Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. július-augusztus / Cudarmúzsa – Darkradar

Cudarmúzsa – Darkradar

       

Megmar a kígyó, most megöregszel. Vágtat a hat ló. Gyí! A hintó fekete. Ez is halál, jó így. Negyven napja nőmmel nem vagyok. Galambom, ideje összecsukni az ernyőt! Sütök. Őszelő. Ösvényem fényes. Délután végigbaktatom. Őztükör villan. Döntésem – aranybányát nyitok – nyomán nyomkeresők: A halál a maga hazájából, és tanítványa. Akkor szerettem a legjobban, úgy szerettem a kenyeret! A kőkeményt, könyörtelent, a visszadobhatót. Hidegvérrel szóltam: Jaguár! Kígyó! Extrém jégtechnika. „Égi jel." Elég! Névdemonstrancia. Támad, túlozva bár, de abszolút a lényalakulat. A nemzeti versidomért és asszonáncért ördög sarkantyúja, a költő felel. Órára óra. Kövér a Hold. A szél mellszélességben vonító vonat. Mikádót okád. Tücsökcsitt. Esküsznek az ellenségek. Örök hűséget, bűnt raknak akrobatikus bakra. Tudják mi a rock 'n' roll, megismerszik a farkukról. Tetteimért nem vagyok felelős. Azok tettetnek engem. Etetem őket. Faljatok! Szellemállatok. Tetthelyen jótettest várva, piramis mélyén mumifikálódok. A szavak félelmetes értelme mutat a valóra. Őisteni kegyelmünk elővételben és a helyszínen is, kedvezményes kádárjános. Csak a testemen keresztül, és menten fölakasztlak, visszaadlak a legfölső kasztnak! Feltétlenül, éjfél körül, a térfelemen, körön belül, télviharkabátban. Engedélyezett szerencsétlen játék. A Miki-mauzóleumát! Kontinensüllyek! Simarímes Semiramis! Múlik a marás. Merész sziromsír hervadás. Úri vad. A férfiakat megölik, a nőket megbasszák. Kolbászból a vasfüggöny. A fejősbika, a gennyes kollaboráns, lefejel. Besoroznak, lebőröznek. Nem sörözhetsz, nem borozhatsz! A lottón halált sorsolnak. Kezdetét veszi a tejhatalom. Az antendőben nyakkendőben mondják be, mi újság. A régi vagyok. Felejthetetlen tejfel. Az ég fölötte ragyog. Kisebbet, a nagy hazugságról, nem mondhatok. Kisebesedne a szám. Kissebesen született nagyanyám. A víz elvitte a pelenkáját. Most ültettem élete fáját. Májam volt, pincér, fizetek; nem a pápának tizedet. Segíts meg, Jupiter! Jó szerencsét, a bánya omlik, ki bánja. A legutóbb is Hamlet voltam a drámában. Ophéliámra leltem, ugyanegy, de másik drámában. Sakkal sokkolom. Ő fekete. Fehér rabszolgája tarthatatlan énszökevény. Visszatérek hozzá, ahogy egy rémálomhoz illik. A véres tőr színházi kellék. Hányszor mondjam, elég! A kígyó tűzálló. Olthatatlan tigris a majom órájában ikerkedve felesel feleslegesen rapid, rapszodikus skizorapre. Ma bombák hulltak a terepre. Melyik országra? Szelíd oroszlán, őrjöngő nyúl. Ha megint ásítsz, megmondlak! Anyú! Nem azért vannak az ENSZ-csapatok, hogy ne legyen hozzánk semmi közöd! Nincs célod, ez eggyel több ok. Végezd magad! Ritkán zongorázom, de most megtiltották. Platón is megmondta, haverem, régi rendet új zene bont. Felszabadítja bamba a sebajodat. Járhatatlanért elhagyott via. Apjuk a Tao családból, ismered az időzített keresztet? Ne keresd! Talált báj. Halálbomba. Miért szomorú, mikor a semmit kockáztatva lépi át a Rubicont? A homlokszem nulldioptriás. Emlékszem, kötött múlton csomó. Lepődjek meg, ha latabárd! Szerezz szerződést, melyben fesleánsz! Parafáld! Othello és grizling, dugjon dugó, jelenj meg! A jelenhez tér szektásan. Annyit mond, amennyit hallani érdem. Együttműködő bolond bölcs beszéde fonák. Ronda pofádra kapsz tenyerest. Paulus üldözi Saulust. Tisztaság, félistenség! Koszegészítője arcátlan alfeli Vaganyán. Sokan egyetlen hullámvisíton suhanni végtelen; szinte árt. Oroszlán-szelídség. Aranymosólyom. Így marathom rémálmos sportsorvadókba. Orvosi por. Kés is meg kanális. Születve oly anyától, ki alkalmas volt és szűz. Villámapám büszkejobb. Fiacskám, éljünk egyet, s ha nem is boldogabban, de mind vigyázatosabban rohanjunk a pinakijáratokba! Egyik kémcső másikra napról. Savakra a bázisról. A szavakra bízva. Nép a stadionban. A következő stádiumban, többet látszom, mint keveset. Nappal, s éjjel ne keress, tarts máskor szünetet! Ne csak saját fejed fölött parancsolj a viharnak! Sokszemű kerub, egyszemű ember, szemtelen Isten. Suhan a sárga suriken. Be kéne futni. A szegényházban, a higany fagyáspontján, aranylázban. Több áldozat is van a vadászban. Szobatenger stúdióbélben. Lassabban siess, tűzvezetékszerelő a kígyóban! A bombádon kívül mindent én robbantok. Határútnapló esik jobban a zúzának, jobban, mint a kendermag. Szívem kövülete moccan. Kukori. Hátrál az időhatár. Kezemben súlylik izzó meteoritvas pipám. Túszul ejtett füströg böffen. Ne hedonássz! Miféle nyilak ezek a Kalinyin sugárúton? Ahromejev rohamoz, trónbitál a Romanov? Farzsebembe duglak, tatai tojás. Legyél el a kereszteden, megfeszületett barikám, s csak pásztorolódj az idő útján! Molotov trip and roll koktélt ne igyál szomjúság nélkül. Vágy nélkül megismerni, szükséglet nélkül cselekedni, civilizációs bűn. Mivel ránk várt egy külvárosi kerthelyiség, s ránk jött a korhelység, nem vágy nélkül ittunk, Isten nagyobb dicsőségére. Meg nem szólhatnak hát eunuchmoralisták. Sörből volt a kerítés, és whisky a körítés. Megidéztük a szelence szellemét. Porszemet görget, érzéslavinát bőrömön a délszellő. A világ az ige hasonmása. Ha kimondod a hasonmást, létrehívod a valóságot. Hunyd be a szemed! Két nagyujjaddal nyomd meg szemgolyódat! Okozz elviselhető fájdalmat! Hagyd abba! Lökésszerű élénkséggel indul meg benne az áramlás. Mivel csukva, nem éledhet szerepéhez híven kifelé, ezért a jelzést magasabb érzékszervnek továbbítja, mely vagy még, vagy már nem működik. Ám azért megvan. Olyan ez, mint pénzt hamisítani. Vásárolhatsz, amit csak akarsz, de ha lebuksz! Jin és jang nem mindig fekete/fehér. Piros és kék, ezüst és arany. Amit most látsz, ha fotós vagy, az a negatív, egyébként nem az. Alfaszemedből kirobog, tesz egy kört, és beszáguld az ómegán. Jó kis szemmetró. Kirojtozódott váltóáramú rájatájoló. Cserélik egymást. A hosszúfejűeknél az agyalapi, a rövidfejűeknél a tobozmirigy hajlamosabb működésre. A sámánlétra hatodik-hetedik fokai. Az ember eljuthat a Napra, Holdra, Szaturnuszra, s a külső, sőt, a lelki bolygókra is. Ajne majne klajne vejnemöjnen például olyan kerekfejű volt, úgy kitolta a hetedik csakra csokrából a periszkópját, Balti-tengeren szovjet atom-tengeralattjáró a svéd pincérnő szoknyája alá a zsebtükrét, hogy krsnalókán nyalókázott. Csapdárosné aranyvirág, csapodája, hogy nem nyitja ki a sört. Mi van, költőmadár, nyitnikék, nyitnikék? Egy záróra és egy sörnyitás mégsem lehetnek egymást kizáró tényezők! Tudod, hogy hány kopeket adna ezért a kupakért egy torontói ornitológus? Csak egy szóval mondd, és kinyílik a te palackod! Erősen bízzál, és az Úr kinyitja! Változtassunk lokált! Buli van. Itt a cím: Deák tér kettő. Egész héten ezt terjesztettem a Moszkváson. És megindul a sörnyelő nyerserő a szörnyellő éjszaka fekete szivárványán. Sarokemelő léggömbök sétáltatják őket. Szókratészt az agara, mikor ezt mondja az asszonynak: Bogaram, fogd meg a jogaram! Itt az Agorán, ha megteszed, belátom, hogy jogtalanul gyaláztalak egy életen át. Már megint ez a déli szellő! Valamiért be van rágva rám. Most a gerincemet baltázza. Bátor inkák a kubátorban, úgy lépdelünk fényes auránkba burkolózva, mintha mi terveztük volna a térvérzést. Petézz le nekem letétbe némi készpénzt! Veszünk valami palackot, buliba menet szégyen az üres kéz! A börzebárónak melege van, lebőrzi magáról zekéjét. Mélyszántó gondolatai felekézik az egész földtekét. Eluralkodik rajtunk a megismerés hidegdémona. Egyesek szerint annyi igazsága van az embernek, amennyit lő magának, mások viszont azt állítják, amennyire legyőzik magukat. Ők az önvadászok. Megállapodunk, a tudomány a le nem tagadhatót megengedi. A rock and roll például jelentős tömegeket von el a hasznosíthatóságtól, a munkaerőpiacon mégse hiányoznak a huligánok. Lehet, a munkapiac fölösleges? A teremtő természetnek nincs másra szüksége, csak tűzre és dobszóra. Felhagyni az alhadnagysággal felér az igazi nagysággal. Gyakran leereszkedem a bennem lakó tömeghez, ám e felfokozott lefokozási gyakorlat nélkül is emlékszem a jövőre. Múltjóslatokat tartunk. A világfolyamat, mondja Móricka, a zsenik köztársasága által irányíttatik. Minden egyes legmagasabb egyéni teljesítmény célja a történelemnek, és nem vége. A történelem ezen csúcsaként bátran állíthatom ezt. A kultúra csak dekoráció. A tömeg másolat. Most a másolatom vagyok. Szükségem van e közegellenállásra! Repülőnek a levegőre. Ez a felhajtóerőm. No, jól megkeresztelt bennünket a római birodalom műveltséggel! A filozófia halála idézeteket erőltetni eredeti felfedezések helyett. A gondolkodó műveletlen. Szókratész se a bölcsődében kezdte, s nem is a bölcsészkaron végezte, hanem az agara után rohant, és belebotlott az asszonyba, aki éppen kutyahúsért állt sorba a piacon. Ja, ezt mondtam már. Mit szólsz ehhez a világkiállításhoz? Szeretek nézelődni, csak mindennek hiányzik az ellenkezője! Télen tél van, nyáron nyár, a tavasz kibányássza magából a leveleket. Lelkiismeretlenül, tudattalanul nézi az életet, ezért szeretem jobban a következő pillanatot, mint a teljes múltat. De megérdemli-e a jövő? A dísztelen szépség az egyedül nélkülözhetetlen – a szép butaságok ronda igazsága. Van, aki felteszi magát egyetlen lapra. Jézus például Jolly Joker, ahogy a leprásokat gyógyítja. Még a vámos is megtért a révtől a houshoz. Tizenketten, ha lennénk krisztomániások és szétszélednénk a világba, tanítván mindenütt, visszatéríthetnénk Rómát, mert most holt temet élőt. Az Isten történelmietlen, vagyis nem törődik a jövővel. Az igazságtalan szeretet eredője pedig a gonoszság. Káin, aki magán mérte a történelmet, de az nagyobb volt nála, megölte az egész emberiséget. Lehet, hogy az Isten ezért már nem is mer próbálkozni? Csak az álszépségben kanyargó ösvény be ne vigyen az eredendő erdőbe, a tarthatatlan tartományba! Ez így, az élet útjának feléhez közeledve könnyen megeshet. A két Németország természetes módon egyesül-e? A tartalom meddig nézi még le a formát? A tartalmatlan forma megkívánja végre a formátlant? De szalagsérvet kap a magnóm, ha le nem kapcsoljuk e bagzómagzást! Hát így ballagtak rohanva a konkretizált absztrakciók a városon át. Így vonult üvöltve az érzéseiket absztraháló sakálok szektája. Elálltak egy taxi útját. Szabad ugatni a bugattiban? Persze nem akarlak rábeszélni a magnóra, hogy rábeszélj, ám hogy rá ne bassz az utazásra, előre mondom, nincs pénzünk, azonban jöjj velünk a buliba, összehozunk a legjobb csajjal, akit valaha is láttál, és úgyis mindenedet ráköltöd. Nem értek én a politikához! Ne félj, mikor egyazon égi telken fogunk lakni, az fog kapálni, aki eddig kalapált, s az fog sarlózni, aki ezeddig nem ösmerte a kaszást, akkor rázizzen mindenik, hogy a pesti taxis ért a politikához! Mégis, hová? Ne törődj semmivel, csak kövesd a Nagy Szellemet! Látod ott azt a tüzet, ahol az indiánok ülnek? Ott kanyarodjon jobbra, de mehetünk az életünkbe is, mer' ez egyelőre egy magyar film, mintúgyha picsába. Tudod, sámándobra verték a fiúk az ezerfejű kobrát, és valahogy elvesztették az ellenőrzést mozgásmonopóliumuk fölött, különben a Látóhegyre légyszi'! Ott kukkolnak az okkultak a montevideón. Hol vagyunk? Ez túl van a Küküllőn! Okulásul még elmondom, hogy főzik Prágában a spárgát. Á, csak vicceltünk, telik nekünk taxira a segélyből! Te, ezzel oly jól elbeszélgettünk, többet adott vissza, mint amennyit fizettünk. A kapuban nőjét pofozza Dezső, a féltékeny szarvasbika. Le se vetkőztél? Nem is vétkeztél, csak kapaszkodtál a kukába? Te szemét! Bocs, hogy beavatkozom, de nem lehet mindenki Penelopé! Nem igazság, hogy a népjóléttel, lópénisszel senki se foglalkozzék! Nem én vagyok a soros, de díjazom az ösztönöd, csajszi! És te, viktoriánus, ne legyél olyan vektoriális! Kóstold meg ezt! S orra alá toltam a whiskyt. A hülye Dezső hüledezett, de azért ivott nyakló nélkül, majd valamivel vidámabban nyakalta tovább a csajt. Az ajtóban egy ordasborda dúdolt bordalt. A konyhában nyársba húzott sármány forgott a lábak alatt. A kádosztályt elbarikádozták a legjobb káderek. A klotyót Ahasvírus foglalta le a vérhasával. Bélférges vagy Belfegor? A csőszer már szívesen elvégezné a húgyforrásmunkát! Végül a mosdóban vérzett el. A mákszektás nikotinista tüdőcukorka henceg, az énbelőlem nem tudnád kinyerni a sárgafestéket! Akinek bevált az ópiát, kerüli a piát! Utasította el a viszkys közeledést. A filmszínész, és egy kulisszás kitárgyalják, mint lettek lyuksógorok a súgólyukban. Délután volt és télutó. A széltoló el is tette emlékbe azt a hógolyót, mit a művésznő gyúrt a szerelem után; ma is őrzi jugoszláv hűtőládája egyik zugában. Bíró nem mintha csalna, de verhetetlen zsugában. A nyomdász a belső szobában fadúcos ágyra rántotta régi jó babáját, úgy tűnik meglelte benne a Gutenberggalaxis minden báját, mit nem talált meg mcluhan. A másik ágyon szolgálatba rokkant, túlhajszolt boyt kéret szájába egy rohadt dög. Aha, itt osszák az ecet! Borzongva húzom be magam mögött az ajtót, s a farkam. Nekem jó a házasságom! Abban a szent percben írtuk alá az anyakönyvet, mikor Gorbatshew és Bush szerződött a világbirodalmak sátáni összeesküvőjén, véget vetve a hidegnek, s előkészítve a forró háborút. Macska az erkélyen magában nyomja, úgy látszik, már magába nyomta. Az angolok állaga elalgásodott. A lófejűnek felsejlett a belseje, de igyekszik nyelni, míg az ablakhoz ér. Van egy feka Nairobiból, ő se marad ki a májrobiból. Mintha fölhánytorgott volna a népek számlálhatatlan hányadosa. Itt van két gimnázium. Érnek. Tetszik nekik a feslett élet. Én az Úr vagyok! Dörög Dixi. Te milyen vallásra szívod úgy magad? Érvbe rándul a fejegyéregyházi feneketlen tuskó házgyárelemes leleménye. Nem az értelmes dolgok az értelmesek, hanem az értelmetlenek az értelmetlenek. Ne mesterkélj eszemeszesedett, mert ma éjjel te leszel az áldozat! Az a te nőd, az a trójai falloszon lovagló Heléna, az a szépséghibátlan vadliba leontin, az az üledékes nőzet, az a vékonydongájú gerincszopó, az a mosolyalbum, aki most is három pasival smárol a gangon? Az hát! Azzal már én is voltam. Szegény fejegyér elmegy, de jön a fárasztó rastafari, aki mindig beletrafál a célzókeresztanyjába. Ez kell csak Dixinek! Én vagyok az Úr! Te melyik szektára szívod magad? Mit találtál keresnivalónak a tálalóban? Láttam, hogy az ezüstök körött sündörögsz! Szegény Fari elmegy, de jön Isztván, a szelype, ordítva. Ez kell csak Dixinek! Én vagyok az Úr, de az ördögtől már csak az ordító komonista rosszabb! Mindenki lehet kisztag, de fideszes csak kisztagból lehet! Szegény Isztván elmegy, ám jön egy gimnazista, ki egy könyvemet tárolja zsebében. Olvasod az apácapiacot? Tudd meg, íródra találtál! Mondd, mi a viszonyod hozzá a hatvan forinton túl? Szar. Jobban írok. Hát igen, a halálnál is van erősebb ember. Bepipulok. Te a levi's 501-es törzséből való vagy, én mohikán. Nem jön senki az utolsó után. Egyedül maradsz, verheted a verhetetlened! Sokszor fogsz még élni, ez a legfelső tagozat. A gimnazistát lecserélem egy parasztra. Tudod, hogy az Öreg halászt lebontották? Tengertatarozás. Nyakára hág a gitárnak egy énekesnő, s magánhangzók nélkül énekel. A sarokban borzong a fehér zongora. A kétfenékkel valagló szünidei matyiné tokájától a bokájáig leitta magát. Azt az öt puttonyát! Valóban emancipált. Kaiser lekúrja a gangról a világállványt. Csak úgy cikrázik. A földszinten lakó fuvaros bosszúból lebarkácsolja a fauvé barkóját. Mire vége a bulinak, kiderül, hogy csak az igazak álmatlanok. Fogcsikorgatva virrasztanak a farkasok óráján. Keresztülhúzódik rajtuk a világot könyörtelenül felező átló. Rabok és rablók, jogorvosok és jógik, vadak és vádlók, és nem gondolják, hogy a más az más, mert mindenkit szeretettel vár a szentkilövő-állomás, és vonható még néhány páratlan történelmi huzam. Zuhanó zebralift. Virág nyílik? Nem is hervad. Se hit, se jócselekedetek, sem kegyelem által nem jutottál oda. Eleve másra rendeltettél. A keresztre feszült rejtvény, a kíntornász, szereti a papát, holott emberáldozó, így ha furdal valami, akkor az a lélek nemismerete. Hát egyeztesd órád a valódi idővel! – S többé semmire se vársz. – Találkoztunk is immár! És bevezetlek, tudod, Esterházy az olvasót, Dantét Vergilius, Mephisto Faustot. Körbenézz ám alaposan! Jegyezd meg, ki az a másik, kivel téveszted magad! Ne higgy nekem! Próbálj meg! Vagyok-e, aki? Bilincselj meg! Varrj zsákba! Vess aligátorok torka elé! Tüzesítsd be a kemencét! Test a testé, lélek a léleké! Maradok spontán támpont. Fejlövés a fejlődésben. Találkozzunk! Mondjuk egy azonosíthatatlan hulla mellett, akit hidegláz ölt meg. Kinek sípcsontján fuvoláz a szél. Azonban, mondd, nem félsz self made man, hogy elvisz a szélvész? Elég neki annyi, hogy félsz. Hozz botot a hiénák ellen! Azoknak is kedves a dög. Avval a tetemmel párzanod kell! Amikor élvezel, harapd ki nyelvét! Zöld? Csak nyelvpenész. Ennyit mára. Még edzened kell! Holnap eredj ki a Keletibe, szállj be egy éhezőkocsiba! Irány kelet, ahol kemények a telek. Fázol? Ez még nem a hidegláz. Hunyd le a szemed! Találkoznunk se kell, s megtudod, a tudás se életbiztosítás! Hunyd be a szemed! Gyújtsd föl az egyetlen árnyékot nem vető csillagot! Pillanataid lépnek meg fényéveket. Vigyázz, nyitva az asztráltest! Befújnak a démonok, és hagyd a nőt, ez kasztrált est! Se here, se zádé! Kundalini a saját farkába harap. Ha rohanó csíkokat látsz, az jó, a zebrákkal már zuhan a lift. Ha leesett az utolsó hó, mi eshet meg még? Te magad zuhantál a legmagasabbra! Ám nem kaparhatod ki magad! Rágd csak le körmöd könyékig, és fordulj hasra! Nem te vagy az utolsó, aki panaszkodik, hogy nem elég tágas a koporsó! Nem tehetek róla, a párkák kezelik a káprázatot. Az a hulla előbb-utóbb úgyis szelíden vagy erőszakkal magára von. Tudod, ki ő? Az átértelmező, aki szerint a tavalyi hó is rehabilitálható. Kicsit tahó a habitusa, de félned nem kell! Nem megy neki a kézitusa. Olvastad a kapu fölött? Isten hozott kárhozott! Őszinte túlzás ez. Még az eső is túloz. Eresz alatt araszolok. Özönlök. Három fia Noénak. Igen, nem meg sem. Azt mondja Jáfet: amin szárnyaltok, a hatos villamos, találkozik az áramszünettel a nyolcadik napon. Annak a napnak ezer földje egyetlen város, Szelleme anyag, ami nagyon káros. Bájos a nő, és megbocsáthatatlan a férfibűn. Nem merjük bevallani töredelmünket, holott lankadunk valamennyien. Meteorológus, patmoszi próféta és szelíd motoros. Előrejelzett derűre háború. Utána utálja, kivált bűntudatát. Visszapillantóban látja, mi marad el, s ki készül előzni. Moziban vetül ki. Rosszat álmodik? Rosszul felejti. Rosszul is fejti meg. Lélek, az hiányzik, vagy néhány ismeret? Véges a világa a Jóistenének. Harag és pusztítás az utolsó érve. Népeket megítél, s végül minden lényt. Világok bírája, a halucináci, egy marék zsanmaré. Isten titoknoka, a matatronos, guggolva nyög, nyomva nyom, miután bevégeztetik, a világtojás, kapja Buddhát, az öreg seggtörlőt, és beavatja. Felkészíti a legrosszabbra. Hiszen elromolhat a keltetőgép! Vagy egy szteroid aszteroid feltörheti a titkot! Illetve egy tenorista feladhat egy hirdetést, amelyben odaadó lényt keres, ki túszul szegődne mellé. Mert eljöhet az idő, amikor Jézus maga lesz az, aki vaisnavizmusra tér, Krisna pedig tűzzel keresztelkedik, Hegedűs Gyula például nagy színész volt, most meg milyen hosszú, amint rajta ballagok, amíg benne bolyongok. Vértelen impotens és antidemokratikus bosszúálló, terepszín óvszerbe bújtatva. Lötyögnek rajtam a másod-percek. Vándorlok fajtáról fajtára.

Tán van annyi érdemem, amennyi egy húszért csokorját virágnak, amennyi egy zaci előtt nyolcvan kiló aranyat izzadó proletárnak. Mely balfasz angyal bűnhődik belém lezavarva? Nem messze a Balzac. Tartást barátom! Ne légy lazac! Ne felejtsd, meghívlak. Egy kávéra. Kavintonra. Tonhalra. Idd ki fenékig e keserű pohárt! Nem árt meg a zacc. Empirikus és spekulatív ismeretekkel kevert lelki szolgálat ez, melyben elmondom, ki volt még a lokálban. Száraz torkú kántor, előtte megkövült torta. Vén ká, ki kávét ivott szintén. Mája károlyosult, hájlott korára elhomájosodott, hószegény párahajó. Fátyolfény a sötétségben. Válással végződő, Istennel köthető hitvesi viszony. Ha sokat nyomod, visszanyom a lat! Elandalul manduláid közt a felindulat. Semmi se lesz a nap alatt. Pedig a Mekongnak sincs ekkora deltája. Vigyázz, a kutya népharag! Megkondul és harap. A merciben a marcona arc harcizma ráng. Visszatért kedve, villásfarkú bumeráng. Ágyba bujás! Ajtóstul anyádba! Meg a házibarátba. A házibarátné apakomplexusába. Most, hogy hosszabbak lettek az utcák, most, hogy a komasszony kómában, most, hogy a koma a komasszonyban, most, hogy adandó alkalom van, most, hogy rajtad üt a kommandó, most, hogy a kákán is kánkáncipő, most, hogy virágnézésű babám, válladra teszem a kezem, vállamra teszed a lábad. Borjadozzál kicsi bocim! Mindig is fönn fogok tartani bizonyos vonzalmakat a független helyzet iránt, a legfőbb Úr százszázalékos szolgálatával szemben. A nagy vadászok kiirtották a ragadozókat. Cápakocsonyát főztek az óceánból, mégse lettek halhatatlanok. Valóságra ébredés a megülepesedett fejekben. Minden jobban hallható. A torkok sikátorából hangdombor modorban érkeznek az információk. Koszlott szokolból szól a mió. Jól megvagyunk tokajin. Nem ismerjük a kokaint. Vidám, agytilolós téma gyúl fel, egy blend. Belép az ablakon egy kerülőútonálló. Mi az, apaka, nem érdekelnek az árak? Kalapot is lopsz? Ez már kalpa végi apokalipszis. Másként nem tudtam megegyezni a fukar kufárral, elvetemedett egy fapofa, mondtam is a ladynek, aki a Délinél udvaroltat, tudod, aki a múltkor úgy profán vágyott, hogy a következő életemben rendezőnek megyek, az a pálya, vagy rendezőpályaudvarnak, de nem bírom ezt az alkudozást! Repüljön el! És pereljen be az égieknél! Ne rapeljen a rendőrnek, mert kap egy gyászhuszárvágást, akkor aztán hiába kérdi tőle a földrajztanár, hogy hol fekszik Atlantisz! Által látok én a Tiszán szitavirágom! Itt süllyedjek el, ha nem igaz! Kedves ladikom, sose fűltem a deklinációhoz, úgyhogy nekem a latin a gyöngém, így van ezen letűnt dolgok hajtogatásával. Azért nem lopom dologtalanul a drága örökkévalóságot! Megyek, nem rendezőnek, az a te szakmád, hív kedvesem álomszaga, ki már látja is, hogy elindultam, s nem szeretném, ha helyettem valótlanságra ébredne. Hát te meg hogy nézel ki? Finoman, üdén, fiatalon. Nézz a tükörbe, te szerencsés! Fölösleges. Nekem tiszta a lelkiismeretem. Ezt a Sátán mondja a szádon. Hagyjál vele! Félhetek? A homlokhórusz most mutat fél hetet. Itt az időm, hogy kis Kalim lássam, komám Váhuka! Nem mondanád meg, mi dolog a', hogy az egész éjet nővel fantazírozva töltöd el? Aki nősül, barátocskám, az szerződést ír alá az Úrral. XX és XY horoszkópjainak pontos ismeretében leszármazottaikra és fölmentő fölmenőikre is következtethetünk. A te anyád! Ádáméváig. Az ő óraképükből visszavezethetjük a sólyomfejű napisten előrelátását, és emlékezetét az éppeni jövő- és múltvetület közé. Jó Váhukám, ne izélj már! Szól hízelegve a király. Te mindig ilyen logikusan kergülsz? Igen. Betépett egy dolog a logika. Mahá bháratom, Michalek Manó egri egyházmegyei áldozár, joglyceumi és képezdei tanár, szentszéki ügyész, egyházmegyei másod-könyvtárőr és Potom Áron után elkelne már, hogy a múltamra kötött csomót emlékezetem kioldja! Apropó, a hadapród úr átoperáltatta magát párttaggá. Kontratenor lett a basszusból. Ő legalább elmondhatja, ím' brém brómja, Rómám romja. Én meg magányocskán úgy beírok a vendégkönyvbe, hogy feladom az írástudományom. Fel a fajjal! A fajfenntartóval, te fajtalan! Vagy fáj talán más vállán állni? Jobbik éneddel hálni? Holló hollónak madárkája, tigris tigrisnek cicája. De bak a bakának? Megbaklott az Isten. Hogy az Isten Baksa meg! Van nálad suska? Választhatsz, kérlek, melyiket nem válaszolod meg. Azt, amikor Bettessel lekúsztatok az 0 utca pincéjébe. Vagy amikor Török Ádámmal nem ott, a konyakon öntött kóla lokalizálta Krsnát a nagy Duma mentébe'. Pertut igyunk inkább Peruban, mint keserű poh árt. De lila a rium, ha feltupírozod a Sámsont. Sörűre ború? Legyen, mit a természet rendel! Itt egy nő. Neked nőtt nagyra. Szólj a Baksának! Szentje hatalmas valóban. Hívd a karpaszományost ide, rúgja horpaszon e kendermagányos tyúkot vagy én dördülök el gördülékenyen! Hogy senkise emberileg fázzon, az atya, a fiú és a nagymama nevében, goromba hideget készítek az esernyőt nélkülöző ázott archangelszki varrógépeknek. Nesze, te egyiptomi múmiabáb, ettől válsz lepkévé! Nő a fény, a gyertya is mind nagyobb lánggal ég. Pedig milyen sötét. Örököm, hernyóvá öregedhetsz a bukott arkangyalokkal. Lenyugszik a nap. Letérdel a had. Ostyát oszt a pap. Látomásokat. Minden nevem, terem és rendem. És ahogy már mondtam, a nagymama nevében! Alf és Omega. Fal mint a disznó. Utolsó vacsora. Fals az ószólemíjó. Vér és Arany, Ady, József, pénz és geci. Ireneus meg Klaus Nomi Surinameban. Sarkvidéki gulágról Galapagoszra menekült pszichotrópusi pingvinek. Agni hótar a tűzhatáron ingadoz. Aggódás öregít, félelem felez. Ám, ki Atman, legyen Batman. Véremmel itatom, könnyen oldódik. Rám van állva. Minden. A nevem, a terem, a rendem. Földszint 2.: Nagy Attila, I. em. 7.: Orbán Balázs, I. em. 6.: Schiller és Klein Béláné, a nyolcban: Csehák Jenő. A szivárvány fölött, de semmi szín alatt! Gagarin a föllőtt ballaszt. Utolsó menet. Sietősen halaszt. Kinetikus kenet. Kamatláb, térdre! Bekapod a bránert! Hóra gyúl, hőre fagy. Jön, megy és marad. Hold lánya, jég, víz, gőz. Nap fia, süt, lát, győz. Alkalom adandó. Felveti a dohány. Isten és halandó. Alkalmas adomány. Egy, kettő meg iksz. Szenved, ez szent vicc. Bevallja, hogy fél. Nincs már ellenfél. Halál közelében fölpörög az élet. Semmi körött örvény. Vakhit helyett tudás. Fölrúgja a törvényt. Poklot jár a dudás. Méreg, s ellenméreg. Anyag, no meg lélek. Fénykincsbe szabadulok. Megvalósult álom, az álom én vagyok. Nem fékezem magam! Ez a delejes derelye. Derű daru ereje emel etről etre. Újabb fokozat válik le. Testem alfele. Elég volt az örömből. Fogaim mögött vicsorog. Angyalban ördög dörömböl. Túl nagy volt a dózis. Ne csak fogyassz, adózz is! Nem az ára lep meg az őrületnek. Lékfejből előnyúló kézfej. Bölcs eszünk a ketrec, majmot ráz, rácsot rágunk rácseszünk! Hat, hat, hat! El ne tévézz az árbocos erdőben! Ez a hathárom nem a londoni. Másként gombolkozó ázott magyar, érdekellentétek kitompult magyarázata, élet, testednek húsa eleven tűz, villogj, szemetvetőgép, ékeskedve hasít mélyszántó ekekönyör, savós ávótévé vallatás a salátás látásban, borsót kardélre! Habár régi bútor, határozott provokátor. Hetérázott, herét rázatott. Emma, fürödj zulukefírben! Kenj magadra mimózamázat! Fárosz, ne fárassz! Ma ne! A fürdő fertőjében agygöröngy. Nagymise a mosógépben. Édesített antikrisztus, mézeshatok. Iszonyodol asszonyodon. Ámítottál kéjjel egész éjjel. Még szikráznak az ikrák, de elforogtak a halak, vesd el uszonyod! Kikre számítottál, ikrekből kirekesztett másik? Leköpött koplaló, bendőd segítendő, az ég alatt csendben andalogj! Az end nem nagy dolog, s főleg messze van. Időprés. Milliomostól ezredesen át, a nullás melltartóig, számtalan görbe a számegyenesemen. Aláducezett tubicám, lőj rám! Hát való ez, hogy nem emlékszel Gróf Kavinton mintegy öt, azaz 5 méter hosszú gáláns kalandférgeire, kik á pamjaty barázdált barlangjait barangolják? Megfejtetted-e az amnéziakutató intézet titkos jelentéseit? Végletesen mosod-e kezdeteidet? Hozzájárulsz-e tudtodon kívül történő megváltásodhoz? Tévedés-e minden tagadás? Ne is próbáld tagadni, hevesen ellenzed a belügyeidbe való ilyetén beavatkozást! Semmi kétség, a kétség a legkétségesebb. Aki egységben látja és szórakoztatónak találja a tévedhetetlenségek végjátékait, olyan bölcs, ki a butában is gyönyörködik. Persze, csak ha nincs más. Áldott legyen az Úr neve, ki belepofázott Krsna kagylójába! Áldott legyen a titkosszolgálat, mely lehallgatta! Minden lakótelepi Peti nyakában ott lóg a kulcs. A teremtő és teremtménye találkozásának izgalomfoka a megigazulás mértékét mutatja. Ez az elevenítő erő szikrázik föl a svédacél, az elmeél összecsapásaiban, az édes csókban. A találkozás létrejöttének, a tovább-teremtő-képzésnek, két elő- és alapfeltétele van. A szabálymentesség és a zsenialitás, melyek párhuzamosak és egyenesen arányosak. A szabálytalan érzelmi logika általi megtalálás a megigazulás legegyszerűbb útja. Amelyben az egy etlenedik. Önfoszt. Szeretnél szántani, őszi mélyőszinteséggel, gondolatban legalább? Buddhista kórbonc kurzust végzett, jó karban tartott farba, carbon tizennéggyel kormeghatározott kulus, azt a megamurva keresztanyádat! Ne add olcsón a hullád! Ne hagyd, hogy az idő vasfoga kirágja hajhagymásipálodat, hogy elvigyen pórpéter feketevonata! Ha meg póré voltál, s póré leszel, ne zavarjon a hagymaszag! Mert úgy leboltívellek, hogy vízigótikussá válsz, oszlopos Simeon! Spirális genetikai ősobjektum, megmásíthatatlan program, egy atomból származó őssejtelem, kozmikus dimenziókban megvalósított molekuláris gondolat, mennyből kiatributált patikai mázsán pikáns vatikánkánt járó pelikántos kisangyalom, te vagy marginális? Igazi katonazenekar, ki utolszor trombitálsz, jó reggelt! Szajuz-apologéta főápolt, ki Apollinaire-t soha nem olvasott, de azért Apollo eltakar, tanúja leszel annak, mikor az összeesküvők rettenetes arccal megragadják fejszéjük farkát, és teljesítik valahai walhallai istenanyád végakaratát. A sportbefogadó elméje tompájával úgy véli, ki-ki maga dönti el, melyik megfejtés a nyerő. Holott célzott vektorú, kizárólagosan egyjelentésű a lézerakarat üzenete. Nem olyan, mint bárki más, mint Kuczugh Balázs. Az arany királyvízben oldódik. Szeretet, szenvedés éterként illan a halálba. Ébreszt és altat. Amint Rabindra Nath Tagore Ugratta burgra című versében áll, az ugribugris Rita abrakoltatja a rugbys bikát, nagydobra veri a kobrát, a kakasülőn ülő kakas háromszor az üllőre kakál, az ősoktondi mókus mindannyiszor tagad, a bifokális fókafarok rémült szívként klopfolász, a Hősök terén mutogatja magát, tök alsó Kőbánya-felsőn. A bérbelábadt szemű hüvelytöviskoronával ékes homlokú kápráztatóművész szobra principális. Jobb meztélábával jégen, másikkal parázson táncol, de azért piál is, kardot szarik. Feeling szaga van, hogy a süketeket is élveztesse. Tömegesen magányos. S mint Róma csatornái, a jövőbe torkoll. Égnek eme csökkenete az élőknek nem üzen, mert Istent azonbeli fajtahányadosára nézvést, mely a maradványosságot biztosítja, tartósabb állatnak találja a Sony magnónál. Törli könnyeit. Hát ilyen egy sehonnai bitang. De a barman tudja, ő egy brahman. Adj egy tollat! Ám csak szőre és pikkelye van. Kölcsönözz egy Tolsztojt! Egy füttyentéssel előparancsolja idomított szörnyetegét. Inflációt nem ismerő toborzómirigyzés. Minuszkuláris réten termi a rétest. Mea kula! Én vagyok a retkes, mosatlan hulla, s te Dávidom, lehet, hogy az Úr a te havered, s az ámbrusolajat kinyered a bálnából, de Mongóliát le nem parittyázhatod! Míg ezt hallgattuk, végig azt éreztem, hogy amikor fölvettük a delejes hangrögzítőgépecskével, azt láttuk, arra emlékeztünk, hogy most itt vagyunk, és hallgatjuk. Múlt a jövőben, jövő a múltban, egymás testei. A kimondás, a tárgyszerűen valóságmondó, önmagát kőbe véső ige öltött kabátot. Rendszer, melyben a reflexiós oda-visszahatás, két idő és két tér között logikus párbeszédként oszcillál. Agytekervény mőbiusz. Kelve kel, s máris alkonyosul. Platonista lélekgömbök jövő-menő megvalósulása. Halálfilozofikus, transzcendens, összefüggéstelen kocsmadráma. Káosz, ha moralista vagy. De nem. Igen. Már tegnap is hallottam, hogy ma mondani fogod. Dübörög a pokolbár. Téregységbe préselt idők. Figuráról figurára, monológról monológra vándorol a halszemoptika. A tévében minden kedden tövisködsorozat. Az időm számegyenesemmel képezve, tű, ami alfától ómegáig döfölve magára fűzi az analfabétákat. Előfordul, hogy a pillantás egybeesik ezzel a tengellyel, akkor a vesekövekig látsz, és hagyod a picsába az egészet. Írtam ezt 1990 május első anarchista napján, Pireusz városában, sűrűn zaklattatva a komcsi család által, VIII. utas a Henrik potrohájában rejlő ősmagnetikus szubsztanciáit leszívva. Szívbe az angyal! Éterre ébredt túlnan érkező. Önlétezéstől mentes természetem magam helyett mutatott fehér nője európai feketenegyedből. Magam helyett mindenben a legjobbat, boldog életveszélyben hanyagolva a jövőt a tanuláshoz képest. Szív be a szómaszóró. Szívbe az elsősorban angyal. Utolsó nehezek lege; ötről hatra ötletesen, hatékonyan, jutányosan, tömören. Ki5öl, be6ol. A hetedik tenmagadtól mentes skizofrén légy! Lép a nirvánába le. Ki vállalja a legeslegutolsó megtestesülést személyesen? Tekintettel a korra, amivé leszünk, a porra meg az érzékeny orra, lövök inkább, ha lehet, egy gyilkost magam helyett. Huszonnégy eon pulzáltatja szembogarát. Szikrázik huszonnégyszer huszonnégy karát. Alattam az Ararát. Isten haragját megbocsátom. Hogy nem győzött a Fradi, s nem aids-ben halt meg a body-artos Ady. Vérét borként isszák. Köszöni szépen. Egész nap rejszol a Reichstagban. Sóvárgásból épít légvárt. Tüzet eszik. Vízen jár. Földet hány. Éterre ébred! A kör a ponttágulás a beavatottság tára, zárul Mikiszattva avatára. Janus-anust duplafeneketlenbe rejtve utaztatja Krsna murti Kaliforniába. Pára, ősköd, mamuthús, bosszúja megbocsátásnak. Mániákus visszatérítéses rapelő. Félti egymást a két félelmetes. Ha az ördög nem, akkor én sem alhatok! Letilolom az agyamat. Letolom a tirolimat. Az alpesi Pilátusét. Nemcsak a gyilkos, az áldozat is visszavisszatér a tetthelyre. Jól tarolva thriller. Ha nincs foggyökérféke, törölje gyökérkefével! Ez a déjà vu révület se az olyat. Így hozva divatba kötelező használatát. Bazmeg, milyen jégcsap vagy, hányinger! Amióta diktafonnal jár, egészen hallhatóan hideg. A múlt héten vettem. Én is. Pénteken. Én is pénteken vettem. Emlékezz csak! Mert másnap zárva volt. Nem. Csütörtökön vetted. Tényleg, én is csütörtökön vettem. És azóta így élek. Bemondom: jó reggelt kívánok, tizenhárom óra negyvenöt perc. Végítéletjelentés. A húgy hólyagnál apad. Gázlóviszonyok a lógázgyárban. Bejátszom a fogszünetjelet. Nulladik kilométerfogat, fagotthajtó börtönverseny, mikroparázda lőrés, kissé félénk hasba lőre, fogcsuszamlásgátlóval hátráltatott előre. Ezért reggelek föl a halálból ily korán? Csakis! Hogy mondjak valami bátrat, butát. Hogy Debrecenbe kelljen menni! Hogy a létfenntartás minimumát, Istent káromoljam, pedig neki, a mézes mázlisnak se könnyű ott a kereszten. Ha valaki, ő megmásíthatatlanul az, minekutána előtte lett volna, már megmutatta azt. Halálgyönyör gyötörte protoember, preisten, poszthumusz projekt. Végzetesen tervezett, tervszerűen perverz, tisztességben megkopaszodott hajadon. De szeretne vadalma lenni! Nagyon vad. Ádámtorkon harapni kincskereső kiskadmonokat! Rubintetűvel, ezüstféreggel, aranyhangyával és más ékszerállattal bemászott Évát kígyócsokorral ajándékozni meg! Ó, Isten, pressziót gyakorló impresszárió, ízeltlábúak szerelmetes nemzője, hívd össze a szinódust és az iparilag szennyezett kispapokat koitációra! Ott legyen Para Margó az ipafai papnak valahai babája! Egyen ön-elégséges kereszténydemokrata maceszt! Kapcsolja be a tévét, mert most van a tévémaci! De még az is egyen tévémaceszt! A tévében legyen még kozmagyuri, aki monda: ha lefogyok vagy meghízok harminc kilót, olyan alakom van, mint patrimatri-szexmegosztású-önközösülésű archátus Dávidjának, ki öngóliátját szoptatja, és legyőzi a kólikát. Kultúrjámborom, agyad hazavág, mint a borotva, ám az én hazavágyammal szembeszart se ér! Edomból kijőve az idomtalan, s a názáreti jézus és Jelisztrati Szergej nevében zúzatik össze minden Depeche módján! Mert meg van írva a Bírák Könyvében, Vlad Tepesi György közvetíti a szögletzászlóba húzást, mikor Rimaszécsen kétszáz durva drukkerek zászlóval a kézben megrohanják a játékvezetőt, vakítják fél szemére, miként Küklopsznak homlokszemét, megfosztva őt a dimenziókat együttérzékelő, időben nem lineáris látástól. Ki tette? Mind ott voltak kétszáz durva drukkerek. Ki tette? Ki, ki, hát a cigány! Ült is érte három évet. Később ugyanama bíró Jólészen oly erővel fútt sípjába, a dühösködéstől kiugrott az üvegszeme. Előbb a huszonkettek, majd a kispadok, végül a kétszáz durva drukkerek is kereső reménnyel sétáltak bele a csapdába. Mert meg van Írva a Bírák Könyvében, ha megfogják a jobb melledet, tartsd oda a balt is. Mert meg van írva, üvegszemet a bírónak! Dejsze, fejzsebére vágta a piros lapot. Hol a cipőm? Hol a homloklábam? Attól bűzlik a fejsze. Tőmondatból levágtam. Sárgalázas dilipóti jeszenincs, te hurigán! Minden veloszipédek királya, leghatalmasabb cipész, ki megtalpalod a kereket! Add, hogy az életben legalább egyszer jól kivelorexeljem magam! Mert Old Shatterhand nem tankon jő, nem is szamováron, hiába a szó, közlekedj választékosan! Ócseny trehány. Bezzeg a csehszlovákok, jönnek! Hozzák a csehcsebehcséket bazmegéknek. Jönnek a biszexek. Jönnek a szarból. Jönnek a szovjet-jugoszláv szótárak. Megtanulhatók. Jó estét kívánok! Jó estét! Az örökkévalóságnak nyilatkozhat! Köszönöm! Mi vagyunk a monumentális, kolosszális, birodalmi baszomály. Művészértelmiségi-bölcsész-rock'n'roll-bölcsészértelmiségi művészek. Nem vagyunk rasszisták, de nem most jöttünk le a fajvédőről, ezért csak magunkat nem szeretjük. Vagyunk olyan szadisták, mint amilyen szlavisták. De mit tesz egy lábadozó emeszempés, eszmehű moszkovitahálót szaggató őszi moszkitó? Hű, az egyik képviselőjelölt trikoloros plakátjára pök. Ti lesztek az elsők? Ti utolsók! Nem bírom ezeket a nemzetiszínű majmokat. És szaggatottan énekel. Rajta, csak rajta... törhetetlen fajta... ezer nyelvű... egy szívű brigád... S Raj Tamás plakátarcán szomorúan nyúldogál a nyál. Rajta, csak rajta, leszakadt a balkon. Köszönd meg az alamizsnát, balhon. Föltétel nélkül mindenről letettél. Ezen a földön semmi se a tiéd. A falu közeledik a városhoz – ez az, ami állandó – vasvillával. Hja, a paraszt szavazna, a polgár berosálna, a parasztot lecserélné egy másikra. Igazán nem nagy áldozat, hisz csak néhány ember a legfőbb érték! És te, délibágyadt hortobáb, te, népnemzet, mit nem kívánsz tőlem? Fejadagod féllityi. Sej, májlandod felének nyombele sincs. Tóniád hiper. Zsidód félzsidó. Írástüdőd fétudó. Árulód félárú. Mindenki a maga szerencsétlenségének a Mohácsa! Az arcokon istentelen alázat. Ezért megyen Petrovics egyedül talpramagyarni, Tar Lőrinc, az öreg bőrfej poklot járni? Rontsa ki a szemetek Nemere! Pasztőrözze méhetek prof. Szemmelversz! Verifikáljon szájba a csókkirály, a szájbarex titeket. Adjon nektek áramot a petúrbánus túrkevei bősz-nagy farostlemez maszturbinája! Istenadta, létminimalizált promiszkoló, pusztaporba fingó sandostenista, elkutyulás ellen pórázra fogott pór... Páriát ritkít a kshatriya, azonban a brahman kibálnázik azokkal, akik nem tudják, mit kell tudni azokról, akik nem tudják, hogy mit kell tudni Indiáról. Szökőkútba fúródó eszét szétszórja, mert esőcseppekben gondolkodik. Vagy fordítva. Kitupírozza tobozmirigyéből a gejzírként előrobbanó agyafúrt szökőkutat, hogy megtörjön rajta az egy és megjelenjen Síva sivárványa, hogy felszálljon a pára, s alászálljon a tiszta szép, mint bálna a tengernyi észben. Alászálljon nagyon-nagyon mély interjút készíteni az orfeum morfinistáival, a kétségbeesetten pasizó nőket a morfológia felületérzékeny megismerésformájáról lebeszélni, és a központ iránt való érzék segedelmével istenien álmodó Morpheuszt a napfényre idézni. Feleljen az álmaiért, az istenit neki! Lábujjadig szippantva végzed a pranayamát, a kilégzést a halál végzi a szádon. Hare Krisztus! Harakiri. S lám, Rátót Frigyesné kis krsnacicáját a feris hegyen röpteti. De nem értem, miért veszem ezt fel se, mikor itt van anarchomájus else? Regiszter leszek magam is. Molekuláris emlékező és elmélkedő képességem jóvoltából a nem-tulajdonképpeniségek hanyatlásformái testet öltenek, minek következtében a kozmosz másik végében, egy ikerjelenségben, jelenlegi kéznéllevőségem, e mozgalmas gond, az önmegértés nyugvópontjára jut, s a jelenvalólét tulajdonképpenisége csatát veszít a semmivel szemben. A jövő felől tekintve tragikusak a voltak, azonban a múlt irányából általános Happy Konyec kötelezi a majdanságot elősomolygásra. De tőlem, talpasbogár, elmehetsz az emlősmoziba is. Nincs az az angyalfing, mely elfújná a kételyt a lélek székhelyéről. Fejjel jövel elő a jövő, s paradoxonként farolsz anyádba, kedves Moebiusom. Hogy a székhelyről az erdélyi Szék helyre gondolsz, nem más, mint kommutatív nézeteltérítés tahikordiális bimetál mechanizmusának barátság-nyugalma. Én azokat a megérzéseket kedvelem, melyek az éppen következő pillanatot előzik meg egy hajtűtekervényben. Például bedobsz egy dollárt az automatába, de nem jön belőle se cigi, sem óvszer, csakis a főnyeremény. Aki a teljes kassza birtokosa, az már realista. Előre tudtuk mindannyian: több sör, mint kolbász. Örkény István írja egy helyt a cinkoskór kapcsán. Görények közt görvély, aki vőfély. Mi volnánk a marginális plejádok a Gorgófő Étpapoldában, ahol Para Margó a pincérnő? Hegyesen néző girl, hát te is írtál magadnak egy vényt? Mondd meg bátran, vénlányom, a Panasonic vagy az Olympos a jobb? Sony, az enyém Sony. A Pollenimposztor vagy a Parnasszosz? Tudod, parnasszoszfal, ahol a fölvágyó költők panaszkodnak! Ja, a padlás? És a Pollenimposztor? Azt végbélbe feltolva hímportálják. A túl bonyolult vagy a túl ösztönös? A sávolykötéses hiposztázis, mely ápol, eltakar s gyomorba önt vagy pedig bekötött cipőknek kötetlen pályája, mely a levetett időben bekapcsolt dinamitvideón keresztül, kímélet nélkül nem válaszol legfontosabb halálomra, és kötött időben kötetlen cipőben, fáziseltolódva kivégezte kismagát. Komjáth Aladár egy könyvében arról ír, a Petőfi-ormány és Ady-farok között nincs ott a zelefánt-Vajda, ki ormos szarvával kézenfekvőségét, mint Mont Blanc a hegymászó-fantáziát, megragadná. A szaglókezével identitására lelő anomáliás onanista, promiszkultikus Sztálin se nyújt másodkézből magához. Már a puszta gondolat szagától felhúzta az orrát, hogy hatkor csörögjön. Történelmi tény, hogy mikor le-letekintett a Kreml ablakából Lenin mauzóleumára, meg-megfogta önfaszát. Feleségét gőzelefántra cserélte, mintegy orrba kurván Proserpinát, hogy önkezével vessen véget a betétmentes túlüveghegyes librettszlitovszki bitumengyár munkaversenyének. Bizalmatlan fideista volt. Mikor csöpögött a jégcsap a Bakonyban, fuvolmányán szivornyázott. Ilyen egy orrkezű orchestra volt a taknyos. Föléguggolt Iván a győri baleknak, ahogy markotányos a nádasban, mikor bemohásodott hullán lát döglegyet, de még azt is elpusztulni. Krausz Rádió Budapest! Mit kíván a magyar nemzet! Zenés kívánságműsor kettőtől ötig! A BBC bibircsókdosta bibéjét beboroztatva Tiranasaurusszal, nem zavartatva szabad és demokratikus vevőállomások által, pupillám pulpitusáról látom, mürmidon mirigyen lassan pangatva hárfáját, üstököst költöget az agybarlangban hátul. Pattanj, fénygennykelés! Hangtükrök közt denevér csapong. Huhogva pulzál egy turbulens bagoly torokgyíkja. Pályáját az elme orbitálisan leírja. A betűtípus petit. Intő példa.

Intim, mint egy bankbetét. Sereg sperma űz egyetlen petét. Tömegenincs mezobigamista, állítsátok meg neutrínó, ki híjával vagy nyugalmi energiának, mit érzel ezzel kapcsolatban? Tudod mikor használnám? Amikor kufircolok. Földugnám és benyomnám rajta az összes gombot. Hagy vibráljon! És elmondanám, mi bánt. Hogy más női tenyésznek kedvükre bujáknak. Aztán magamra kenném a balzsamnőt, és meginnám, ahogy gyapotszörpöt szokás. Habozás nélkül kihabzana a számon. Tudod, van, aki szívre játssza, van aki fejre, s van, aki lekapja a bödönt a falról. Ekkor vagy ráhánysz, vagy rájössz, hogy csaj, és akkor megpróbálod kifigyelni, mit csinál ez a három. A Lolka meg a diabolikus Metabolka. Szüntelen merevedésemet így fokoznám a szűznyelővel. Közben a közlegény agyközön beszél egy közleányt. Bárdolatlanul kanyol, hentel a szárnyas, puha zöldségekkel körített méhszájszékben. Grand Canyon. Ó. A szentimentalizmus gyönge húrját, tudom, hiba volna túlfeszíteni. Engedd meg, vérig, legalább borig sértselek! A kádban megtaláltad azt a nagy kulát vagy a másnaposságtól véres hurkát látsz? Rendes vagyok, maga meg rendőr? Elárulná a Krausz Rádiónak, hogy korán van már és álmos vagyok, vagy késő van még s mégse fáradok. Le vagy szartóztatva! Őrült az őrizetes. Belevigyázhatsz a gatyádba! Hangoskodom? A Don csendes. Egy jeltelen sírról kívántam tudni, ki nyugszik benne. Mákot ültettem ott. Felszítta magába a rám leskelő hulladémon nedveit. Varázslattal előcsalogatom őt, hogy bennem emlékezzék elmúlt életére, elmállott álmaira. Szemelt szeder, megszedett veder, szarton szart, meglebbent lebbencs! Megismertem a poklokat is, melyeket vigasztalhatatlan lelke jár. Vitéz Felpári Alpár. De szólíts hadapród úrnak! Mert nem öltem elég muszkát, ezért vagyok a történelem alperese. Az eget bújva, ezer aranydukátnyi kitüremkedett bélvégre visszapislogva, csillagszipirtyóknak udvarolva, bolyongva Dis városában, a szelence szelleme csupán aláhúzta az aláhúzottakat. A szépnek talonjába etanollal átitatott etalon abrakadabrakoltatott. Írmagját irtja Kim Ir Szen; úgy is arat. És hömpölyögnek a széles néptömegek a sugárutakon. Sugároznak bele a diktafonba. A közérzetben kenyeret! A könyörtelenségben könyörület. Minden dokumentálva. Ellenőrizve az ellenérzések. Az összes krapek megannyi múltra kalkuláló Krap. Folyton visszahallgatózik, mert ez a módja a depressziónak. Fondorlatosan hülyítlek. Diktafontor. Kényszervágott disznó. Dialogizálsz, replikázol. Újra és újra finomítod a dikciót. Letörlöd életed a delejes szalagról. Helyén a törlési folyamatot rögzíted. Kőbe vésett seggtörlés. Kőbe törölt Buddha örök alázata. Folyik a múlt újratermelése. Mert, csak az történt meg, ami megtörtént. A végén meghalnak a Krapok. Magnóval a kézben. Nem bírják tovább múltjukat szaporafosni. Gépük más kezében él tovább. A hűtlen geci. A sok Krapok halnak megfele, mint kik halálikrából vacsoráltak be estve. A filmesek meg jól lefilmezik, ha nem is az egészet. A többit meg legéppuskázzák. Mintúgyha szájon csókolta volna egymást, apropóján műlélegeztetésnek két halál. Ezért, ha másként nem is, mint ellenségek összetartozunk. Velúrvászon edzőcipőm, hová viszel? Tegyél pontot a szempontokon túlra tekintő szemek közé! Ahová most megyek, két lator van a számtalanból. Gyors vagyok, de természetesen kések és kanál. Úgy várnak, mint a messiást. Ajkuk kék, szemük véres. Így festenek. Az egyik kalaposságáról ismert, alig palástoltan pihepotrohú és hurálhangulatú. A másik más. Mindkettő saját műtermi tökélye szerint mosolyog eleve. Sorsievük sűrű és keserű. Beszélnek. A téma változatos. Pihenés, vitaminok, némi munka, főleg sok szeretet! Ez csak álom, barátom. Annyit szívtam a púpomba, hogy kénytelen leszek átkelni egy sivatagon. Miért írsz ennyit Krisztusról? Mert csupán a félelem múltán szikrázik föl a fény, ám csak delelődön lesz hozzá elég erőd, hogy békében elkezdj öröködni. Megrökönyödve hallak, ha bélistázod magad, hogyan válik belőled evangélista? Büntetésből ma nem lesz magömlésed, azonban még éjfél előtt indíthatod a kéjelgést. Video: on. Cím: Hentes a méhszájszékben. Történet: Mereskovszkij kúrik Tyereskovával. Súlytalanság. E kazetta szelektív felvételi képességű. Vagy szemérmes? Vagy szkleroerotikus. Elejt néhány jelent. A felejtésnek is jusson! A fotonok gyorsabbak a bioelektromos idegimpulzusok közvetítődési sebességénél. A lélek a fotonoknál is gyorsabb. A többi az meg csak fizika, úgyhogy a testiség a lélekből jön. Tehát az ember mindig felelős öntudatlanságáért. A Video helyettünk alkalmazott varázs. Céltalanul, de talál. Ő az utolsó ártatlanunk. Pedig a mélységek alján palástolja a talján. Fordítom a neolatint. Mit képzelsz?! Nem vagyok oljan! De azért kell hozzá romlott vénuszi hajlam. Továbbá alabástromtest és magas érzékelőképesség. Olyan pattanásos, hogy kénytelen kozmetikai cégemhez fordulni! Vagy sikerül a fejlesztési kísérlet, vagy mehet a kárpótlási hivatalba a 6-os ablakhoz, onnan aztán a rusnya pofájára ugorhat szegény! Miért vagy ilyen tiszteletlen, hogy megszánod? Megalázó! Jé, te is olvastál Nietzschét. Nem, de überelem. Vége a számnak. A szájában. A másik kezdete előtt tumultus támad egy pillanat alatt. Az érzések előterében verőlegények. Az ütött-kokott sikoltozik a pénzszeretkezdében. Üssetek! Ez az, nyafogjon, de ne érdekelje a kortárs művészet! Üssétek! Kiheveri a hardver! Mire elegendő pénzed gyűlne össze, már megvette más; ha vigasztal, a közvetítőlánc alacsonyabb és az árspirál magasabb fokán, drágábban még mindig a tiéd lehet! Az ám, de mi lesz mellékvesekéreg őexcellenciámmal? Ki kéne már nyírni valakit az Örs vezér téren! Késsel hadonászik indulatosan. Vagy kereskedjenek velünk! Legyünk mi az új fertőzés! Aztán tudnál-e néhány fegyverrel és egyetlen bőrönddel élni? Tudok én puszta aggyal is! Már nagyon várnak, s még csak most szállok ki a metróból. Nicsak, McDonald's 85 méter magasan a Blaha fölött! Kár, hogy az étrend kicsit kötött. Kapcsold ki! Mohával nő be ez a tohuvaboha. Igyunk! Kikapcsolják. Isznak. Nem félszeg, van, kit rászed. Hohohó, öntékozoló részeg, akadna még józan részed? Az áramszünet angyalokkal üldöztet, zendüléssel fenyeget, kész merénylet. Már nagyon férkőznek. Ebben a pillanatban megérkezem. Megtörténik a csodacsere. A legtökéletesebb csere: azonosulás. A legrövidebb út az idő előtt és után. Megmagyaráztam nekik, háromféle van: tudati, érzelmi és testi. Vagyis megértés, szeretet, párzás. Nem értik, nem szeretik stb. Megmagyarázom másként: A választás szabad, eredője azonban a választás által meghatározott. Ez bejön. Abbahagyják a férkőzést. A templomlakók a kunyhótól a palotáig összeköltöznek majd, ha-mint felhők mögül a Nap, valamennyi kisüt valami újat. Föltámad az elmeszél. Mindent látok. Önként beszél. Ez egy átok. Barátod a kamerád. Aztán megint megun. Telelni fogsz Kamerun! Felel majd a felelős. Benne vagyok, hogy megtalálj! Kerülj beljebb! Kerülj többe! Vegyél ölbe-szádba! Emberszámba. Elfelejtittál, hogy mit tanít a hittan? Bár megfakult a fakultatív, választható, ha nem is könnyen. Könnye-sincs sivatag sírása hat meg. Éterkövület. Gyalázatos hulla. Mutasd arany-bullácskádat! Készíts ágyat! Senecának kádat. Parancsolom önmagamnak, ide gyere! Őrizd meg a forró vérem! Írj helyettem, és szüntess meg! Keserversek adják le a lázat. Fenséget alázat előzhet meg, ám saját helyünkön mindnyájunknak jobb lesz! Tedd nyilvánvalóvá, ki vezérel erőn át, és az anyagon osztva arányt, erényt, irányt! Köszönöm robotpilótám, hogy idáig elhoztál, de a le- s fölszállás az én munkám! A tét emel, miután hetetlen, visszaadnám a dolgok mielőtt-természe-tét. Össztűzben meg köztünk, koszos kosztümökben. Az elveket jól elvetve haladjuk meg, meghalandó kerge dervis, sárkányfarkat. Engem nem is én vétkezem. A démonok akarnak így. Azonban gyűjtöm az erőt, várom az órát, láthassam színről színre, fényről fényre, szemtői szembe az egyetlen látványt! Beláthatatlan végű mondat kezdetén nem számolhatunk a befejezhetetlenség következményeivel, ám össze az egész anélkül nem áll, hogy ne bíznánk abban a tökéletes létezőben, akivel teljesen azonosak vagyunk, aki előttünk jár villanásnyival; így kapcsolatunk nem folyamatos, nem tudatos, részé-ről/ünk kifejezetten egyoldalú; ha pedig az egymásutániságot nem strukturálják összefüggések, a csinálmány élvezhetetlen, készítője is mesterkélt, tudniillik a rendszerek minőségét szervezettségi fokuk adja – aztán mire elfogyna a lélegzet, megtudjuk, mi kívánkozott az ittbe és mostba onnan túlról, tőle/lünk, csak „és"–eket ne mondjunk, azok hozzák a folytatást, azonban semmilyen információáramlás se tudatosíttatja mindazt, ami sajátunk, míg szavakat, nyelvtant, matematikai logikát, megvilágosító látomásokat elégedetlenül lépve túl, haladva meg magát az életünkként használt létformát, le nem cseréljük: tenmagunkra.