Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., március-április / Liverpooli sírversek

Liverpooli sírversek

Kecskés V. Béla fordításai

Liverpooli sírversek

 

A temető a legtöbb ember számára valami titokzatosat, vonzót, vagy épp ellenkezőleg, félelmeteset jelent. A robogó vonatból igen gyakran temetőt pillant neg a szemlélődő. Ilyenkor, ha csak szemvillanásnyi időre is, ha akaratlanul is, ie mindig átsuhan az ember tudatalattijában valami. Ez a valami az élet rendjének mindenki számára kötelező parancsa, mely alól a kivétel jogát a leggazdagabb földi király sem vásárolhatja meg. S ez a valami egyúttal elődeink, az ősök tisztelete is, kik lehettek jók vagy rosszak, nemesek vagy közemberek, de ők alakították ki azt a világot, melybe mi beleszülettünk. Életünk végén mi is követjük őket. Ők addig várnak ránk csendesen, jelölt vagy jelöletlen sírjaikban.

Halottak napján vagy más ünnep alkalmából a temetőbe kilátogatván az ember saját családja sírjaihoz indul. Azt csinosítja és egy-egy néma, merengő percet vagy Miatyánkot szentel halottainak. Aztán pillantása a szomszéd sírokra esik, és – kivel nem történt meg, hogy a temetőben elbolyongván a sírfeliratokat olvasgatta, számolgatta, vajon ez vagy az a „lakó“ mennyit élt, élte virágjában, vagy majd egy évszázad súlyával vállain került a temetőbe? Esetleg alig tanult meg járni, beszélni s mint igazi, földi angyal, akit az életnek nem volt ideje megrontani, úgy szállt sírba?

Az egykor virágzó angol nagyvárosba, Liverpoolba 1996 márciusában látogattam el. Sokáig ez a város volt a világ legnagyobb tengeri kikötője. Ma már, a légi közlekedés általános elterjedése idején, a tengeri forgalom visszaesésével együtt Liverpool szerepe is elhalványult. A város egyes részei elhagyatottak, kopottak. Málladozó falak, foszladozó cégérek idézik az egykor pezsgő életet.

Odaérkezésemkor nem is gondoltam volna, hogy a „négyes fogat“ városában a szakdolgozatom számomra talán legkedvesebb (és legönállóbb) fejezetéhez találok anyagot.

Mikor az Albert Dock-ból, a Beatles-múzeumban töltött másfél óra után a régi, anglikán katedrális melletti temetőbe mentem, nem is gondoltam, hogy a megszólaló múlttal lesz találkozásom. Előző nap jártam már ott futólag szállásadómmal. Ő nem csak Lennonék személyes ismerője volt, hanem a temetőről is érdekes dolgokat tudott. Például, itt van eltemetve az első olyan ember, akit mozdony ütött el. Sírján egy kápolnaszerű építmény áll.

A temető helyén valamikor kőbánya volt; a múlt században már nem bányásztak itt. A katedrális mellett egy kisebb völgy, pontosabban: teknő alakú, mintegy 20–30 méter mély gödör keletkezett. Ezt használták temetőként századunk elejéig; 1920-as évekből származó síroknál újabbakat nem találtam.

A sírversek gyakorisága Nagy-Britanniára sem jellemző, már amennyire ezt az általam megismert hét-nyolc temető alapján meg tudom ítélni. Kivételt képezett Liverpool: olyan volt ez a temető, mintha síremlékekre vésett antológia lapjai között jártam volna.

Alább az ott lejegyzett versekből és saját műfordításaimból – ha szabad így neveznem a sokszor sántító magyar megfelelőket – teszek közzé néhányat.

Kecskés V. Béla

(Died 24th June 1868)

The best of Husbands the grave encloses here
A tender Father to his Children dear
Great was our Loss, for his eternal gain,
But hope in Heaven we shall meet again.

         

A Férjek legjobbikát zárja itt e kő,
Gyengéd Atyját édes Gyermekinek.
Nagy volt a mi vesztünk, üdvösség ő örök jutalma.
Hisszük, odafenn együtt leszünk újra.

(Nov 7 1835 Aged 62)

Affliction sore, long time she bore,
Physicians were in vain
Till God was pleas d to give her ease
And freed her from her pain.

         

Fájó szenvedések, nyavalyák gyötörték soká itt e nőt,
Hiába felcserek s földi szerek,
Mígnem az Úr kegyes volt s szólító őt
S kínjai poklának véget vetett.

(Who died 8th Feb 1836 Aged 3 Years ..5 Months)

This tender bud so young, so fair
Call d hence to early doom
Just came to show, how sweet a flower,
In Paradise could bloom.

       

Zsenge hajtás, mily fiatal s tiszta,
Korai végzetre szólítva innen,
Itt járt csak, hogy megmutassa,
Mily bájos virág lesz ő a Mennyben.

(19yrs)

He was gifted with scientific
attainments of great promise
Who departed this life 22nd May 1862
He was a loving Son, a gentle brother
A sweet and precious flower
thus early plucked from Earth
to bloom on high.

       

Nagy reményű tudományos
adottságokkal volt megáldva,
aki elhagyta ezt az életet 1862. május 22-én
Szerető Fiú volt ő, s nemes báty,
Édes és becses virág,
Ily korán kitépve a Földből,
Hogy ott a magasban nyíljon tovább.

(...)

Grieve not dearest wife, I m at rest
Grieve not my sweet Children I m blest
Grieve not dear Brothers, I m gone to meet our Parents above
To join them in praises of celestial love
Grieve not my friends, I v left a world of sorrow
Prepare yourself to die, and do not boast of tomorrow

       

Ne bánkódj, én drága nőm: édes ágyam itt e föld,
S ti sem, kicsi véreim, már én megüdvözültem.
Ne bánkódjatok, fivéreim, szüleimmel találkozni mentem,
Együtt osztozni az égi örömben.
Barátaim, örüljetek! A bánatnak földjét idehagytam,
A holnappal ne kérkedjetek: készüljetek követni engem.

(19 Nov 1835 Aged 14 Months)

God took thee in his Mercy
a Lamb untasked, untried,
He fought the fight for thee, He won the victory
And thou art sanctified.

       

Kegyelmébe fogadott az Isten
Próbálatlan kis báránykát,
Harcolt éretted, megvívta győzelmed,
És most megszenteltettél hát.

(28Jan 1837 Aged 40)

A Husband dear and Father kind
Is here to earthly dust cosign d,
We trust his soul has winged his flight
To realms of everlasting light.

       

Jóságos Atya volt ő és drága Férj,
Ki most a földi porral egybekelve fekszik itt,
Hisszük, lelke szárnyalva felért
A királyságba, hol az örök fény az úr.

(12th April 1845 Aged 85 Y.)

Dear husband go repose and slumber,
Till the Archangel bid thee rise,
Then we'll meet amidst yon number
Who like suns adorn the skies.

       

Drága férjem, menj csak, aludj s pihenj!
Míg int az égi Harsonás: itt a feltámadás!
Mely napon találkozunk azok közt ott fenn,
Kik mint fénylő csodák ragyognak odaát.

(...)

Go home dear children, shed no tears
For you I have laboured many years,
I always strove to do my best,
And now I ve gone to take my rest.

       

Induljatok, drága gyermekeim, ne sírjatok hát!
Értetek küzdtem hosszú éveken át,
Tettem mindig, javatokra, mit csak bírtam,
Most távoztam, hogy megpihenjek az Úrban.

(...)

Sleep, dear beloved, sleep, thy work is done
Life s early day has clos d - the night has come.
Sleep, dear beloved, sleep to thee was given
The hope of waking midst the joys of Heaven.

     

Aludj, édes, aludj, munkád, ím, véget ért,
Kihunyt a földi élet napja: itt az éj.
Álom, édes álom, mi néked adatott,
S a remény: mennyei örömök közt ébredni ott.

(1879)

My dear husband, now my life is past
You faithful lov d me to the last
My debt is paid, my fate you see,
Prepare yourself to follow me.

       

Drága férjem, ím, elmúlt az éltem,
Hűen szerettél, míg csak dobbant itt e szív.
Sorsom leróva: a mennyei Atya hív,
Készülj majd fel, ha kell, követni engem.

(1866)

He took the cup of life to sip,
Too bitter twas to drain,
He put it meekly from his lip,
And went to sleep again.

       

Ajkához emelé az élet kehelyét,
Ó, de keserű volt a korty nagyon,
Így inkább letette ő szelíden,
S lelke nyugalmat lelt e síron.

(…)

Thou art gone to the Grave, but twere vain to deplore thee
When God was thy ransom, thy guardian, and guide
He gave thee, He took thee, and He will restore thee.
And Death has no sting, since the Saviour hath died.

       

Sírba szálltál, siratni téged volna hiába,
Hisz Ő volt megváltód, vezéred s oltalmazód,
Ki teremtett, visszavett, s újra életre kelt: az Atya.
A halál legyőzve, veled van a te Megváltód.

(...)

Let friends forbear to mourn and weep,
Whilst sweetly in the dust I sleep.
Thus (trouble?)-some world I left behind
A ....ious crown I hope to find.

     

Ne sírjatok, barátim, nem kell a könny s a gyász,
Hisz csak álmomat alszom édesen itt a porban,
Lássátok: mögöttem már a keserves világ,
jutalmul glóriát kapni remélek odaát.