerte őket – testvérek voltak, a nő elvált, a férfi boldog házasságban élt, két gyermeke volt.

Amikor aztán teljesen kifogytak az ötletekből, hozattak néhány női magazint. Nagyon jól mulattak rajta. Ezután mindketten hazamentek.

Amikor Kamil hazaért, a lakást üresen találta. A konyhában rendetlenség volt, még rágyújtani sem volt kedve. Gyorsan elaludt.

Az ír kötéltáncosnőnek már elege van Kelet-Európából. Valami mindig rosszul sül el, néha hihetetlen összegeket kínálnak képtelen dolgokért, neki mégsem fizetnek rendesen és minden harmadik előadás alkalmával valaki megpróbálja átverni. A lengyelországi turnéja véget ért és két nap múlva valami cigarettát reklámozó show-n kell fellépnie, valahol délebbre. Egyáltalán nincs kedve menni, ezért a szerződést vizsgálgatja. Olykor felfedez valami kivetnivalót, ami miatt visszamondhatja a szereplést.

Ezt a szerződést azonban igazi profi írhatta. Nem tehet ellene semmit. Legkésőbb a fellépés napján meg kell érkeznie a helyszínre. A mai napot azonban még a hotelszobában töltheti. Küldött még egy utolsó faxot, melyben bocsánatot kért a késésért. A kilincsre egy táblát akasztott, hogy senki ne zavarja. Már előkészített magának egy könyvet és némi kokaint. Így olvasott a legszívesebben. A fiú és teli zöldségeskosarának esete könnyen átváltozhat egy bolond történetre, melyben egy őrült kosárral a fején kiugrik a hatodik emeletről.

A fax a polgármestert és Kamilt egyaránt felbőszítette. Nagyon sokat ittak. Kamil keményen kritizálta a női magazinokat, mivel a bárpultos lány nem akarta kiszolgálni őket. Így hát mástól rendeltek. A fiatal pincérnek jókora összeget kínáltak fel azért, hogy a magazinok szerinti pózokban közösüljön a csapossal, de ő elutasította az ajánlatot. Ezután kigondoltak néhány elképesztően erkölcstelen történetet az őket körülvevő emberekről. Elhatározták, hogy elfaxolnak a kötéltáncosnőnek egy felháborodott és illetlen levelet. Erre az hasonló hangvételű levéllel válaszolt. Váltottak még néhány ilyen levelet és a kötéltáncosnő már kezdett örülni a közelgő show-nak. Kamil táviratozott a nejének, a polgármester pedig a szeretőjének. Mindkét nő vérig sértődött.

Az ír nő lefekvés előtt ébresztést rendelt. Nem szeretett volna elkésni, már így is két napja vártak rá.

Kamil elbúcsúzott a polgármestertől, és hazament. A konyhában még előző nap rendet rakott, így most örömmel gyújtott rá. Elővette a régi képet, az igazit. Neki sokkal kisebb lábacskái voltak, mint Kamilnak, mégis szilárdan megállt a kötélen. Kamil számára még mindig ő volt az igazi.

Hideg vízzel zuhanyzott le, hogy gyorsabban kijózanodjon, aztán visszament a térre.

A kötelet már tegnap kifeszítették. Kamil gyorsan mozgó árnyékokra lett figyelmes, valószínűleg verekedés készül.

Az eső szitál, de Kamil most örül ennek, mert ez ébren tartja. Már a konstrukció tetején áll.

Eszébe jut a történet, melyet délután ötlöttek ki a polgármesterrel egy pasasról, aki banánnal a kezében sétálgatott: A férfi tudta, hogy ha naponta megeszik harminc banánt, akkor majommá változik, nem kell majd adóznia, légkondicionált lakása lesz, és ha netán el akarják adni egy cirkusznak, egy híres színésznő megmenti. Már előre örül a dolognak.

Ezt a történetet körülbelül két órával ezelőtt találták ki.

* * *

Kamil a konstrukció tetején áll, előtte a kifeszített kötél, alatta a kivilágított üres tér.

A mozgáskoordinációval még akadnak gondjai: egyik lába mozgásba lendül – már az első lépésnél tisztázódik Kamil fejében a dolog, hogy végzetes hibát követ el. Ez a gondolat elvette a kedvét az egésztől és visszavezényelte a lábát, hogy ne tegye meg a lépést. A lába mégis a vizes kötélen maradt, megcsúszott és a hozzá tartozó testtel együtt a mélység felé vette az irányt.

Nem tudom, hogyan fejeződne be a balett-táncosnő, a fagylaltárus vagy a vörös hajú dadogós története. A történetek már csak ilyenek.

Kamil megcsúszott és meghalt.

A kötéltáncosnő időben megérkezett.

A polgármester élettársat cserélt.

A náci nő megnövesztette a haját és többé senki nem nevezhette őt így.

A történetnek vége.