Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. április - Esterházy Péter 50 éves / Néhány leporolt, fordított nő (Rhuphinosz, Paulosz Szilentiáriosz, Juvenalis, Antonio Beccadelli, Francesco Pucci)

Néhány leporolt, fordított nő (Rhuphinosz, Paulosz Szilentiáriosz, Juvenalis, Antonio Beccadelli, Francesco Pucci)

Esterházy albumába

   

1.

Még mindig csodaszép vagy: a régi mesés gyönyörűség

     bő kincs-árjából így is ezernyi maradt.

Bájad nem hervadt, epedő csecseid bizonyítják,

     és az ölecskédben ősbuja rózsa virul.

Régi virágodon, ó, hány méh gyűjtötte a mézet!

     S hány csábvillámot lőtt ki azóta szemed!

   

                                                                  (Rhuphinosz)

   

   

2.

Egykor bombázó volt bimbózó cicikékkel,

     pompázott az a test, láb, a szemöldök, a haj!

Elbűvölt, de a kor meg az ősz haj elűzte a tündért,

     s álmában sem szép annyira, mint azelőtt,

mert ma parókát hord, arcán pedig annyi a ránc, hogy

     egy vénhedt csimpánz arca is elragadóbb.

           

                                                               (Rhuphinosz)

   

3.

Fürkész anyja elől rejtette a kéjre megért lány

      rózsaszín almáit, hogy nekem adja utóbb.

Mágikusan lobogó vágyfáklyák léha tüzével

      összevegyült a vidám, lángpiros almavarázs.

Fölfal a láng, fölfal már, istenek, ám a kezemben

      csak két alma pirul és nem a lány cicije.

     

                                                                (Paulosz Szilentiáriosz)

   

     

4.

Borzasztó, ha a nő csak alig heveredve az ágyra

Vergiliust áldván magyarázza Elissa halálát!

Költőket kritizál: Maro mérlegre csücsülhet

s átellenbe Homérosz! A mérleg nyelve sosem csal!

Nem mukkan többé szónok, már néma a nyelvész!

Szájat tát a tömeg, hallgat bíró meg a rikkancs!

Bámul az asszonynép, s szájából ömlik a szósz, s te

azt hinnéd, csengők s a kolompok száza ver ily zajt!

Csitt! Kürt már sose szóljon, az ércdobokat sose verjék!

Elfogy a hold? Máris tovaűzi e nőcske az árnyat!

Szép a tudás, de a bölcs jól tudja, hol is van a mérték!

Bölcs nő lennél és ragyogó szónok? Mi a dolgod?

Semmi! Az ingecskéd húzd térdig föl, malacot vágj

Silvanusnak, járj fürdőbe, fizesd ki az árát!

Undorító, ha az ágyban a nő élesre csiszol száz

szódárdát, hogy rád száz entüthéma meredjen!

Minden mondánkat, jaj, föl ne sorolja kapásból!

Jobb, ha nem érti a könyv minden szakaszát meg!

Rájön a nyelvészláz? Végem! Szajkózza Palaemónt!

Nyelvet művel! Szólj normális szót, kijavítja!

Száz elavult verset szaval, érteni senki se érti...

     

                                                              (Juvenalis)

   

5.

Tyrui sportköntöst viselőt kenekedve viasszal

látni ki nem látott? Meg a próbababákon a szúrást?

Megdöfi, vágja szegényt bőszen, rémítgeti pajzzsal.

Minden számban hős amazon! Ki lehetne a flora-

ünnepi program sztárja, hacsak nem vágyik egyébre,

s szívrepesőn nem akarna arénában tusakodni?

Tényleg erényes a nő, ha sisakban jár-kel örökké?

Gyűlöli női nemét, csak az izmot imádja, de, persze,

férfi azért nem lenne: a férfigyönyör pici görcs csak.

Árverezésre kerülne az asszony holmija? Pompás!

Bőr balláb-takaró, öv, kézvédő, tarajokkal

díszített sisakok! De ha más sportot szeret éppen,

örvendj, boldog férj, lábvértet is árul az asszony!

Ő a mimóza? A nő? Aki hártyaruhában is izzad?

S testét égeti, jaj, ha selyemrongy éri a habhúst?

Nézd, habzó dühe mint sújt karddal a próbacölöpre!

Húzza fejét a sisak, görnyed, liheg! És buja hánccsal

átkötözött pólyák mint ülnek a térde köré ki!

Ámde a csúcs, ha lehányja a fegyvert s fut pisikálni!

     

                                                            (Juvenalis)

     

   

6.

Míg az anyós eleven, ne is álmodjál nyugalomról!

Jól kitanítja a nőt: csupaszon már bárki a férje.

Jól kitanítja, hogyan kell visszafelelni epesztőn,

szellemesen, ha szerelmese ír! Még átveri éber

őrzőit, fizet is, ha muszáj, s bár nem beteg, orvost

hív: jön is Archigenes, s a nejed ledobálja ruháit

Bújik a csábító közben, titkos zuga rejti,

kussol, s várni alig bír: már huzogatva a farkát

Gyógyírt fej! Te hiszed, hogy az anyja erényre okítja

nődet, hogyha erényeknek nyoma sincs az anyósban?

Züllött vén züllött fiatalt nevel, abban az üzlet!

     

                                                            (Juvenalis)

     

     

7.

Aida szemében laknak a Charisok és Venus úrnő,

      sőt, Cupido mosolyog mennyei ajkairól.

Nem pisil, ámha pisil, csupa balzsamot ontva pisil csak,

      nem szarik, ámha szarik, csak viruló ibolyát!

     

                                                          (Antonio Beccadelli)

   

     

8.

Árad a sok-sok kurva, szirének városa hívja,

      vendégségbe siet mind a világ gyönyöre!

Őt Rhodanus, s őt Pó s tyrrhén ár hozta a hátán,

      sok-sok ház tátong már üresen keleten!

Sok lányt küld a heves Cancer-part is meg a Tagus

      tája, a bőhomokú, és a vadóc csobogás.

Ám, te, Arullus, csak teuton bérlányok után futsz.

      Lázba se hozhat a nő, hogyha nem épp teuton?

Vagy kérdem, nincs szebb lány, csak teuton lehet oly szép?

      Egyként mondja a nép: semmi sem undorítóbb.

Most értettem meg, mért epekedsz te olyannyira értük:

      mert amit egy sem nyújt, megteszi egy teuton.

     

                                                           (Francesco Pucci)