Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., március-április / Magház; Keresztáramok; Szellemi fogyókúra

Magház; Keresztáramok; Szellemi fogyókúra

Magház

Földből forrt bölcső zöld szíjon finoman kúszó öltésnyi békesség
hazavágyom csontcsipkék mögül sustorgó kullancs-szavak
                                                                                               mámorába
tehettem volna hallgassanak mintha örökké száraz gyökeret
                                                                                                      ráznék
volt ott mindenem vadhús súlyától pillangó-jelem szabad viharok
visszhang fagyott a telefonba felejt helyettem majdnem szerelmes
dáridó nyers-zölden szól teremthetsz világhódító szemöldökráncot

gyerekeid lába
nyögés az ára

anya ringat anya altat
végzet szórta örömed
végzet szórta bánatod

mind egy ízben vegyítve
öl mélyén rejtezik
mellből tépi érveit
nem álmodhat gonoszságot

örök jajom talapzatom
félúton láng-forma bimbó
kinek-kinek szent igazság

halk vérkörök hűse
magzatok nedűje

Gyűrű kell-é széttört hulláma játszik szövetemmel amíg lobog
amíg az asszony halkan felnyög hol édes hol keserű a szava
bármi is pár fürge lovat megint kiengedtek csuhéba jómód

beágyazva halad egyenes derékkal ház urát nem látni az mégis
írja álmok tiszta kalandját belül hány lakónak van hely amit
munkája teremtett ingyen megízlelheted dicséri a hófürtű anyákat

nem jöttök közelebb soha lefekvések felkelések átkelések
elérhetetlen hívogatók a névtelenek könyvében hiába önt
kívánság szerint évszám vagy új rend csonthéjam edényébe

 

Keresztáramok

Kesztyűdet leraktad.
Mint ajkak bőre közt vajúdó félelem,
bukott rá tenyered a pisla fényre.

Egy lánc két felén viaszcseppek.
Minden édes póz csontig csupaszul olykor,
minden édes húsú nő pazarol.

Csonttal telik a fészek,
káptalanházunk fűnyíró-hanggal.
Semleges szokások parázna patinája.

Sokat kellene öregednem,
hogy mellemen a karmolások
játéka jó végre járjon.

Így látsz, kesztyűd panasztalan
fölszáll ölemhez.
Két rántás, semmi testközelség.

Nem érted mégsem
a feszülő hegektől torzult intést.
Szakadoznak a célszalagok.

Akaratod lázak didergik,
akaratomra füstkoszorú terül.
Szorít, fojt idegen súlya.

 

Szellemi fogyókúra

Nem emlékszem.
Nem hiányzik.
Titokban akartam tartani.

Nem emlékszem, hogy nem emlékszem.
Titokban.
Hiányzik.

Nem hiányzik, hogy titokban.
Nem emlékszem.
Tartani akartam?