Néhány leporolt, fordított nő (Rhuphinosz, Paulosz Szilentiáriosz, Juvenalis, Antonio Beccadelli, Francesco Pucci)
Esterházy albumába
1.
Még mindig csodaszép vagy: a régi mesés gyönyörűség
bő kincs-árjából így is ezernyi maradt.
Bájad nem hervadt, epedő csecseid bizonyítják,
és az ölecskédben ősbuja rózsa virul.
Régi virágodon, ó, hány méh gyűjtötte a mézet!
S hány csábvillámot lőtt ki azóta szemed!
(Rhuphinosz)
2.
Egykor bombázó volt bimbózó cicikékkel,
pompázott az a test, láb, a szemöldök, a haj!
Elbűvölt, de a kor meg az ősz haj elűzte a tündért,
s álmában sem szép annyira, mint azelőtt,
mert ma parókát hord, arcán pedig annyi a ránc, hogy
egy vénhedt csimpánz arca is elragadóbb.
(Rhuphinosz)
3.
Fürkész anyja elől rejtette a kéjre megért lány
rózsaszín almáit, hogy nekem adja utóbb.
Mágikusan lobogó vágyfáklyák léha tüzével
összevegyült a vidám, lángpiros almavarázs.
Fölfal a láng, fölfal már, istenek, ám a kezemben
csak két alma pirul és nem a lány cicije.
(Paulosz Szilentiáriosz)
4.
Borzasztó, ha a nő csak alig heveredve az ágyra
Vergiliust áldván magyarázza Elissa halálát!
Költőket kritizál: Maro mérlegre csücsülhet
s átellenbe Homérosz! A mérleg nyelve sosem csal!
Nem mukkan többé szónok, már néma a nyelvész!
Szájat tát a tömeg, hallgat bíró meg a rikkancs!
Bámul az asszonynép, s szájából ömlik a szósz, s te
azt hinnéd, csengők s a kolompok száza ver ily zajt!
Csitt! Kürt már sose szóljon, az ércdobokat sose verjék!
Elfogy a hold? Máris tovaűzi e nőcske az árnyat!
Szép a tudás, de a bölcs jól tudja, hol is van a mérték!
Bölcs nő lennél és ragyogó szónok? Mi a dolgod?
Semmi! Az ingecskéd húzd térdig föl, malacot vágj
Silvanusnak, járj fürdőbe, fizesd ki az árát!
Undorító, ha az ágyban a nő élesre csiszol száz
szódárdát, hogy rád száz entüthéma meredjen!
Minden mondánkat, jaj, föl ne sorolja kapásból!
Jobb, ha nem érti a könyv minden szakaszát meg!
Rájön a nyelvészláz? Végem! Szajkózza Palaemónt!
Nyelvet művel! Szólj normális szót, kijavítja!
Száz elavult verset szaval, érteni senki se érti...
(Juvenalis)
5.
Tyrui sportköntöst viselőt kenekedve viasszal
látni ki nem látott? Meg a próbababákon a szúrást?
Megdöfi, vágja szegényt bőszen, rémítgeti pajzzsal.
Minden számban hős amazon! Ki lehetne a flora-
ünnepi program sztárja, hacsak nem vágyik egyébre,
s szívrepesőn nem akarna arénában tusakodni?
Tényleg erényes a nő, ha sisakban jár-kel örökké?
Gyűlöli női nemét, csak az izmot imádja, de, persze,
férfi azért nem lenne: a férfigyönyör pici görcs csak.
Árverezésre kerülne az asszony holmija? Pompás!
Bőr balláb-takaró, öv, kézvédő, tarajokkal
díszített sisakok! De ha más sportot szeret éppen,
örvendj, boldog férj, lábvértet is árul az asszony!
Ő a mimóza? A nő? Aki hártyaruhában is izzad?
S testét égeti, jaj, ha selyemrongy éri a habhúst?
Nézd, habzó dühe mint sújt karddal a próbacölöpre!
Húzza fejét a sisak, görnyed, liheg! És buja hánccsal
átkötözött pólyák mint ülnek a térde köré ki!
Ámde a csúcs, ha lehányja a fegyvert s fut pisikálni!
(Juvenalis)
6.
Míg az anyós eleven, ne is álmodjál nyugalomról!
Jól kitanítja a nőt: csupaszon már bárki a férje.
Jól kitanítja, hogyan kell visszafelelni epesztőn,
szellemesen, ha szerelmese ír! Még átveri éber
őrzőit, fizet is, ha muszáj, s bár nem beteg, orvost
hív: jön is Archigenes, s a nejed ledobálja ruháit
Bújik a csábító közben, titkos zuga rejti,
kussol, s várni alig bír: már huzogatva a farkát
Gyógyírt fej! Te hiszed, hogy az anyja erényre okítja
nődet, hogyha erényeknek nyoma sincs az anyósban?
Züllött vén züllött fiatalt nevel, abban az üzlet!
(Juvenalis)
7.
Aida szemében laknak a Charisok és Venus úrnő,
sőt, Cupido mosolyog mennyei ajkairól.
Nem pisil, ámha pisil, csupa balzsamot ontva pisil csak,
nem szarik, ámha szarik, csak viruló ibolyát!
(Antonio Beccadelli)
8.
Árad a sok-sok kurva, szirének városa hívja,
vendégségbe siet mind a világ gyönyöre!
Őt Rhodanus, s őt Pó s tyrrhén ár hozta a hátán,
sok-sok ház tátong már üresen keleten!
Sok lányt küld a heves Cancer-part is meg a Tagus
tája, a bőhomokú, és a vadóc csobogás.
Ám, te, Arullus, csak teuton bérlányok után futsz.
Lázba se hozhat a nő, hogyha nem épp teuton?
Vagy kérdem, nincs szebb lány, csak teuton lehet oly szép?
Egyként mondja a nép: semmi sem undorítóbb.
Most értettem meg, mért epekedsz te olyannyira értük:
mert amit egy sem nyújt, megteszi egy teuton.
(Francesco Pucci)