Anatómialecke; Asztali beszélgetés; A gitáróra

Anatómialecke

Akinek boncoláskor
kezébe nyomnak egy lefűrészelt
koponyatetőt, és még jóval
halála után is a kezében marad
ez a mozdulat, csontjait úgy
találják meg, mintha valamit tartana,
most előrehajol, hogy belásson
a nyitott hasüregbe. Megszületni
és meghalni egyformán szeren-
csétlenség, mondja. A mester
fölfigyel, nem megszületni
és nem meghalni az, igazítja
ki a mondatot, és egyetlen
vágással elválasztja a két
agyféltekét egymástól.
Ez a hang ott marad a penge
helyén, az eltelt és az el
nem telt között. Kétfelé
tekint, mint egy szív alakú
sírkő. A temetőt felszámolják.
A gumicsizmás, gumikesztyűs
munkások egy gép zajába
burkolóznak. Az összegyűjtött
csontok közé valaki cigaretta-
csikket dob. A csontok
füstöt vesznek föl. Ujjrendbe
állnak. Visszafelé megtörténik
minden, ami odafelé nem
történt. A munkások fején
műanyagsisak.

Asztali beszélgetés

Mesélj még a macskádról,
mondtuk neki vacsora közben.
San Franciscóban az új lakásukkal
kapták. A bérleti díjba nem volt
beleszámítva, de le se vonták
belőle. Válás és költözés
után is vele maradt, követte
Mineapolisba, Dél Koreába.
Ott óvatosnak kellett lenniük.
A macska vágóállat, kapni lehet
a hentesnél. De nincs barna kenyér,
nincs gyorsétterem. Mindenhol
sorok, nem is az áruért, egyszerűen
a helyet akarják egy kis időre
elfoglalni. A szállón a tévé elől
mindenki odaköszön neki, mikor
hazaér. A macska is filmet néz,
a macska is odafordul, a macska
is nyávog két rövidet. Aztán elveszik.
Megtalálják, de a megtaláló
magányos bennszülött asszony,
nem tud megválni tőle. Beveszi
ezt a mesét, forgatja a szájában,
mint egy túlsült húsdarabot,
beszéd közben a tányérjára néz.
Visszajött Amerikába és most ő
van teljesen egyedül. Odaátról
csak pár szárított rovart hozott,
rossz szabású nadrágot,
piros műanyagcipőt.

A gitáróra

Balthus, 1934.

A zenetanárnő egy kislányt
a hajánál fogva magához ránt,
fölhajtja a szoknyáját és a térdére
fekteti. A lány hanyatt dől,
hagyja, hogy masnis fürtjei
a padlót verjék a gitár mellett.
Bal karjával kiszabadítja
a tanárnő mellét az erényes
szabású fekete selyemruhából.
Sovány combjain érzi
a kérges tanári kéz játékát,
mintha zongorán skálázna.
Lábán térdharisnya, illedelmes
mamusz. Szeme lecsukódik,
nyelve a szájpadlásához
tapad. Földre lógó
jobb keze a gitár után nyúl,
szisszenve siklik a szálkás
léceken, pengetni kezdi.
Hamis, szól rá a tanárnő.