Anima participation mystique; Magzatlélegzés; : magadhoz beszélsz, tükörből; Szűkület; Ég
Anima participation mystique
...van nehéz, nedves, reggeli fagy, emlékezet nélküli csillag,
van kő az óceánból, két összefonódott test (tökéletes vagy),
legalább az ujjbegyedben (sejted a dolgok végzetét),
...van csillagpor, megfordított, éhes mélység, szűkülő
kráter, rövid mozdulatlansága a testnek, reménynek?
zöld és piros a pompeji freskón, egymáshoz rakódik a
megtörtént és megszokott,
...van férfi magánya tornyában, nő, belemerülve a madarak
kiáltásába, van néma teliholdja a nemnek, van név, van csend,
titok és összhangzat,
...van megbocsátás, van ismétlődés, szótisztaság ...van
ki, kinek és miért.
Magzatlélegzés
Először: kúszik a száraz
földön a vízikígyó; kinyílt
a fény; ez nem szél; ez az első
mozdulat remegése, résekbe
szorult hang; ezüstötvözet
tartja a csend hangnemét (mint
madarak a szárnyuk alatt az éjt)
kinyílt a mélyen zárt mozdulat;
ölés, ölelés
még most is úgy mint
akkor a rettenetes hallgatásból néha
kisiklik egy főnév és beleolvad a
fölriasztott értelembe; egy állat
álmában emlékezünk az elfeledett
emlékekre
1998. 8. 8., szombat
Szűkület
„A sors parancsa, hogy megértsük egymást,
s hogyha eljön a csend, teremjen hozzá
nyelv is közös."
Hölderlin
Meg kell menteni az első szavakat: csak
nem mozdulni, csak megtartani a nevet,
jelet, nyomot;
Vagy itt vagy hang; keresed azt, aminek
nincs neve, szakadékba zuhansz;
...Ha igazán vagy hiányozni fogsz
az álmokból...
Mindig újra, ugyanazok, ugyanazon
a helyen mélyítik... mögöttük
árnyékbarlang (valakihez hozzálélegzem
magam) elkerülhetetlen, nyitott és
zárt;
Csendpont: lehet hogy már nem fogsz
írni egy mondatot sem...
1998. 8. 8., szombat
Ég
Az üres ég résében,
az álmok teremtése
előtti időkben
magába zárt csillag.
Utolsó kő.
A legutolsó kristály, növény,
állat-lelke-kő.
Teljesen mozdulatlan,
még az embert várják.
Megváltoztam.
Mert nem akartam
a végtelen testvére lenni.
Akkor is vagy,
ha nem látlak.
Akkor ki vagy,
ha magányodban
a világ van egyedül?
Vagy nem így mondtad?
Ezt nem fogom neked megbocsátani.
Szavak emelkednek a szélben,
miként homok csiszolja
az árnyék halványuló testét.
Már-már pontosnak mondható.
Csakhogy láthatatlan.
: magadhoz beszélsz, tükörből
kilépett arcod (mögötte az övé
halálosan sápadt) árnyék
nélküli álom: rád mutat az
állat szeme (örökre bűnös vagy)
most megismer: ránézek és
szeretem: vadállatok simulnak
a kezem alá: most lemondok
rólad (ennek örülsz) most fordul
meg a víz az állatitatóban: egy
tiszta vízzel teli kalitka: építed
a simogatás elleni falat... én
megyek, minden más úgy marad.
(A szerző e verseket magyar nyelven írta.)