Kivezetés egy/két szépirodalomból
Esterházy Péternek
Rám tukmálták az étlapok gépelését. Hogy pápai
vizeken ne. Meglehetősen mereven tettem
mérlegre, sok mindenről megfeledkezvén így:
nincs vers: ez sem az.
Viszont: van gépelés. Ez sem az.
Rám tukmálták. Ezt is. Hogy ne kalózkodj. Sok
mindenről megkalózkodva így: nincs vers,
még ez is az. Hogy az esztétikai tapasztalatok
sérelme nélkül, a hermeneutika legszokványosabb
csapdáját. Nem véletlen tehát.
(A hatást nem erre építem, mert ez sem az.)
(Ez is csak talált.)
Megadjuk hát a történeteknek a létezés sanszát:
részemről csak grammatikai baklövés történt.
Nem véletlen tehát, hogy az ilyen kérdezőhorizont
még a nyelv grammatikájából származtatta
a hatást, de nem erre. Nem ezekre a vizekre.
Mert még csak poénként sem juthat az az észbe.
Megadjuk hát a létezés kegyelemdöfését, mert
ez sem az. Habár, már majdnem talált.
Részemről a grammatikai szerencse. Nincs ez, sem az